Randevu folytatáá....3.

- Nyald rendesen! Be a nyelved! – sziszeged, erővel nyomva a fejem a fenekedre, és hogy fokozd a kéjed, ismét verni kezdesz.
Már szinte nem is érzem a korbácsod, teljesen lefoglal a tested, és az ízed. A nyelvem, utat talál a popsidba, és élvezettel nyalom, lökdösöm, bele. Még az sem zavar, hogy ismét meg kell küszködnöm, a levegőért, olykor hatalmasakat csapsz a hátamra, de nem érdekel, élvezem az ízed.
- Na végre, valamit jól csinálsz! Nyaljál csak, és közben izgass! Minek van a kezed?!
Nem kell magyarázni, értem a kívánságod, megkeresem a csiklód, és finoman izgatni kezdem, apró, körkörös mozgással, de elég erővel. A hatás nem is marad el. Teljesen átadod magad a kéjnek, még mindig versz, de már nem indulatból, az erőd egyre fogy, és emészti fel a kéj. Csupa lucsok vagy és, bár nem kaptam rá parancsot, cserélek, a csiklódat kezdem, szopni, és a feneked kényeztetem az ujjammal, és jut kettő a puncidba is.
Váratlanul ellöksz magadtól, mielőtt elélveznél!
- Hülye, szolga, azt hiszed, hogy levehetsz a lábamról? Nem tagadom, élveztem, amit tettél, és ezért jutalmat érdemelsz! Hozd a tálad!
Négykézláb mászok a tálamért, amit mindig köteles vagyok magammal vinni, ha abban a kegyben részesülök, hogy látni kívánsz, és viszem vissza Hozzád.
A lábaid továbbra is terpesztve tartod, és két kézzel széthúzod a vértől duzzadt, nedves szeméremajkaid.
- Tartsd a tálkád, ide a puncimhoz! – parancsolod.
Előtted térdelve tartom a műanyagtálat, az ágyékodhoz, és cseppet sem lep meg, amikor megindul a vizeleted, tudom, hogy fel kell fognom, ha jót akarok, és egyetlen cseppet sem veszthetek kárba. Teljesen megtelik a tálam, mikor befejezed a pisilést, és leereszted a lábaid.
- Tedd le a tálad, a lábaim elé, és nyalj ki! – utasítasz, kényelmesen elterpeszkedve a fotelodban, megrántva a pórázom.
A fejem, ismét az ágyékodra hajtom, és nyalom, a vizeletedtől, és kéjtől nedves, nemi szerved, de nem sokáig élvezhetem a kegyet, mert az egyik lábad felemelve a padlóra löksz.
- Ott a jutalmad a lábaim előtt! Lefetyeld ki, mint egy kutya! Látni akarom! Rajta szolga! Fogyaszd el, Úrnőd, ajándékát! Üresen akarom látni a tálad! – parancsolod kéjesen mosolyogva, a puncid és a melleid simogatva.
Engedelmesen hajolok a tál fölé, és kezdem, lefetyelni a pisid. Nem zavar különösebben a megalázás, de nem éred be ennyivel. Az egyik lábad a fejemre téve a tálba nyomod az arcom.
- Igyad rendesen, mint egy szomjas kutya, mert ugye az vagy!? Vagy tévedek?
Persze, nem tudok megszólalni, de ezzel mit sem törődsz! Ismét a hátamon csattan a korbácsod.
- Kérdeztelek, szolga! Válaszolj, mert szíjat hasítok a hátadból!
A fejem továbbra is a tálba nyomod a lábaddal, és szorgalmasan lefetyelem az aranyleved. Képtelen vagyok megszólalni, de ezzel nem éred be.
- Miféle kutya vagy, te? Ha, nem tudsz vakkantani, legalább csóváld a farkad, jelezve, hogy hálás vagy a gazdádnak! Ja, most látom, nincs is farkad, szóval, ezért nem válaszolsz a kérdésemre. Na, várj csak, ezen azonnal segítek!- hallom a hangod, egy hatalmas csapás után, aztán érzem, hogy a fenekembe nyomod a korbácsod nyelét.
- Válaszolj, kutya! Szomjas voltál?
A pisid lefetyelése közben riszálni kezdem a fenekem.
Hallom a kéjes nevetésed.
- Na végre, csak, hogy szóra bírtalak!
- Ízlik, Úrnőd pezsgője?
Ismét megriszálom a fenekem, és folytatom a pisid ivását
Végre kiürül a tál, és leveszed a lábad a fejemről, a tál teljesen üres. Nem merek mozdulni, a fenekemben továbbra is ott van a korbácsod. Percek telnek el, és végül észbe kapok.

