Téli kaland, tény (4)

A kisebb szoba ablakából a távoli fényeket nézve, Gyuri megjegyezte:
- Barátod ott van, mivel nem tudott, talán nem is akart, ide felkutyagolni. – szólalt meg.
- Biztosan akart, de sajna ő nem téli sport szerelmese. – védtem a barátomat.
- Igen, ez lehet, de nem is baj. Többszörösen sem! – incselkedett már Gyuri, mert rájött, hogy Zdenek nem érti, amit beszélünk a többiek meg hangosak, így nem hallhatják.
- Akkor továbbra is vigyázz magadra, este, a játékban! Janektól megvédelek, ettől ne félj, de…- kezdte s nem fejezte be.
Ránéztem, láttam vívódik magában, majd mégis folytatta: - A játékban azt tedd csak, ami kellemes, kéjes neked. Ha valami nem tetszik, jelezd, s leállítom, de ha valamit szeretnél, akkor azt elősegítem, megteszem, ha lehet. De van, amit még én sem tudok, például….- s itt megakadt. Hallgatott, majd mégis kibökte: - Például ahhoz nem tudlak hozzásegíteni, hogy Pavellel összeszűrd a levet újra, mert Janek szorosan fogja fogni, szemmel tartja. Látom, tetszik Neked, szép, kívánatos a srác, ő is kívánhat téged, de más tulajdona!
- S ha hagynám, hogy Janek megbüntessen, akkor sem? – kockáztattam meg a kérdést.
- Igen nagy árat kellene érte fizetned, szerintem. – szólt komolyan Gyuri. – Annyit nem ér meg s félő, hogy ha úgy meglátna holnap, vagy holnapután a barátod, testeden a maradó nyomokkal, visszarohanna s Janeket püfölné el, vagy ami még rosszabb, engemet, hogy nem védtelek meg, mint meghívód.
- Ezt Te tudod. – feleltem lemondóan. – de, ha már itt tartunk, mit tervezel tenni, játszani velem este a játékban?
- Azt most hosszú lenne s nincs idő megbeszélni. – szúrta közbe Gyuri. – Nem teszek semmi olyant, amit tabuidként felsoroltál és még nyíltszíni szexre sem kerül sor, ha nem akarod. – nagyvonalúskodott.
- Azt nem mondtam, de nem análisan! Az tabu! – szögeztem le azonnal, élve újra az alkalommal. – De, menjünk vissza a többiekhez, mert feltűnő lesz a távollétünk! – indítványoztam és kihajolva behúztam a takaró táblákat, majd rögzítettem.
Kifelé Zdenek ment elől, majd Gyuri és végül én, míg nem az ajtónál visszafogtam Gyurit és ennyit mondtam: - Nem lesz zárva az ajtóm este sem, s nem szeretek egyedül aludni. Kettesben élvezetesebb! – tettem még hozzá, majd megelőzve lesiettem a lépcsőn. A többiek már végeztek az evéssel, így mi is bekaptuk a saját maradékainkat. Segítettem leszedni az asztalt s elrakodni a konyhában. Közben hallottam, hogy bent a nappaliban, hármasban szlovákul beszélgetnek s többször is elhangzott a nevem. Végre magyar szó ütötte meg a fülemet. Gyuri mondta Janeknek.
- Értsd meg végre, hogy semmi konspiráció nem történt közöttünk, hanem csak a szép tájat néztük, csodáltuk meg. Ne feledd, náluk a nagyvárosban a fény szmog miatt sem láthat ilyen kristálytiszta fényeket. A holdfény sem ilyen, mint ahol ritkább a levegő.
- Igen, megértem. – dörmögte végre Janek és a kávé után érdeklődött a konyhások felé.
- Máris visszük. – szólt Kristóf és vitte be a tálcát. Visszaérve látta, hogy mi Pavellel el vagyunk foglalva egymással. Ahogy elindult befelé, hátraszólt: - Ne feledjétek behozni a kakaót és fahéjat, Janek Úrnak. Kihangsúlyozva az Úr szót. Észbe kaptunk, majd én mentem be előbb s közben Pavel zörgött az edényekkel, mosogatott.
- Arra ráérsz később is. – kiáltott ki Janek neki. - Most gyere te is kávézni Pavel!
Pavel is hamarosan bejött a konyhából. Békés kávézás kezdődött, majd még egy kör konyakot is ittak – nélkülem – gyógyszer és bátorítás gyanánt. Kristóf javasolta, ezért közben mindenki újra elmondta a játékkal kapcsolatos vágyait, álmait, s főleg tabuit. Mikor mindenki túl volt ezen, akkor Kristóf köhintett, hogy szólni szeretne, mert két utolsó a mesterek voltak. Azok ránéztek s Janek neheztelve, de Gyuri kíváncsian szólította fel, hogy beszéljen. Mi a szolgák, és/vagy switchek is izgatottan vártuk, mivel huzakodik el a társunk.
