Múzeumban kezdődött...(2)

A félreértés tisztázása és bocsánatkérésünk után kezdeményeztem a megismerkedést bemutatkozással, s ezzel békésebb vizekre eveztem. A srác mosolyogva állt a lépcsőn s várt. A lányra nézett, hogy döntsön ő. Az is visszanézett rá, majd felénk fordult és megszólalt:
- Harag nincs, bocsánatkérés elfogadva. Bemutatkozhattok! – szólított fel minket erre a már mosolyogva. Összenéztünk, ki kezdje? S a barátom kezdte:
- Berni vagyok, 26 éves, szingli és néha lökött, mert nem körültekintő . – mondta, majd én is bemutatkoztam s kihangsúlyoztam: - Berni a barátom, nem a rokonom! Berni nem, de a többiek értették, miért hangsúlyozom ki ezt most.
- Én Tivadar vagyok, de mindenki csak Tivi-nek hív. – szólalt meg a srác is. Már nem volt dühös, sőt melegség áradt a hangjából.
- Én meg Gabi vagyok. – szólalt meg nevetve a lány, majd hozzátette: - Csak, hogy legyen továbbra is min töprengjetek! A nevemet és nememet, no meg a testemet vizslatva. – somolygott édes, kacér mosollyal. A srác nevetett ezt hallva.
- Akkor, mi a tipp? Lány, vagy fiú, esetleg…? – cukkolt még minket hozzánk fordulva.
- Lány. – vágta rá Berni azonnal s határozottan, mint az előbb is.
- Travi – mondtam én már halkan.
- Nyert! – jelentette ki Gabi, de nem mondta meg, hogy melyikünk.
Innen már együtt mentünk tovább és Mátyás király dísztermébe/lovagtermébe érve, az egyik ablakmélyedésbe leültünk, s vígan elbeszélgettünk. Tehettük, mert senki sem volt rajtunk kívül a teremben. Már kezdtünk kifogyni a témákból, mikor Gabi Tivi-re nézett, megfogta a combját a kezével, megszorította és rá nézve, de hozzánk is beszélve ezt mondta:
- Ha nekem is lenne, lehetne beleszólásom a folytatásba, akkor…- kezdte, de elhallgatott. Tivi-re nézett. Tivi bíztatta:
- Miért is ne lehetne? Mit szeretnél? Mondd ki!
- Kicsit alpárian fog hangzani, de gerincre kerülni. Amiről még, ott, lent szó volt. – suttogta el Gabi, de már halkan, szinte csak Tivinek. – Megegyezhetnétek Ákossal, hol, mikor és hogyan! – nézett kérlelőn Gabi. Berni csatlakozott hozzá azonnal:
- Igen, beszéljétek meg! Nekünk minden jó, megfelel. – szólt hevesen. Mi egymásra néztünk Tivivel, aki vállat vont. Kis gondolkozás után megszólaltam:
- Ezt melegében jó intézni. Van időtök erre? – kérdeztem meg rájuk nézve.
- Időnk még csak volna, de a hely? Az nincs. – szomorodott el Tivadar. Gabi bólintott.
- Az megoldható nálam, nálunk. – közöltem vidáman rávágva. – Azonban annyira azért ne siessünk el innen, ha már itt vagyunk. Menjünk végig a pincén, nézzük meg az alapokat is! – kezdtem, de ezt hallva Berni felnevetett:
- Én máris vállalom, hogy felderítem az „alapokat”! – csapott rá az elhangzottakra.
- Én meg a kezedre, ha belekezdesz! – csattant egyszerre Gabi és Tivi hangja.
- No, no. Lassan a testtel, de a kezekkel is! Szemekkel kell nézni! Mindent a szemnek, semmit a kéznek! Meg kell nézni mindent, alaposan! – szólítottam fel őket.
Indultam előre, vezetve a társaságot. Le-, majd visszakapaszkodtunk a pincéből a földszintre. Benéztünk s mivel senki sem volt, betértünk újra a filmvetítő terembe. Ott újra megnéztük a filmet, végig. Most már négyesben. A szemeinkkel, de a kezek már mást is tettek. Kijőve mentünk a ruhatárhoz a kabátjainkért. Közben láttam a srác hunyorít nekem a bejáratnál, én meg vissza neki. Sőt, még a hüvelykujjamat is felmutattam magam mögött. Megértette.
- Szétnézünk még a teraszról is. Majd a Királynői kertet bejárjuk és a Buzogány tornyot is megmásszuk. – mondtam a többieknek. – A Buzogány tornyot, most még nem mást! – nevettem Bernire és Gabira. – Onnan Ti kimentek a Déli kijáraton, le a lépcsőn, majd jobbra a sétányon, visszagyalogoltok a Dózsa György szobor fölötti kanyarig. Én oda érkezem majd a kocsimmal, mert onnan már azzal megyünk tovább.
Hamarosan mind a négyen a kocsimban ültünk és gurultunk a házam felé. De előtte még!
