Neked Uram 2

A szerviz és a Tesco után meghívtam egy kávéra, majd ettünk is valamit. A lány mindvégig nagy tisztelettel és magázódva beszélt hozzám, kérésemre mesélt az életéről:

- Apám, egy nagyon domináns, határozott, és néha agresszív ember volt, és már egész kiskoromban megtanultam, ha nem akarom kihúzni a gyufát, akkor engedelmeskednem kell neki, mert különben büntetést kapok tőle.
Eleinte nagyon féltem ezektől, mert mesteri fantáziával találta ki nekem a keményebbnél keményebb büntetéseket. Valamilyen röntgen szemekkel mindig tudta, hogy nekem épp mi fájna a legjobban, és attól tiltott el. Gyakran el is vert, hiába próbáltam mindenben a kedvére tenni, mindenben talált valami kivetni valót, s már el is járt a keze.
Sokat sírtam, mert fájt a lelkemnek és a testemnek is a büntetése.
- Tudja, az utóbbi időben, amikor a fenekemet verte tiszta erejéből, már nem is a fájdalmat éreztem, hanem valamilyen gyönyört. Ahogy az ölébe fektetett, lehúzta a bugyimat és elverte a fenekem, valami elindult bennem, bizseregni kezdett először a puncim, majd az egész testem, szinte extázisba kerültem. Éreztem, hogy abba akarja hagyni a verést, de én beszóltam neki, hogy csak ennyit tud, mert nem is fáj...
Szerencsémre folytatta, és én megfeszült testtel jutottam el a gyönyörig. Remegett minden testrészem, vonaglott a testem, sikítottam, de persze az apám azt hitte, hogy a fájdalom miatt teszem ezt, és beleerősített:
- Kell még te kis engedetlen szuka? - mondta, és folytatta a verésemet.
Aznap háromszor is sikerült elélveznem.
Egyszer, úgy 16 éves koromban, amikor valamilyen isteni csoda folytán majdnem egy hónapig nem kaptam tőle verést, kezdett hiányozni a haragja, a büntetései. Ki akartam provokálni tőle azt, hogy megharagudjon rám, és hogy megkapjam érte a büntetésem, amire egyben vágytam is már.
Bevallom őszintén, újra szerettem volna érezni a gyönyört.
De ami akkor történt velem, az még engem is meglepett. Apám egy munkatársával jött haza, aki már kapatos volt, ahogy apám is. Engem nem zavart a jelenléte, sőt még inkább pimaszabb voltam apámmal az idegen előtt, számítva arra, hogy keményebb lesz a büntetése, és én annál jobban fogom élvezni. Látszott apám arcán a mérhetetlen düh, hogy a munkatársa és a barátja előtt szemtelenkedek vele, és így szólt:
- Te szemét, mit képzelsz magadról, szemétkedsz velem Pista előtt?
Na, megállj csak, ezért megkapod a magadét, te szemétláda.
- Nesze, a tiéd - szólt apám a barátjához - előtted volt szemtelen velem, azt csinálsz vele, amit csak akarsz.
Kezdtem félni, remegni, hisz nem ismertem az új gazdám, és könyörögni kezdtem:
- Apa, kérlek ne, ne adj oda ennek, bármit megteszek neked, térden állva könyörgök Neked alázatosan. Ne, kérlek, neeeeeeee...
De már késő volt. A barátja, egy nagydarab, benga állat, csillogó szemmel megfogott a lófarkamnál fogva, és azzal húzott be a szobámba.
- Most azt fogod tenni, amit én parancsolok neked, és ha jó leszel, megúszod élve.
Már komolyan kezdtem félni ettől az embertől, de ahogy néztem rá, valahogy - nem is értem miért - arra gondoltam, hogy én ezt a büntetést még jobban fogom élvezni, mint az apámét.
Összeszedtem minden bátorságom és megszólaltam:
- Úgy sem mer bántani engem, gyáva ahhoz! - kezdtem provokálni, mert azt éreztem, hogy kezd elszállni a bátorsága.