Dávid és a fekete Angyal

Dávidnak is, mint oly sok férfinak nagy álma volt megismerkedni egy ében fekete párduccal. Esetünkben e lélegzetelállító hölgy inkább a húszas évei közepén járó kellemes karamell színű, selymes bőrű édes kis tüneményként írható le. Finom vonásokkal európai, afrikai és talán más földrészek vére is csordogálhatott ereiben, feszes afrikai izomzattal, kerek popóval, feszes kis mellekkel és hatalmas csillogó szemekkel rendelkezett. Dávid magas vékony, szikár férfi volt borostával harmincas évei közepén, szigorú világos szemekkel.
Egy parkban pillantották meg egymást, Dávid a padon gyűjtötte magába a gyenge téli napsütés reménykeltő sugarait, a lány éppen munkából sietett haza. Mindennapos pillanat volt, mégis megakadt egymáson a szemük, talán a kontraszt keltette fel az érdeklődést a világosbarna bőrdzsekis, kicsit sápadt férfiban és a szürke, kötött pulóveres már a bőrszínével is meleget sugárzó nőben. Dávid szúrós tekintetét, egy halvány kis mosoly viszonozta. Egy idős néni figyelte őket egy fa alatti padon ülve, talán megérezte sokat látott lelke a két ember közötti hullámokat.
A lány tovasietett…,ekkor Dávid felállt és bizonytalanságát leplezve határozott léptekkel elindult a park a lány által is átlépett kijárata felé. Maga sem tudta van-e értelme így ennyivel később elindulni, de ekkor meglátta a kecses sziluettet, ahogy belép a következő sarkon lévő üzletbe. Felgyorsította lépteit, most vagy soha. A lány nagy odafigyeléssel válogatott kókusztej, csirkehús, kenyér stb. Ekkor odalépett hozzá:
- Segíthetek kisasszony? – szólt érces hangján
A lány szinte összerezzent, már éppen elutasította volna, mikor tekintetük találkozott:
- Miben kíván segíteni, talán itt dolgozik? – kérdezte kérdőn
- Nem, nem kisasszony, csak gondoltam segítek cipelni a csomagjait.
- Kisasszony? – nézett kérdőn a lány – nem szoktak így szólítani – de ekkor már mosolyogtak csillogó szemei – ahogy gondolja - vetette oda, ezzel a férfi átvette a csomagot.
- Észrevett a parkban? – kérdezte a férfi
- Micsoda azóta követett?.... Persze, hogy észrevettem - mosolygott a lány
Hosszasan vásároltak és beszélgettek, már zsibbadt a férfi keze. Közben kiderült a lányt Estellenek hívják, és néhány háztömbnyire lakik innen. Szó-szót követett, végül Estelle beinvitálta a férfit egy forró kávéra, nem is vette észre, hogy Dávid egy üveg bort és néhány fűszert is belecsempészett az egyik csomagba.
- Ezt nem én vettem, hogy gondolod, hogy első alkalommal az én kontómra vásárolsz? – kérdezte a lány már tegeződve
- Nem valóban nem te vetted, de egy kis forró kávé nem melegíti fel az embert, ilyen hidegben, viszont egy finom bögre fahéjas forralt bor már igen. – mosolygott Dávid kajánul
Estelle tudta, hogy bajban van, nem bírta az alkoholt, és tetszett neki a férfi, úgy érezte most kellene elküldenie, de valami furcsa, megmagyarázhatatlan vonzódás mégsem hagyta, hogy elküldje. Pedig nem volt az a könnyen ismerkedő fajta, barátnői nem is értették miért van gyakran egyedül, ilyen adottságokkal, gyakorlatilag minden nap másik férfi fejét csavarhatná el. De ez most más volt a női megérzés működésbe lépett, és megmagyarázhatatlanul láncolta az ismeretlen férfihez. Feltették a kávét, a bort, a forralt bor illata betelítette a lakás a levegőjét.
Egyre személyesebb témákról beszélgettek, elkortyolták a kávét, a bor is csinos üveg bögrékbe került. Estelle-t gyorsan megütötte a felmelegített alkohol, előbújt csábító vadmacska énje. Berángatta Dávidot a hálószobába:
- A tiéd vagyok, tegyél velem amit akarsz! – és az ágy melletti üveges szekrényre kacsintott.
A férfi fülei kipirosodtak, orrnyílásai kitágultak, végigmérte a szekrényben lévő eszközöket. Régen volt ilyen élményben része, évek óta keresett ilyen partnert,aki szereti a fantáziadús játékokat, és ekkor észrevette a selyemzsinórokat az ágy négy sarkán. A szürkés-lila selyem fantasztikusan mutatott a lány kávébarna csuklóin és bokáin. Eldöntötte, hogy játszani fog a lány érzékeivel. Hasra fektetve rögzítette a végtagjait, szemfedővel letakarta a szemeit, kinyitotta az ablakot majd kiment a szobából. A lány elbizonytalanodott, hevítette a vágy és a bor, de kezdett libabőrös lenni a beáramló hideg levegő hatására, vajon mit csinálhat a férfi járt a fejében.
