Múzeumban kezdődött…(4)

Nem láttam, de megéreztem, hogy Gabi és Berni is elcsodálkozva hallotta a hátravetett szavaimat az emeleti szobában. Alighogy a lépcső már nem nyikorgott, recsegett alattam, tehát leértem a nappaliba, Gabi izgatottan megszólalt:
- Mi ez a büntetésed? Mezítelenül lenni? Te is szolga vagy? – kérdezte meg Bernitől, majd hozzátette elgondolkozva: - Engem miért nem kellett levetkőztetned még, tudod?
- Igen, ezt elszúrtam. Uralkodnom kellett volna magamon s nem rajtad, veled cicázni. – szólt bánatosan Berni. – Én switch vagyok, de most sub leszek, mint Te. Az előbbiért, büntetésképpen. Téged meg azért nem kellett lemeztelenítenem, bár ezt adták volna parancsba, mert ők akarnak, vagy csak az Uram, veled foglalkozni. Ennek része lesz az is, hogy úgy aláz meg, minta leány lennél. Később szembesülsz a nemiségeddel, de akkor, jaj, neked, mert azzal is játszanak majd. – fejezte be Berni Gabira nézve.
- Aha, értem. – nyögte ki Gabi, de nem nagyon tudta, hogy mi is fog következni vele.
A nappaliba visszaérkezvén Tivadar megkérdezett, hogy fent hogyan állnak az előkészületek a játékra. Vállat vontam s csak annyit mondtam: - Lassan, de haladnak. Majd szólnak, ha készen állnak. De most Te is megkapod a magad, előbb beharangozott, bilincseit. Állj fel! – utasítottam és a fentről lehozott bőr bilincseket felcsatoltam a csuklóira és a bokáira, majd az előhúzott rövidebb lánccal a hátra tetetett kezeit rögzítettem, míg a hosszabb láncot – Y alakban – a bokáihoz rögzítettem és úgy kapcsoltam a szárát a csuklóit összefogó lánchoz.
- Lépj párat itt! Lássam, tudsz-e így menni? Gyerünk! – szóltam rá s Tivi már indult is, de lassan, komótosan haladt. – Most lépj fel a lépcsőre, hogy fel tudsz-e menni? – szólt a következő utasításom. Ezt is megpróbálta, kicsit ügyetlenkedett, de ment.
- Rendben, akkor lassan indulj el felfelé, de halkan, ne nyikorogjon a lépcső!
- Igen, Uram, ügyes leszek, meglátja! – szólt viccesen hátra nekem és lépegetett felfelé a lépcsőn csendben. Közben fentről ez hallatszott Bernitől:
- Uram, készen állunk a játékra.
- Várjatok, megyünk! – szóltam vissza és hagytam Tivadart lassan felmászni.
Csak mikor felért, iramodtam utána fel én is. Megkerültem s már én léptem be elsőnek a szobába. Konstatáltam, hogy Gabi ugyanúgy áll kikötözve, mint az előbb láttam az ágy tartói között, de Berni oldalt, az ágy mellett térdén áll, sarkain ülve mezítelenül és keze-lába a vastartóba fogva. Igaz nincs belakatolva, de azt nem is tudhatta megtenni. Még szorgalmi feladatként egy széles, vasból készült nyakpántot is feltett magának, lelakatolva, amiről viszont hosszú, széles bőröv csüngött teste előtt alá és tekergett a vége a lábainál a földön. Elismerően néztem rá, szempillantásommal megdicsértem Bernit. Hálás volt érte. Azt is észrevettem, hogy úgy helyezkedett, hogy a belépő azonnal ne lássa, hogy mezítelen. Ügyes! Most hallottam, hogy mögöttem az ajtón belépett Tivadar. Egyszerre kiáltottak fel Gabival, ahogy egymást meglátták. Tivadar Bernit még nem láthatta, mert én eltakartam. Így is meglepetten és haragosan szólt a hangja hozzám: - Ez azért kicsit túlzás, nem gondolod?
- Nem. Ügyesen, kedvem szerint rendezte el Berni Gabit. Ezt gondolom. – válaszoltam.
- Na, de mégis. Játékról volt szó, nem kikötésről! – méltatlankodott Tivadar tovább.
- Aha. Azt gondolod, hogy így nem tudok vele játszani? Na, majd mindjárt meglátod, csak nyisd ki szemecskéidet és tanulj, de fölöslegesen ne zavarj a szövegeddel közben!
- S Veled mi történt Uram! – kiáltott fel Gabi látva Tivi láncait és bilincseit.
- Büntetésben vagyok. Sokat jártattam a számat, már az előbb, lent is! – felelte az.
- Mindjárt itt is kapsz még, ha nem hallgattok el mindketten! Gondolkozom, alkotok!
Csend lett a szobában. Mindenkinek csak a szeme járt, a szája már nem. Tivadar közelebb lépett még Gabihoz, hogy megnézze annak rózsaszín béklyóit, mikor észrevette a térdelőt.
- Szent Isten! Ez ki? – kiáltott fel Tivadar, mert nem ismerte fel a fejét lehajtót.
- Berni az, mert azt is megbüntette az Úr az előbb! – csacsogta Gabi Tivinek.
- Fogjátok már be! Elég legyen! Mindent megtudtok idejében. Most gondolkozom!