- Tudom, hogy rendhagyó lenne, de mivel switchek is vannak közöttünk, nem csak szolgák, vagyis subok, megoldhatatlan az, hogy egy játékon belül nem, de a napok között már, szerepet váltsunk, Uraim? Különösen, hogy holnap már reméljük, a mesterek is hárman lesznek, lennének négyünkre.
- Az még nem biztos, hogy hárman leszünk, de valószínű. – kezdte a választ Gyuri.
- Remélem nagyon, hogy holnap délre már itt lesz. – kotyogtam közbe, de leintett.
- Ha így is lesz, akkor is eléggé szokatlan lenne ez a szerepcsere, bár… - s elhallgatott. Janek megragadta az alkalmat és megszólalt a támadt csendben:
- Én azt gondolom, hogy miért is ne? Csak arra kell vigyázni, hogy a szerepcsere után is legyen elegendő számú szolga! – fejezte be nyomatékkal, körülnézve. Gyuri még mindig hallgatott, így Kristóf kért és kapott szót.
- Az nehezen menne, már, mint az egyenlő szám, hiszen összesen heten leszünk! – bökte ki azonnal. Ezen sokan elgondolkoztak, s látszott Janek is. Most én kértem szót.
- A hétnek nincs pontos fele embereknél, ez igaz, de a hatnak van! – szólaltam meg bátran. – Nem kellene leragadni a lehetőség megvitatásakor a számháborúnál. Arról beszéljünk inkább, hogy lehet-e szerepet váltani, megengedett, vagy elfogadhatatlan?
- Igen, erről beszéljünk! – erősített meg Gyuri, amit Janek döbbenten hallott.
- Csak nem azt akarod mondani Gyuri, hogy akár már most is lehetne más szereppel kezdeni valakinek, mint ahogyan megismertünk, elfogadtuk eddig? – értetlenkedett.
- De, éppen hogy azt! – nyomatékosította Gyuri. – Miért is ne, hiszen még el sem kezdtük a játékot, addig pedig bárki, bármit mondhat, kívánjak, jelezhet tabunak is stb.
- De, akkor ….- vágott közbe Janek, mire Gyuri leintette. – Várj, azt sem tudjuk, hogy valós problémáról beszélünk-e, vagy nincs is esetleg ilyen probléma. Te kérnél, tennél ilyent Kristóf? – szólította fel nyilatkozatra a kezdeményezőt.
- Nem, azaz igen. – sietett az a válasszal.
- S Te Pavel? Tudtommal Te vagy még switsh közöttük? – fordult ahhoz Gyuri. Pavel látszott tétovázik, küzd magával és az is látszott, hogy közben Janekra sandított, de az közömbösséget színlelt, rá sem nézett. Végre Pavel döntött s megszólalt halkan:
- Ha lehet s megengedett, akkor én talán megtenném. – préselte ki a szavakat magából.
- Még valaki esetleg? Te Zdenek? – nézett most rá Gyuri. Az nem válaszolt, de tagadón rázta a fejét. – Még valaki esetleg? – nézett most körül s megfigyeltem nem rám, hanem Janekra nézett, mintha tőle várna választ, jelentkezést. Janek összezavarodott, mert ő is észlelte ezt, s már nem volt olyan magabiztos, mint az előbb.
Tőlem senki sem várt választ, így én is lapítottam, míg ezt nem hallottam Gyuritól:
- Most lehet csak, az első játék előtt, jelentkezni szerepcserére! – szólt komolyan, körbehordozva a tekintetét. – Eddig csak Kristóf jelezte biztosan. Azzal még tartozik, hogy milyen sorrendben szeretné a szerepeit játszani. – szögezte le Gyuri.
- Ha szabadon választhatok, nem akarnék problémát ezzel, ezért subként kezdenék ma, és csak holnap lennék mester, vagy inkább kis-mester valamelyiketek mellett. – szólt.
- Akkor holnapra már van három mesterünk, így ha Robi barátja is megérkezik, négyen leszünk mesterek. Jó, legyen. – egyezett bele Gyuri. – Ma még kettő/négy az arány, ezen még lehet változtatni. Ma, még, s most utoljára, mielőtt kezdjük a játékot! – szólt.
Ekkor értettem meg Gyuri észjárását, ahogyan rácsapott észrevétlenül, a Kristóf által felkínált lehetőségre, mellyel számomra biztosíthat egérutat Janek büntetése alól, kihasználva Janek előbbi, gyors válaszát, reagálását Kristóf felvetésére.
- Akkor, ha szabad még, én szeretnék ma estére jelentkezni kis-mesternek, Janek mester mellé, mivel nekem nincs szolgám. – szólaltam meg időben. Janek megdöbbent, amit hallott tőlem, pont tőlem, de láttam Gyuri is csodálkozik, de jól palástolja.
- Akkor ma este Pavel, Kristóf és Zdenek szolgál, s mi hárman mesterkedünk. Lezárva!
(folyt. köv.)