- Köszönöm, Úrnőm!
- Na végre! Már azt hittem, nekem kell megköszönnöm, hogy megjutalmazatlak! - szólalsz meg ingerülten, miközben kirántod a fenekemből a korbácsot.
- Térdelj fel!
Amint megteszem, a számba nyomod a korbácsod nyelét.
- Szopd tisztára, hálátlan kutya!
Már azt sem tudom, fiú vagyok vagy lány, és azonnal engedelmeskedem.
- Rengeteget kellene foglakoznom, veled, hogy a kedvem leljem benned, nem tudom, megéri-e a fáradság! Takarodj előlem! Mássz ki az előszobába, majd szólok, ha kellesz!
Csalódottan engedelmeskedem, és bánt, hogy elégedetlen vagy.
Már vagy tizenöt perce kuksolok az előszobában, az elmúlt, egy óra eseményein gondolkozva, mikor meghallom a hangod.
- Lábhoz, szolga!
Bemászom, a szobába, és amikor meglátlak, mozdulatlanná merevedem.
A fotelban ülsz, de teljesen másképpen, mint mikor kizavartál. A lábaidon combközépig érő fekete magas sarkú bőrcsizma van, a kezeiden, könnyéken feléül végződő szatén kesztyű. Az egyik kezedben, hosszú szipkában cigi füstölög, a másikban egy lovaglópálca. A csizmádon, a bokáidnál sarkantyú csillog. A látvány félelmetes és izgató egyben. Az ajtóban álok négykézláb, és bámullak.
- Ezt, nem hiszem el! Azt parancsoltam, hogy lábhoz! Szerinted elérnek odáig a lábaim? Direkt dühítesz, vagy tényleg ilyen hülye vagy? Nagyon gondolkozom rajta, hogy kiváglak innen! Egy egyszerű parancsot sem vagy képes végrehajtani!?
A hangod fenyegető, és csalódott, látom, hogy nagyon elégedetlen vagy és igyekszem jóvátenni a hibámat. A lábaid elé mászom, és az egyik csizmádra hajtom a fejem.
- Hamutálat! Látod, hogy dohányzom! Minek a szolga, ha nem figyel az Úrnőjére?!
Felemelem a fejem, és keresem a hamutálat, az asztalon, de sehol sem találom. A zavarom teljes, és látom, hogy egyre ingerültebb vagy.
- Mi a fenét keresel?! Hamutálat akarok! – sziszeged, és váratlanul lesújtasz a pálcával, a bordáimat találod el, és iszonyatosan csíp a játékszered, ösztönösen odakapok, majd észbe, és feléd nyújtom az egyik kezem, mintha az lenne a hamutál.
Nincs szerencsém, és az elégedetlenséged egy újabb csapásban hozod a tudomásomra. Ezúttal a csípőmön csattan a lovaglópálca. Az arcom eltorzul a fájdalomtól, és egyre nő bennem a félelem.
- A szádat, hülye szolga! – sziszeged.
Felemelem a fejem és kitátom a számat, felkínálva hamutálnak, miközben remegek a félelemtől.
Kéjesen megszívod a cigit, majd a számba pöckölöd a hamut, tudom jól, hogy le kell nyelnem, és nem nagyon akarok hibázni. Megteszem, aztán ismét felkínálom a számat.
- Azt hittem, van jelenteni valód, de látom, még arra sem méltatsz, hogy a bűneidet felsorold! Legszívesebben agyonvernélek, hiszen megtehetem, mert a tulajdonom, a rabszolgám vagy! Nem adom meg ezt a kegyet, nálam, mindent ki kell érdemelni! Majd felfrissítem az emlékezeted!
Látom, hogy komolyan gondolod a szavaid, és egyre rosszabbul érzem magam a bőrömben, de nem sok időt hagysz, hogy ezen meditáljak. Egy újabb slukk után a cigarettád az egyik mellem felé kezded közelíteni.
-Térdelj fel, kezeket hátra! - parancsolod, kéjesen mosolyogva.
A szándékod egyértelmű és mégsem merek tiltakozni. Felveszem a szolgapózt, és várom, hogy büntess. Nem sieted el a dolgot, szép lassan közelíted a cigid parazsát a bal mellbimbóm felé, tisztában vagyok vele, mi vár rám, de nem tiltakozom, már érzem a forróságot, és nézem az arcod. A szemeid gonoszul, és kéjesen csillognak