A lány a szomszédból X. rész

Az idő ismét ólomlábakon vánszorgott. Az előlegként kapott nyál-energia már rég elfogyott, most úgy éreztem, a levegő is fogytán. A tároló légtere eléggé szűkös volt, csak az ajtó apró résein szűrődött be némi levegő és fény. Testi erőmet megviselte a - hátrakötött kezektől eltekintve - vigyázz állás, a meleg és az éhség. Csak vártam és vártam, közben végiggondoltam ahogy Zsuzsa zuhanyozik, megtörölközik, esetleg hajat szárít. Most már alighanem a reggelinél tart, bármelyik pillanatban értem jöhet. Kihúztam magam és füleltem. De nem jött. Nagyon kényelmetlen helyzetben voltam és nem segíthettem magamon. Ismét könyörögtem neki gondolatban, ez korábban bejött.
Így teltek a percek, talán órák, majd hirtelen kinyílt az ajtó. Mezítláb jött, hogy ne halljam meg.
- Most már jobb, úgy látom kezd megjönni az eszed. Vakon engedelmeskedj, ha nem akarsz nehezíteni a sorsodon.
- Igenis, Zsuzsanna kisasszony.
- Rendben, most kövess a konyhába. De nem járhatsz két lábon.
Rögtön letérdeltem, de mivel kezeimet nem használhattam, igencsak nehezen tudtam haladni. Térdeimet nem kímélve, alig lemaradva követtem Zsuzsát, aki leült a konyhaasztalhoz, előtte ennivaló, szépen elrendezve.
- Itt térdelsz mellettem és nézel ahogy eszem. De ne nézd ki a számból az ételt, csak diszkréten, lehajtott fejjel nézz.
Nekifogott enni, jó étvággyal, rám se hederítve. Próbáltam észrevétlen maradni, inkább a lábait néztem az asztal alatt. Rövid, fehér, rojtos szoknya volt rajta, mezítlábas lábait széles terpeszbe rakta. A látványtól felizgultam, ezért inkább a tányérjára néztem, remélve, hogy nem vett észre rajtam semmit. Ettől sem lettem jobban, mert összefutott a nyál a számban. Unottan evett, gondolatai máshol jártak. Néztem, ahogy fogynak a falatok. Szalonnás rántottát evett, paradicsommal és paprikával. Az illatok betöltötték az egész konyhát. Egy pohár kefir is volt mellette, időnként belekortyolt.
Már nem is éhséget éreztem, hanem fájdalmat. A szemeim előtt fekete foltok cikáztak. Már a vége fele járt, lenyelte az utolsó falást, amikor rám nézett.
- Meggondoltam a dolgot. Tisztára nyalhatod a tányéromat, csak ennyi jár neked. Ki kell húznod ebédig az evéssel. De ezzel törleszted az egyik fekete pontodat. Kapsz még egy kis síkosítót.
Köpött egyet a tányérba, majd letette maga mellé a földre.
- Kezdheted, egy perced van rá, hogy tisztára nyald.
Nekiestem, úgy, hogy majdnem előredőltem. Az összes íz ott volt a tányéron, beleértve Zsuzsa nyálát is. De semmit tartalom nem volt, még éhesebb lettem. Csak felhergeltem magam, nagyon rossz érzés volt, amikor a perc elteltével elvette a tányért.
- Hogy ne mondd, hogy nem kapsz semmit, gyere, megitatlak. Kövess.
A fürdőszobába mentünk, térden csoszogva követtem. Zsuzsa leült a fürdőkád szélére és rám mosolygott.
- Itt hagytam neked a fürdővizemet. Látod, milyen nagylelkű vagyok? Nem maradsz szomjan ne félj. Ide készítettem egy mérő edényt és ezt a tálat. Az a feladatod, hogy megigyál két literrel a fürdővizemből. Ez a második fekete pontod.
Kimért a tálba két liter vizet és ismét beleköpött.
- Most ezt szépen megiszod. Igyekezz, mert nem érek rá. Ha várakoztatsz, újabb pontot adok.
Lehajoltam a tál fölé és elkezdtem szürcsölni. Édeskés íze volt, keveredett benne a fürdőhab és tusfürdő illata, Zsuzsa testének illatával. De apró fekete dolgok is voltak benne és egy-két kis szőrpihe. Nem gondolkodtam sokat, teljes sebességgel ittam, nehogy felbosszantsam Zsuzsát. A vége felé már nehezen tudtam nyelni, folyt visszafele a víz a számból, keservesen megkínlódtam minden kortyért. De sikerült. Zsuzsa kuncogva nézett.
- Ügyes vagy. Most gyere velem, következik a harmadik fekete pont.
Kimentünk a teraszra. Zsuzsa megállt az asztal egyik végénél, a laptopja előtt. Mikor odaértem, eloldozta a köteleimet.
- Állj ide négykézláb az asztal mellé. Meg kell írnom egy dolgozatot és kényelmesen akarok ülni. Te leszel a székem. Akkor törlődik a pontod, ha végig kiszolgálsz, nem mozogsz és nem is beszélsz. Nem akarok veled foglalkozni, a dolgomat akarom végezni nyugodtan. Számomra csak egy ülő eszköz vagy, semmi más.
Beálltam helyzetbe és elfoglalta helyét a hátamon. Fenekének melege egyből átsütött a vékony szoknyán. Kicsit még fészkelődött.
- A kezeidnél ereszkedj kicsit lejjebb. Úgy, még egy kicsit. Most jó, így maradsz és nem mozogsz többet.