- Itt vagyok, úgy gondolom még szomjas vagy! – azzal a hajánál fogva hátrarántotta a lány fejét és egy újabb bögre forralt bort öntött a lány szájába
Durván és gyorsan csinálta, Estelle nagyon szerette a kashmír ágyneműjét, próbált minden kortyot lenyelni, tudta, hogy a bor foltot hagyna. Gyakorlatilag egy szuszra megitta az egész bögrével, újra elöntötte a melegség, köhécselt, szédülni kezdett. A férfi becsukta az ablakot, hirtelen egy-egy apró jégdarabot dugott a lány mindkét nyílásába, a forró punciba betörő hideg éreztével Estelle felvisított, a második jégdarab már nem váltott ki ilyen sokkoló hatást. Dávid összehúzta a szemöldökét és a szekrényben lévő gaget a lány szájába rakta, a szíjat igen szorosra húzta, és végighúzta jobb mutatóujját a száján, jelezvén, hogy jobban teszi, ha csendben marad. A lány hirtelen pánikba esett, hiszen nem is ismeri ezt a férfit, bár ínyére volt ami történik vele, mégis mekkora ostobaságot követett el, és már érezte is az égető fájdalmat a fenekén, ahogy felsóhajtott volna, már hallotta is az újabb és újabb suhintásokat. A férfi nem kegyelmezett, szünet nélkül sújtott le a pálcával, módszeresen keményen, de nem teljes erőből ütött, egészen halvány hurkák kezdtek alakulni a lány gömbölyű hátsóján, ekkor vette észre, hogy csendben, de folynak Estelle könnyei. A lepedő egyre nedvesebb lett a gag alól kicsorduló nyál keveredett a könnyekkel és a verítékkel, a jégkockák pillanatok alatt elolvadtak a forró barlangocskákban és a fehéres hüvelyváladék is finoman csordogált Estelle öléből, a kezei ökölbe szorultak, de csak halkan jajdult fel a sokadik ütés után is. Nem számolta a csapásokat, az adrenalin és a bor teljesen elvették józan ítélőképességét, nem először került ilyen helyzetbe (igaz korábban sokkal jobban ismerte a partnert akinek átadta az irányítást), és a férfi éppen nem lépte át a lány által elviselhető fájdalomküszöböt. Körülbelül ötven csapás után némi szünet következett.
- Élvezted, te kis gazella? – bökte oda Dávid félvállról a költői kérdést.
Végigsimította a lány hátát, majd érzékeny fenekét, végül hosszú csontos ujjaival a lába közé nyúlt, hosszan izgatta megdagadt klitoriszát, majd keményen megujjazta, csak cuppogott a rózsaszín babapunci a barna szeméremajkak alatt. Kettő-három, majd négy ujj is becsusszant, mire igazán intenzívvé vált az érzés. Olyan nedves volt minden, a leggátlástalanabb könnyűvérű nők is megirigyelhették volna. A férfi felbátorodott, módszeresen, de határozottan az ötödik ujját is betolta, a lány önkéntelenül grimaszolt, de a torkán kijövő hangok az élvezet hangjai voltak, egy utolsó határozott lökéssel a teljes ökle is becsúszott a tüzes vaginába, Estelle extázisban hörgött, Dávid homlokán megjelentek az izzadságcseppek, nadrágján az izgatottság jelei. A következő húsz-huszonöt percben menny és pokol egyszerre szakadt Estelle érzékeire, pokoli orgazmusok, és mennyei fájdalmak követték egymást, kontrol nélkül vonaglott, hosszú perceken keresztül, már úgy érezte soha nem lesz vége, mikor a férfi hirtelen kirántotta a kezét.
Zihált, szinte sírt, próbálta összerántani magát, de kötelékei nem engedték, újabb és újabb hullámokban tört rá az orgazmusok emléke és a sírás késztetése. Dávid csendben nézte percekig, férfiassága megtelt vérrel, szinte szétfeszítette a nadrágját. Végül eloldozta a lányt, aki azonnal átölelte, úgy szorította, mintha utoljára láthatnák egymást. Megvárta míg Estelle egy kicsit lenyugszik és abbahagyja a zihálást, majd durván hanyatt lökte és újra kikötözte a kezeit-lábait. A lány teste, hasa, mellei, öle, lábai mind nyirkosak voltak, fényesen csillogott gyönyörű bőre, tekintete fátyolos volt, furcsán tátogott, a gagtől elzsibbadt száját próbálta életre kelteni, és nézte a férfit, ahogy megszabadítja a gagtől és vetkőzni kezd… folytatás következik.