Téli kaland, tény (7)

Nem tudom, hogy míg én a fürdőszobában voltam beszélgettek-e ők, de előttem nem került szóba sem az, hogy fent mi történt, de az sem, hogy lent miből állt a játék. Jó idő múlva, mire Pavel rendet rakott a konyhába, a lentiek is felértek, majd megtisztálkodtak, mindenki némán ült a kandalló előtt, s magával volt elfoglalva. Ki iszogatott, ki nem. Gyuri, Zdenek s Kristóf még borovicskáztak is. Mikor minden ital elfogyott és Pavel letakarította az asztalt, elmosva a poharakat is, s visszatért a konyhából. Gyuri meglátva őt nyújtózkodva felállt és megszólalt:
- Tegyük el magunkat holnapra! Holnap is lesz nap. Aludjunk! Jó éjszakát!
- Jó éjszakát mindenkinek! – csatlakozott Kristóf ásítva hozzá, majd sietve feltrappolt.
A többiek követték őt. Már Gyuri is indult, mikor utána szólva megkérdeztem, hogy a többiek is hallják, hangosan: - Ilyenkor még szabad fürödni? Igennel válaszolt és ugratásként megkérdezte, hogy jöjjön-e le megmosni, lecsutakolni a hátamat? Megköszöntem, de biztosítottam, hogy nagyfiú vagyok, meg tudom egyedül is tenni. Köszönt és felment ő is, utolsónak. Én még tétláboltam lent, majd bevonultam a fürdőbe. Hosszasan, de már halkan, ha nem is hangtalanul, zuhanyoztam. Közben nyílt az ajtó és azon Kristóf óvatoskodott be. Se perc alatt előttem térdelt már, szopott, kézimunkázott rajtam, sikerrel; s ahogyan jött, eltűnt hangtalanul. Megtörölközve, abba csavarva magamat, felmentem. Nem kapcsoltam villanyt, csak ledobtam a törülközőt a sötétben és végig vágtam magamat az ágyamon. Az ijedtségtől majdnem felkiáltottam! Egy kéz azonban befogta a számat. – Hallgass! – hallottam meg a suttogását Gyurinak. Már ott feküdt az ágyamban, várva rám. Élvezkedtünk egymás testén kézzel-szájjal, sikerrel, majd kimerülve, de egymás karjaiban, átölelve, álomba zuhantunk.
Reggel arra ébredtem, hogy alattam valaki fütyörészik a fürdőben, míg mások beszélgetnek. Felültem, majd kitártam a spalettát. Észrevéve, hogy egyedül vagyok, kicsit szomorú lettem, de megértettem Gyurit. Éppen indultam le a szabadidőruhámban, mikor megszólalt a mobilom. Felvettem s hamarosan kinyomtam. Leérve mindenkit köszöntöttem, volt ki puszit is kapott. Gyurinak, de a többieknek is mondtam, hogy a barátom most telefonált, hamarosan indul ide, mert végre egy órán belül készen lesz a kocsi. Örültek mind s felpezsdült a ház erre.
- Akkor gyors reggelit kérünk Pavel. – kiáltott ki a konyhába Gyuri és hozzátette hozzám fordulva: - Reggeli után lemegyünk elé, sílécen s majd meglátjuk, hogyan hozzuk fel ide őt. A parkoló koordinátáit tudja ugye, ahova a gépkocsival jöjjön?
- Igen, tudja, van neki is GPS-e. Ti mivel töltitek a napot? – fordultam a többiekhez.
- Zdenek és Janek síelni megy. Ők gyakorlottabbak, nehezebb pályákat is teljesítik, s itt vannak ilyenek bőven. Kristóf pedig segít Pavelnak. – válaszolt Gyuri nekem.
Gyorsan megreggeliztünk, majd útnak indultunk. Persze mezítelenül megint a háztól. Most Gyuri másfelé vezetett, de még nem a falu, a parkoló felé. Az egyik domb tetején megállt, körbe mutatott s hosszas körbenézés, gyönyörködés után végre megszólalt, áhítattal:
- Hát nem gyönyörű ez a vidék? – kérdezte meg tőlem. Őszintén feleltem a kérdésére:
- De az. Csak kár, hogy már nem a mi hazánk e tájék, ezek a hegyek, völgyek! Neked könnyű, mert Te itt is otthon vagy. – tettem hozzá. Gyuri megtorpant, felém fordult:
- Lehetnél Te is itt otthon, ha…- kezdte, de nem folytatta, csak legyintett. – Menjünk oda! Ott a másik dombtető mögött van egy kis faház, ott iszunk, megpihenünk, míg a barátod jelentkezik, hogy odaért a parkolóba. – indítványozta s már siklott is arrafelé.
Nem volt módom megszólalni, pedig a számon volt, hogy elmondom: - Nem jön, ne is várjuk. Mire utolértem odaértünk a kis faházhoz, s már nem akartam megtenni. Ott arról csevegtünk, milyen nevezetességek találhatók a közelben, majd egy srác-pár is odajött, akik ismerték Gyurit. Szerencsére tudtak magyarul is, így cseveghettünk erről-arról szabadon. Jól délutánba hajlott az idő, mikor újra szólt a mobilom, de csak üzenet jött. „Újabb gond van, még mindig a szerviznél vagyok. Barátod.” Megmutattam az üzenetet Gyurinak, aki sajnálkozott, de a srácok kaptak rajta s meginvitáltak a nem messze lévő házukba. Odacsúsztunk. Jól elvoltunk, s egymást is alaposan megtapiztuk. Már sötétedett, mikor eljöttünk. - Irány haza, a dácsába!