Eleinte nem volt gond. Bár nehezebb volt annál, amire számítottam. Nőiesen nagy feneke volt és széles csípője. Izmos vagyok, meg sem kottyan nekem egy lány súlya. Hanem az idő neki dolgozott. Ahogy telt az idő, úgy vált mind nehezebbé. A kezeim fáradtak el előbb. Félelmetes érzés volt, úgy éreztem remegnek. Uralkodtam magamon, elfojtottam a remegést. A hátam is fájt, mert megfeszítve tartottam az izmaimat. Eljutottam oda, hogy miden erőmmel arra összpontosítsak, hogy izmaimat megacélozva mozdulatlanra merevedjek. Ám egy idő után remegni kezdtem, ettől ismét megrémültem. Szerencsére időnként Zsuzsa is fészkelődött. Egyszer váltotta lábait, a másikat tette keresztbe, ekkor egy rövid pillanatra elengedhettem begörcsölt izmaimat. A lábait néztem az asztal alatt. Csinos, ápolt lábfeje volt. Közben nyugodtan ült és csak a billentyűzet leütések dallamát hallottam. Néha abbamaradt, ilyenkor alighanem gondolkodott, testtartása is megváltozott. Minden idegszálammal ezeket az apró mozdulatait figyeltem, ezekből éltem, ezekből merítettem néha pillanatnyi energiát a túléléshez. Mert túl kellett élnem valahogy a napot. Ha elszúrom, talán ebédre sem kapok semmit, akkor kidőlök teljesen.
Lassan azért telt az idő. Néhányszor rágyújtott, ilyenkor ellazult egy kicsit. Telefonált is párszor. Utoljára rólam is beszélt, Krisz lehetett az. A délutáni programról volt szó. Ha jól értettem, Krisz és Enikő átjönnek később. Ekkor éreztem meg, hogy nagyon kell mennem vécére. A két liter víz dolgozott bennem és nagyon feszített. Nem mertem szólni, biztosan tudja Zsuzsa is, hogy milyen hatása lesz a sok víznek. Ettől kezdve minden más nyűgöm eltörpült, csak a hólyagomra koncentráltam. Minden eddig szívatás közül ez volt a legkegyetlenebb. Még mindig meztelen voltam, legrosszabb esetben elengedhettem volna, de azzal egy világ dőlne össze, ilyet nem tehetek. Mostantól két frontra összpontosítottam: Hogy ne essek össze a súlya alatt és hogy ne csináljak tócsát magam alatt.
Egyszer csak felállt és nagyot nyújtózott.
- Most rendelek magamnak egy pizzát. Természetesen te fizeted. Addig még ki kell bírnod, míg megjön a pizza és megeszem. Ha közben elszúrod, mész a levesebe.
Ezzel visszaült a hátamra és megrendelte a pizzát. Majd folytatta a munkát. Életem talán legborzalmasabb órája következett. Minden lélegzetvétel kínszenvedés volt. Gondolatban számoltam a másodperceket, ezzel megpróbáltam kikapcsolni az agyamat. A kapucsengő maga volt a megváltás. Zsuzsa az asztalra tette a pizzát és a hátamon ülve falatozott.
- Ügyes fickó vagy te. Sokra viheted még, ha kellően engedelmes és alázatos vagy. Szívesen megtartanálak magamnak. Teljesen betörnélek, a saját igényeimnek megfelelően idomítanálak. Persze öreg vagy hozzám, melletted tartanék még tenyész-csődöröket is. Minden másra te is megfelelnél.
- Jól van, ledolgoztad a pontjaidat, most tiszta a lapod. Meghagytam neked a pizzaszéleket. És elmehetsz vécére is. De ne feledd, nem vagy szabad, csak amennyire én engedlek. Előbb eszel, csak azután mehetsz vécére. Nesze, egyél. Használhatod a kezeidet is. Végig négykézláb maradsz.
Leszórta a maradék pizzát elém a földre, majd felállt és megtaposta az egészet. Miután megtaposta, húzott egy széket maga alá és elém ült. Lábait felém nyújtotta:
- A talpammal kezded. Úgyis az vagy, egy mihaszna talpnyaló.
Szenvedésem tetőzött. Hólyagom ki akart durranni a fészkelődés hatására. Földig kellett hajolnom, hogy a talpát lenyalhassam. Legalább eljutottam az ennivaló első morzsáihoz. Lábujjai közé kukorica szemek ragadtak, egyenként szopogattam le az összeset.
- Jó lesz, most falatozz és nyald tisztára a földet is! Utána elmehetsz vécére.
Így kínszenvedés volt az evés. Nagyon éhes voltam, de annyira mennem kellett könnyíteni magamon, hogy nem tudtam élvezni az ételt. Két kézzel tömtem magamba és alig rágtam meg, hogy mehessek már végre. A végén az volt a gond, hogy tele szájjal nem tudtam a földet nyalni, ezért gyorsan kellett nyelnem. Úgy nyaltam fel a maradékot a földről, mint egy éhes disznó. Mikor végeztem, reménykedve néztem Zsuzsára. Ő gúnyosan mosolygott.
- Mehetsz. És zuhanyozz is le, rosszul nézel ki. De öt perc múlva itt térdelj előttem és csókolgasd a lábaimat. Megértetted?
- Igenis, Zsuzsanna kisasszony!
Négykézláb eliszkoltam és gondolatban számoltam a másodperceket. Öt percig szabad vagyok. Ujjongtam magamban, szabadnak és boldognak éreztem magam.

Folyt. köv.