A Buzogány toronyból csak én sétáltam vissza egyedül a Dísz téren hagyott kocsimhoz, de közben felérve a lépcsőn a kertből, odamentem a sráchoz, aki azzal fogadott, hogy drukkol nekünk. Ő már többször is látta ezt a párt itt, szerinte egyneműek. Hümmögtem, de bólintottam is ezt hallva. Még megígértem neki, hogy legközelebb kettesben, a publikus dolgokról beszélünk, megtudhatja. Örömmel hallotta ezt, közelebb hajolva fülembe súgta:
- Tudja Uram, sok mindent lehet ilyenkor tenni. S most nem csak a cuckoldra, vagy a gangbangra gondolok elsősorban, bár azt sem kellene kihagyni! A szöszikével bármilyen szex élvezetes, de én nem csak ilyenre gondolnék…. – kezdte mondani.
- Igen, biztosan. Ami késik, nem múlik! – próbáltam megcsillantani a reményt előtte.
- Bár csak én is részt vehetnék ebben, most!– szólt sóhajtva, de legyintett.
- De nem csak erre, a normál szexre gondoltam, mikor az előbb azt kezdtem mondani…- kezdte újra, de megint elakadt.
- Hanem, még mire? – csaptam rá a kérdésemmel. Kicsit elpirult, lesütötte a szemét, majd mégis csak felvetette, a szemembe nézett keményen és ennyit mondott még:
- Tudja, itt sok mindent lehet látni, megfigyelni, ha az ember nyitott szemmel jár/áll. Már többször is voltak nálunk, s egyik alkalommal találkoztunk itt, bent, de másutt. Ott, fent, a mellékesben. – halkult el a hangja. – Nem vették észre, mikor én is beléptem utánuk, oda. Persze nem egészen véletlenül!  - somolygott s folytatta:
- Ott bent a sráca hátracsavarta keményen a „csaja” kezét, s alaposan megmarkolászta. No, nem a melleit, hanem a farkát és a golyóit a szoknyája alá nyúlva. Csak úgy sziszegett a szőke „srác” ettől. Annyit súgott még neki, amit értettem: - …” hogy majd otthon keményen megkapod, ami jár neked, s ne feledd, hogy szolgálni fogsz, hosszan, alázatosan nekem”. Még annyit hozzátett: - Szopnod is kell, meg nyalakodnod, mint máskor szoktál. A kikötés, elverés és a viaszolás sem marad(hat) el, az egyebekről nem is beszélve! Kellemes lesz az éjszakánk! – bíztatta nevetgélve.
- Biztosan jól hallottad? – kérdeztem meg a sráctól értetlenkedve és el is csodálkozva.
Az bizonygatta, hogy elsőre neki is furcsa volt hallani ezeket, de visszagondolva, biztosan állíthatja, hogy nem tévedett. Nem értette félre, mert olyan egyértelmű volt a helyzet is.
- Rendben, megértettem s köszönöm az információidat. Még annyit megkérdezhetek, hogy Te is közülünk való vagy akkor?
- Igen, én is szeretek játszani. Mindkét „oldalon és oldalról” használható vagyok, minden értelemben! – nyomatékosította irányultságait, még ha kissé kétértelműen is.
- Értem. S miből gondoltad, hogy mi is szeretünk játszani? – kérdeztem még meg, mert nagyon is érdekelt a válasza, hátha tanulhatok abból, hogyan ne viselkedjünk máskor.
- Önből nem néztem volna ki. De a barátja hm, úgy kérdezett meg, mikor jött s olyan szót használt, ami félreérthetetlen volt. – bökte ki és huncutul nézett rám. – Nem kell megkérdezni, magamtól is megmondom. Azt kérdezte: - Nem láttam az Urát itt? S leírta Önt, Uram. – fejezte be végig a szemembe nézve.
- Aha, már értem. Mivel mindketten férfiruhában voltunk, így az „ura” nem, csak az „Ura” lehettem. Így értetted, ugye? No, majd kap ezért Berni tőlem! – jelentettem ki.
- Igen, igen, így. Akkor Ő Berni? – bólogatott helyeslően, de várakozva is a srác.
- Igen, Ő Berni, én meg Ákos vagyok. S Te? Hogy hívnak? – kérdeztem én is vissza.
- Gyere ide!  - szólt, s nevetett. - Rómeó a nevem. Pontos s találó, mert tényleg egy romantikus alkat vagyok.
- Jó. Örülök, hogy összeismerkedtünk. Most mennem kell, bocsi. Még jövök majd, legközelebb s akkor részletesebben is csevegünk.
- De még másról is szó, azaz tett lehet, a későbbiekben közöttünk. - kétértelműsködtem én is válaszul. – Szia. – köszöntem el. Mentem már sietősen a kocsimhoz s azzal gurultam le a többiekért az úton, a szobor feletti kanyarhoz.
(folyt. köv.)