Airbus IV.

A következőkben már nem látszott szükségesnek, hogy korlátozzam a látását, tehát levettem Vanda szeméről a blúzt – amúgy is csak zavart volna a nyugodt ténykedésben.

Mint már említettem, a repülőtéri biztonsági előírások – meg a szimpla, hétköznapi józan ész – hatására eszköztárunk igencsak szerényre redukálódott.

Más részről viszont ezzel kiküszöböltük annak a lehetőségét, hogy a biztonsági személyzet – miután az átvilágító berendezéssel pontosan látja a bőröndünk tartalmát – azzal színesítse unalmas szolgálati idejét, hogy mondjuk „gyanús” tárgyat felfedezve a bőröndben nyílt színen kipakoltassa és egyenként nézze át a játékszereinket, nem jelentenek-e kockázatot a repülés biztonságára.
És természetesen nem készültem Vanda huncutkodására sem. Ha egy hely alkalmatlan egy szeánsz lebonyolítására, hát egy Airbus mosdója biztosan benne van a legesélyesebb kettő-három között.

Ezek voltak a rossz hírek, jó hír volt viszont, hogy több „tétel” megúszta a válogatást. Ezek között volt egy egyszerű, kötélből készült bilincs – teljesen ártalmatlan külsejű tárgy, viszont állítható szélessége miatt felettébb sokoldalú – és a „titkos fegyver”, a Nikoflex kenőcs is.
Annyira azért nem voltam aljas, hogy Vanda punciján próbáljam ki – be kell valljam, azért kísértett a gondolat, de az, hogy szeánsz után nem tudná kellő alapossággal lemosni az említett alkatrészt, még felgerjedt állapotomban is visszatartott az ilyetén felhasználásától – semmi sem szólt viszont az ellen, hogy kedvesem már így is szemet gyönyörködtetően pirosló hátsóján alkalmazzam.

Megtettem.

- Adunk még egy kicsit a „hajlandóságnak” – súgtam Vanda fülébe – közben elgondolkozhatsz azon, hogy nem akarsz-e lecserélni egy megfelelőbb alfa hímre!

Nem tudom, a szavaimnak, vagy a kenőcs áldásos hatásának tulajdonítsam az eredményt, de Vanda szeme könnybe borult.

- Kérem, Uram, bocsásson meg a pimaszságomért! – könyörgött – Büntessen meg, ahogy csak akar, de ne hányja szememre, milyen ostoba voltam!
- Hm. Majd meglátjuk. – Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy majd meglátom, mikor szándékozom ismét elővenni és felhasználni botlását egy újabb édes büntetésre. Vanda megadóan sóhajtott.

Olyan kedves volt, őszinte és sebezhető, hogy egészen megsajnáltam. – Na persze annyira azért nem, hogy a terveim további részétől eltekintsek, de egy szoros ölelést és egy futó csókot a nyaka hajlatába azért kiérdemelt.

Időközben a Nikoflex elkezdte kifejteni áldásos hatását a Kedves már amúgy is meggyötört ülő felén, itt volt az ideje, hogy elejét vegyük a nem kívánatos mocorgásnak.

Háttal fordítottam és a kötél-bilincset a könyökén rögzítettem. Olyan ciciket kaptam eredményül, amilyenekről a legmenőbb plasztikai sebészek is csak álmodhatnak.

Ideje volt, hogy ezeket a gyönyörű, kívánatos ciciket is kezelésbe vegyem.