Középkori történet II. - A folytatás

A szolgáló megragad a felkarodnál, felrángat álló helyzetbe és elindultok az egyik lépcsősor felé. Hamar egy hosszú folyosóra értek, aminek a végében egy fekete ajtót nyit ki előtted és betuszkol rajtad, majd rád zárja. Hallod amint a léptei távolodnak. Bent teljesen sötét van, csak egy pislákoló gyertya ég az egyik asztalon. Odamész és a gyertyával a kezedben körbenézel a szobában. A falról láncok lógnak és vas bilincsek. Egy kisebb polcon pálcák sorakoznak és egy kínpad áll a szoba középpontjában. A jobb oldalon egy oszlop, ami a plafonig ér a balon pedig egy egyszerűen megvetett ágyat látsz. Nyirkos a levegő, nincs ablak sem a szobában, hogy lehetne szellőztetni. Próbálod kinyitni az ajtót, de hiába. Kívülről kulcsra lett zárva. Hamar be kell látnod, hogy nincs kiút. Pár perc elteltével határozott léptekkel közeledik valaki az ajtó felé. Kulcscsörgés, és nyílik az ajtó. Te hátrébb húzódsz, és meglátod a vár urát, aki belép a szobába, bezárja az ajtót és a kulcsot egy szögre akasztja. Lép egyet feléd, mire te is egyet hátra. Ez így megy, amíg a falnak nem ütközik a hátad.
- Félsz tőlem? – kérdi. Körben szemügyre vesz, mint ragadozó az áldozatát. Te lesütött szemmel, remegve állsz a falnak dőlve, ami ha nem lenne ott, már rég összeestél volna.
- Kérdeztem valamit! – és egy pofon csattan az arcodon. Mivel váratlanul ért és elég nagy erővel, összeesel a földön.
- Félek, igen. – feleled.
- Helyes! Fogsz is még jobban is! – és gúnyosan felnevet. Megragad a karodnál, felrángat a földről és maga után az oszlophoz rángat.
- Kérem, ne bántson! –könyörögsz – Semmi rosszat nem tettem. Szolgálok is önnél, ha kívánja, csak kérem, nem bántson!
- Persze, hogy szolgálni fogsz! Mégpedig azzal, hogy hangosan sikítasz. Áll szembe az oszloppal! – nem mozdulsz. Nem mersz. Erre megragad és szembe állít az oszloppal. A kezeid vas bilincseket kapnak, átkarolva az oszlopot. Majd egy kést hoz és levágja rólad a ruháidat, amiket a késsel együtt bedob az egyik sarokba.
- Sikíts csak ha fáj, senki nem fogja hallani. – mondja és újra felkacag, közben egy ostorral végig simítja a hátadat. A hideg tárgy érintésébe beleborzongsz. Hallod, hogy pattint egyet az ostorral a levegőben, de mire eljutna a tudatodig, a második csattanás már a hátadra csapódik. Iszonyatos fájdalommal hasít a bőrödbe és fel is szakítja azt.
- Neee!! – hagyja el egy sikoly a torkod, de hiába. Hamarosan érkezik a következő csapás. Ha a bilincsek nem tartanak meg, összeestél volna. Rettenetes égető érzés járja át az egész tested. Sírsz, zokogsz és remegsz. Úgy érzed, nincs annyi hangod, hogy tükrözze az árélt kínt. De a férfi mögötted nem tágít, kegyetlenül folytatja tovább a kínzásod. Még 18 csapás éri a meztelen hátad. Majd az úr melléd lép, egész közel és gyönyörködve nézi a művét.
- Nagyon szép bőröd van. Bűn volna nem használni.
Eléd lép és elengedi a kezeidet. Te a kínoktól kimerülten a földre esel.
- Állj fel! – mordul rád – Még nem végeztem veled!
Minden maradék erődre szükséged volt, hogy fel tudj kelni a földtől. Odalép melléd, megragad és az ágyhoz vonszol majd rálök. A kezeid és a lábaid x-alakban rögzíti, így mozdulni sem tudsz és csak hason fekve várod, mi következik. Mikor meglátod magad előtt az ágy szélénél már nincs rajta a nadrágja és méretes farka mereven ágaskodik. A hajadnál fogva felfeszíti a fejed.
- Vedd a szádba, mint a jó szajhák és szopjad szépen! De ha ráharapsz, az ég irgalmazzon neked! – és finomkodás nélkül a szádba teszi a férfiasságát. Egyre ütemesebben mozog, de te csak arra tudsz koncentrálni, hogy a fogaid meg ne sértsék. Hirtelen erősen ráfog a fejedre és teljesen a torkodba tolja. Reflexből köhögni és öklendezni kezdesz. Erre kihúzza és pár lépéssel mögéd kerül az ágyra.
- Imádom a szüzeket. – mondja, miközben elhelyezkedik rajtad. Érzed, ahogy egyik kezével a farkát igazítja be. Majd érzed a nyomást a puncidon, egyre erőteljesebben és hamar finomkodás és tágítás nélkül benyomja a farkát. A fájdalomtól felsikítasz és érzed, amint a szűzhártyád felszakad. Ütemesen kezd mozogni benned, mint egy kutya. Ez hosszú percekig eltart.
- Isteni vagy! Még jó, hogy két lyukad van!
Még észhez sem kaptál mit is mondott ezzel, ő már a fenekedben kezdett mozogni. Úgy érzed ennél már nem is fájhat jobban. Mikor sikítani próbálsz, befogja egyik kezével a szád.
- Csitt! Ne hangoskodj! – mordul rád és tövig beléd nyomja a farkát.
Nem tudod, hogy mennyi idő után, de végre abba hagyta, a dugásod és újra a szádba teszi a farkát, amiből pár pillanat múlva fehér folyadék szivárog a torkodba. Köhögsz tőle, öklendezel, de hiába, kiköpni nem tudtad.
Lassan a lábaidhoz lép és leszedi a béklyókat, utána a kezeidről is. Felránt ülő helyzetbe, a hajadba markolva kényszerít, hogy nézz a szemébe.
- Jó szukám voltál, ezért ma este már nem gyötörlek. Kapsz egy szobát, ott töltöd az éjszakát és ellátják a sebeidet. Pihend ki magad, mert holnap újra szükségem lesz rád. – Azzal kimegy és beküld egy szolgát, hogy vigyen át a hálószobádba, ahol a éjszakát töltöd…