Ott(hon) négyesben voltunk egy ideig. Kristóf és Gyuri kint beszélgettek a teraszon, falaztak nekünk, hogy mink bent, kicsit el lehessünk egymással , Pavellel. Nem jutottunk messzire, inkább címet, mobilt cseréltünk a végén. S mikor kopogást hallottunk a nappali ablakán, én kiszaladtam, míg Pavel a konyhában maradt továbbra is. Megérkeztek a többiek, sajnálkozva hallgatták, hogy barátom most sem jön meg. Ettek, majd hamarosan készültünk a játékhoz. A tegnapi megbeszélés szerinti szerepcsere valósult meg: Gyuri, Zdenek s mi Kristóffal készültünk a pincébe, Janek Pavellel fent maradt. Nem sokáig, de erre még rátérek később.
Lent a pincébe, Zdeneket kikötözték a bakhoz, tettek szájába pecket, így az elvolt magában. Nézelődhetett, míg velem meg ketten is foglalkozhattak. Kristóf elsorolta, hogy tegnap mit, hogyan próbáltunk ki a szerkezettel, majd arra is rátért, hogy éjjel ő mit gondolt ki még. Gyuri nem hagyta végig elmondania, hanem kérte, tegye is meg. Ezért Kristóf kikötözött hátratett kezekkel az egyik oldaloszlophoz, de előtte még megujjazni is akart, de erről lebeszéltük. Így végül nem csak a kezeimet, de az álló lábamat is odakötözte az oszlophoz, míg a másikat a ferde részre kellett tennem talppal. Ezt is a bokámnál ügyesen odakötözte. Ekkor vette a mellcsipeszeket, amit feltett, majd még több facsipeszt is oda, ahova tudott. Gyuri is beszállt. Ő a cbt kötést gyakorolta rajtam s úgy megkötözte a golyóimat és a farkamat, hogy csak, na. Utána még élvezkedett a lovaglópálcája használatával, míg Kristóf inkább a kezét jártatta meg rajtam végig, nem kihagyva az ékszertájéki morzsolgatást sem, amit már én is „élveztem”.
Hogy Zdenek se maradjon ki a bdsm játékból, megpálcázta, majd a farkát is elkötötte Gyuri. Kristóf megujjazta s úgy került a másik oszlophoz kikötésre, de előtte még egy dildot betettek az ánuszába. Az nem tudott kicsúszni, mert az oszlop tartotta bent. Majd engem csiklandozni próbáltak, de erre nem voltam vevő, mert nem vagyok az. Gyuri még tollat is hozott fentről e célból, de az sem használt semmit. Ekkor jöttek le a fentiek is. Közben már Kristóf Zdeneken kézimunkázott, majd leoldozva elé térdeltetett, hogy szopogassam meg. Mikor már mereven állt a dákója, úgy kellett előtte mozognom, hogy ingereljem az ánuszomat, de ne nyársaljam fel azon magamat. A végén már természetesen én is mereven álltam, így Zdeneket oldozták el, fordították meg, majd a dildo helyére én „csúsztam” bele és addig mozogtam benne, míg csak el nem mentem, de nem benne, hanem kihúzva a hátára. A „magjaimat” pedig – Janek ötletére - Pavellel takaríttatták le Zdenekről, hogy jusson Neki is valami tőlem . Közben Janek elmondta azt is, hogy Pavel jó kézzel rendelkezik s csiklandozásban „mesterfokú”. Utasította, hogy vegyen kezelésbe, amit Pavel örömmel meg is tett, mindkettőnk örömére. Próbálkozott így is, úgy is, de nem sikerült sehogyan sem neki. Ekkor valami eszébe jutott és Gyuri füléhez hajolva, valamit belesúgott. Az elcsodálkozott a hallottakon, majd mögém lépett, befogta a füleimet, ekkor mondott valamit a többieknek, de szlovákul. Mire lassan, de mind elkezdett bólogatni, végül Kristóf is. Gyuri elém lépett és megkérdezte:
- Olyant is tehetünk veled most, amit nem soroltál fel tabudként, de vágyaidként sem?
- Hááát, azt hiszem igeeen. Ez nem sérti az előzetes megállapodásunkat. – feleltem.
- Akkor tedd! – szólította fel Pavelt a cselekvésre Gyuri, szlovákul. (Megnyugodtam, mert ő nem tesz kárt bennem. – gondoltam.)
Így is lett. Pavel felszaladt, valami dobozt lehozott, abból elővett egy dilatatort s besíkosítózva belém nyomta. Kicsit megforgatta bennem, majd megkérte Kristófot, hogy izgasson fel, állítsa fel a farkamat keményre. Kristóf kézzel kezdte, majd utasítására Zdenek szájjal folytatta, végül Kristóf kézzel fejezte be. Álltam s „álltam”, mint a cövek. Pavel ekkor másik dilatatort hozott, vastagabbat. Arra kicserélte, de közben Kristóf, Pavel utasításai szerint, különféle tappancsokat helyezett rám. Különösen a popómra, belső combokra, majd összekötötte a dobozzal. Még csipeszeket is tettek fel a golyóimra s azokat is csatlakoztatták. Megelektroznak – gondoltam s igazam lett. Élveztem ezt is, de csak annyit értek el, hogy kispricceltem végül, mivel előtte a dilatatort kihúzták belőlem, de csiklandósabb nem lettem. Feladták. Mivel már elmentem az elektrotól, így befejeztük a játékot, lent, mindannyian.
(folyt. köv.)