Falusi Ábránd 2.

Ezután következett az első fizetségem. Megegyeztünk, hogy a férj csak csendes szemlélő ként lesz jelen. De mivel a párja folyamatos jelenléte még is egy kicsit bátrabbá teheti a lányt, ez nem zavart.
Felkelt rólam, és a szoba másik részére a szekrényhez ment, levetette a nadrágját, és egy kis szoknyát vett fel. Én még mindig a földön feküdtem. - Na mire vársz?! szólt hozzám – Gyere ide négykézláb és üdvözöld úrnődet egy lábcsókkal! csattant a hangja. Én örömmel mentem és hosszan megcsókoltam a lábát. Ő ezután a hátamra ült, felhúzta a lábát, hogy teljes súlya rajtam legyen, és kiadta a parancsot: -Gyerünk vigyél körbe a lakásba! A férj nyitogatta előttünk az ajtókat ahol kellett és nagyokat nevettek mindketten. Lassan, óvatosan ballagtam, egyrészt nem akartam, hogy leessen rólam, másrészt szerettem volna minél tovább hordozni. Néha-néha kezével játékosan a fenekemre paskolt, még nagyobb derültséget okozva. A konyhába jól megjáratott, mert kávét tett fel , és nekem kellett körbevinnem ahogy elővette a kávét, vizet engedett, egyebek. A hátamon ülve várta meg míg elkészül, kitöltötte kettejüknek és az asztalnál is engem használt széknek. Miután megitták visszamentünk a szobába. Letette a lábát a földre és rám parancsolt, hogy feküdjek hanyat alatta. Újból elkezdett taposni, de most már a mellemen és a hasamon lépdelt. Egyre bátrabban csinálta, megpróbált egy lábon egyensúlyozni, a másik lábát a számra téve nyalatta a talpát. Ekkor megszólalt a férje: - Szopasd vele a lábujjaidat! Ő meg is tette. Bedugta a számba és szólt a parancs: -Szopjad! Én szépen aprólékosan végig szoptam minden egyes ujjacskáját. Nagyokat kuncogott közbe, tetszett neki a dolog. Mikor megunta a taposást leült a hasamra és úgy imádtatta a talpait tovább. Hatalmas élmény volt számomra látni a szoknya alatt kivillanó bugyiját. Ezt ő is észrevehette,mert mosolyogva kérdezte: - Szeretnéd közelebbről is megnézni? Igenlő válaszom után nemes egyszerűséggel átült az arcomra. Helyezkedett rajtam mindaddig, míg orrom szám teljesen beékelődött a gyönyörű farpofái közé. Természetesen én így nem kaptam levegőt. Ő is tudva ezt néha kicsit megemelkedett, és akkor lélegzethez jutottam. Majd megfordult rajtam, és visszaült rám.
Lábait feltéve a testemre teljes súlyával az arcomon volt. Ez lehet, hogy nem volt neki nagyon kényelmes, mert hamar letette a lábacskáit a földre, de továbbra is a számon ült. Ők közbe beszélgettek, mintha én ott se lennék. Mivel néha mozdítottam a fejemet, ő folyamatosan helyezkedett rajta. Egyszer csak azt éreztem, hogy akarva-akaratlan pont a számon volt a puncija. A bugyin keresztül is érzékeltem a nagyajkai közti rést. Nem tudtam megállni és egy kicsit kidugtam a nyelvem a számból, épp csak egy picit nyaltam a bugyin és már éreztem is, hogy egy kicsit nedvesedik, élvezné ő is. De sajnos jó feleség révén ezt már nem akarta folytatni, így felállt rólam. Maga elé parancsolt térdelve, és játékunk lezárása ként kaptam két pofont, amit kézcsókkal köszöntem meg. Lehet az is ,hogy a nyelves partizán akcióm jutalma volt a két nagy pofon. Nem baj, nem bántam meg. Közölte, hogy fogjuk még az e fajta visszasegítést alkalmazni, és a megbeszéltek alapján majd jelentkeznek ha kell a segítségem.
Sajnos a történet cselekményes része csak a képzeletem szüleménye, mert még mindig nem volt bátorságom elmondani nekik. Így ez csak egy ábránd.