Cikkek idő szerint
2024. 09. (59)
2024. 08. (70)
2024. 07. (72)
2024. 06. (51)
2024. 05. (55)
2024. 04. (62)
2024. 03. (52)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Neked Uram 2

Törölt felhasználó
2009. 07. 10. 13:10 | Megjelent: 1022x
A szerviz és a Tesco után meghívtam egy kávéra, majd ettünk is valamit. A lány mindvégig nagy tisztelettel és magázódva beszélt hozzám, kérésemre mesélt az életéről:

- Apám, egy nagyon domináns, határozott, és néha agresszív ember volt, és már egész kiskoromban megtanultam, ha nem akarom kihúzni a gyufát, akkor engedelmeskednem kell neki, mert különben büntetést kapok tőle.
Eleinte nagyon féltem ezektől, mert mesteri fantáziával találta ki nekem a keményebbnél keményebb büntetéseket. Valamilyen röntgen szemekkel mindig tudta, hogy nekem épp mi fájna a legjobban, és attól tiltott el. Gyakran el is vert, hiába próbáltam mindenben a kedvére tenni, mindenben talált valami kivetni valót, s már el is járt a keze.
Sokat sírtam, mert fájt a lelkemnek és a testemnek is a büntetése.
- Tudja, az utóbbi időben, amikor a fenekemet verte tiszta erejéből, már nem is a fájdalmat éreztem, hanem valamilyen gyönyört. Ahogy az ölébe fektetett, lehúzta a bugyimat és elverte a fenekem, valami elindult bennem, bizseregni kezdett először a puncim, majd az egész testem, szinte extázisba kerültem. Éreztem, hogy abba akarja hagyni a verést, de én beszóltam neki, hogy csak ennyit tud, mert nem is fáj...
Szerencsémre folytatta, és én megfeszült testtel jutottam el a gyönyörig. Remegett minden testrészem, vonaglott a testem, sikítottam, de persze az apám azt hitte, hogy a fájdalom miatt teszem ezt, és beleerősített:
- Kell még te kis engedetlen szuka? - mondta, és folytatta a verésemet.
Aznap háromszor is sikerült elélveznem.
Egyszer, úgy 16 éves koromban, amikor valamilyen isteni csoda folytán majdnem egy hónapig nem kaptam tőle verést, kezdett hiányozni a haragja, a büntetései. Ki akartam provokálni tőle azt, hogy megharagudjon rám, és hogy megkapjam érte a büntetésem, amire egyben vágytam is már.
Bevallom őszintén, újra szerettem volna érezni a gyönyört.
De ami akkor történt velem, az még engem is meglepett. Apám egy munkatársával jött haza, aki már kapatos volt, ahogy apám is. Engem nem zavart a jelenléte, sőt még inkább pimaszabb voltam apámmal az idegen előtt, számítva arra, hogy keményebb lesz a büntetése, és én annál jobban fogom élvezni. Látszott apám arcán a mérhetetlen düh, hogy a munkatársa és a barátja előtt szemtelenkedek vele, és így szólt:
- Te szemét, mit képzelsz magadról, szemétkedsz velem Pista előtt?
Na, megállj csak, ezért megkapod a magadét, te szemétláda.
- Nesze, a tiéd - szólt apám a barátjához - előtted volt szemtelen velem, azt csinálsz vele, amit csak akarsz.
Kezdtem félni, remegni, hisz nem ismertem az új gazdám, és könyörögni kezdtem:
- Apa, kérlek ne, ne adj oda ennek, bármit megteszek neked, térden állva könyörgök Neked alázatosan. Ne, kérlek, neeeeeeee...
De már késő volt. A barátja, egy nagydarab, benga állat, csillogó szemmel megfogott a lófarkamnál fogva, és azzal húzott be a szobámba.
- Most azt fogod tenni, amit én parancsolok neked, és ha jó leszel, megúszod élve.
Már komolyan kezdtem félni ettől az embertől, de ahogy néztem rá, valahogy - nem is értem miért - arra gondoltam, hogy én ezt a büntetést még jobban fogom élvezni, mint az apámét.
Összeszedtem minden bátorságom és megszólaltam:
- Úgy sem mer bántani engem, gyáva ahhoz! - kezdtem provokálni, mert azt éreztem, hogy kezd elszállni a bátorsága.

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.






 
aaaaaaaaaaaa