Jó ideig nem történt semmi a szobában. Már mindenki feszengett, a feszültség nőtt. Ezt akartam elérni, hogy valaki már ne bírja és megszólaljon. Sikerült. Sajnos Berni volt az:
- Tégy már valamit Uram! Megőrülök, ha sokáig váratsz! Tudod, nem bírom a feszültséget. Inkább jöjjön a keményebb büntetésed is, de tegyél már valamit! – tört ki.
- Mindent idejében! A türelem rózsát terem! – aforizmáztam. – Azt is tudom, hogy a térdelést sem bírod sokáig, amit meg is értek. Gyere, veled kezdem akkor, ha ez a kívánságod, bár én nem így terveztem. – jelentettem ki, lehajoltam, megfogtam a bőrszíj végét és annál fogva felhúztam Barnit a térdepeléséből, míg csak ott nem állt előttünk a talpain, igaz kicsit bizonytalanul, mert közben kilépett a vas kalodából. Ekkor látta meg Tivadar, hogy nincs rajta ruha, amit nem állt meg szó nélkül:
- Nem túlzás? Vagy itt nálad normál viselet a ruha nem-viselet? – élcelődött ő is velem.
- Hallgass, mert mindjárt rád is sor kerül, azaz lekerül a Te ruhád is s akkor olyan leszel, mint ő! Szolga. - mutattam Bernire. – Ezt akarod elérni? – néztem rá kérdőn.
- Nem, nem, dehogy. Inkább már pofa alapállás, mert jön a kalapálásod! – élcelődött. Odaugrottam hozzá, meglöktem dühösen, s így az oldalára dűlt s elnyúlt a szőnyegen.
- Nem élcelődünk továbbiakban, mert tényleg kihúzod a lutrit! S akkor lekerül rólad is minden. Most csak a zoknijaidat veszem le, hogy a talpaidat meg tudjam kezelni, ha szükséges lesz. – mondtam s meg is tettem.
A lovaglópálcámmal párat csaptam is azonnal a védtelen talpaira. Próbálta összehúzni magát, begörbíteni a talpait, hogy kisebb felületen érjem el, de nem sok sikerrel. Viszont most úgy feküdt, hogy nem látott Bernire sem, de Gabira sem. Nem bántam ezt.
- Odaállsz Gabi elé, átöleled, úgy is ezt szeretted volna, mióta hazajöttünk, de tartsd erősen átfogva! És tűrj! – utasítottam Bernit s már mikor megtette, kapta is a lovaglópálcával a csapásokat a popójára, hátára, combjaira, vádlijai és a szabadon maradt felső karjai sem maradtak ki a csapásokból. Kicsit meg is húztam ütés közben.
Így sokkal jobban csíptek az ütéseim. Különösen, hogy nedves lett a bőre az izgalmától.
- Aúúúúú, ez fáj, Uram! – kiáltott már fel Berni, nem bírva ki szó nélkül.
- Nekem is. – szólalt meg halkan Gabi. – A vas nyakpántja hozzám nyomódik.
- Jó. Elég volt! Lépj el Gabitól és fordítsd meg Tivadar urat, hogy lásson, ne csak halljon, de óvatosan, az oldalán! – utasítottam, s míg ezt tette Berni, Gabihoz léptem s végigjártattam a kezeimet rajta, szinte mindenhol a testén, kivéve a farkincáját és annak környékét. Azt nem álltam meg, hogy a popóit ne markolásszam meg, no meg a melleit is megnyomorgattam a topján át. Tivi mindent látott és már tiltakozott is:
- Bernin volt a sor, a büntetés sora, ne Gabit markolászd meg! – tiltakozott.
- Igen, jó. S mi legyen a következő? Hogy gondolod Uram? – kérdeztem meg pimaszul.
- Nem én vagyok most a dom, itt. Én tudnám. – méltatlankodott Tivi.
- Én is tudom. - csaptam le Tivi magas labdáját. - Megnézheted, ahogy megvizsgálom a kisasszonyt. Berni vedd le a nyakpántodat és hozd fel az orvosi táskámat! Siess!
- Téged, hogy szívszélütést ne kapj itt, kicsit kibontalak a „csomagolásodból”! Úgy levegősebb lesz neked. –tettem is nevetve, huncut szemekkel. Tivi nézett rám, merőn.
Lenyúlva felhúztam a pólóját a hasán. Majd nehezen a teste alatt is. Átbújtattam a fején és így az erősen összefogta a felső karjait hátul. Most kiengedtem az Y láncot, így a lábai szabaddá váltak, de a csuklói még nem. Kicsit megcsíkiztem a mellbimbóit, meg is csavargattam az ujjaim között, de nyögés nélkül kibírta. Most odanyúltam a farmerjához, kikapcsoltam a rajta lévő nadrágszíjat és nehezen bár, de kihúztam a helyéről. Összeszűkült a szeme erre. Hát még mikor meg is lendítettem, de nem csaptam le vele. Ledobtam mellé a földre. Viszont a farmerje legfelsőbb gombját kinyitottam. Ekkor már könyörgőn nézett rám a szemével. Széttártam a farmerje két szabad részét, így már kilátszott alóla a rajta lévő kockás boxerjának a korca is, no meg szabaddá vált a hasa és némi szőr is kilátszott ott. Szerencsére már hallottam Berni trappolását. Belépve nyújtotta az orvosi táskámat. Fellélegeztem, de Tivi is.
(folyt. köv.)