Téli kaland, a terv (2)

Látva barátom lehajtott fejét, elboruló tekintetét, tudtam, hogy pontosan célba találtam a kérdésemmel. Ezért vannak kételyei neki is. Tulajdonképpen azért is mesélte el nekem az egészet, még az elindulása előtt, hogy megossza ezt a terhét velem, kicsit csökkentse a felelősségét és nem utolsósorban tőlem várja a megoldást, amire ő nem jutott. Elnevettem magamat, mire végig gondoltam. Barátom kicsit furcsán nézett rám, mi ebben olyan mulatságos? – gondolhatta s megtorpant. Én meg átfogtam a vállát. Elindultam s mondtam:
- Szóval azt gondolod, hogy a fele-fele nem jön össze. Ha több lesz a dom, mint szolga, akkor neked is be kell szállnod, azaz rajtad/veled is fognak a többiek dominálni, akiket nem ismersz. Ettől Jiri nem tud, s talán nem is akar majd megvédeni. Lehet ebben is valami. Eléggé valószínű is, hogy velük s nem veled fog inkább tartani, mert őket fogja a továbbiakban is látni, nem téged. – fejeztem be, de még felemeltem a mutatóujjamat, hogy nem fejeztem be, gondolkozom valamin. Kis idő múlva leengedtem a felemelten tartott mutatóujjamat, a barátomra néztem s huncut szemekkel megkérdeztem tőle:
- Mond, de őszintén! Arra akarsz rávezetni, hogy kettő több mint egy, azaz menjek veled én is?
- Igen, pontosan erre gondoltam. Ha megtennéd…. – kezdte és örült meg barátom, hogy nem neki kellett kimondania a kérését felém.
- Érdekes egy fazon vagy Te Robi. Szóval beleugratnál egy ilyen szituációba, csak azért, hogy magad menekülj abból? – néztem szúrós szemmel szembe fordulva vele. Nem és nem! Nem teszem meg neked ezt a szívességet. – jelentettem ki komolyan.
Láttam elfancsalodott arcát és a feltámadt reménye szikrájának kialvását a szemében. Már nem nézett a szemembe, inkább közöttünk/előttünk a járdát nézte szomorúan.
- Nem kell azért kiborulni. Azt nem mondtam, hogy nem segítek. Csak nem megyek veled! Vagyis úgy nem, ahogy te gondoltad! – böktem ki nagy sokára.
Barátom felkapta a fejét, rám mosolygott már és felkiáltott:
- Tudtam, hogy segítesz, mert jó barát vagy. Mi a terved? Van? Mond már! – sürgetett.
- Arra gondoltam…- kezdtem lassan s megfontoltan: - Neki nem kell tudnia előre azt, amivel szembesül majd ott, akkor, mikor megérkezel. Tehát azt írod meg neki, Jiri barátodnak, még ma, hogy ketten mennénk innen. Egy dom s egy sub.
- Aha, eddig értem. De azt mondtad az előbb, hogy nem jössz. Vagy mégis? – kiáltozott össze-vissza a barátom hevesen. Leintettem.
- Várd ki a végét! Én, a dom idősebb vagyok, mint ti. Ezért feltételem az, hogy ők olyan felállásban legyenek, hogy két dom (Jiri meg egy barátja) és két, három, vagy inkább négy sub várjon minket a dácsában. A domok csak a saját subjaikkal dominálhatnak. Ez alól csak Jiri lesz kivétel, ő dominálhat téged is, mert ismeritek egymást már.
- Igen, és? Akkor jössz, vagy sem velem? – kérdezte közbevágva izgatottan a barátom.
- Nem, dehogy megyek, de ezt a megérkezésedig Jiri nem fogja tudni, sőt később sem. Mert bár te megérkezel egyedül, de azt mondod, hogy én lerobbantam a kocsival a célhoz közel, így sítalpon jöttél. Ha megjavítottam, vagy megjavították a kocsimat, akkor érkezem meg majd. GPS nekem is van, tehát oda tudok érni, nélküled is. Ne feledd elkérni a koordinátákat előre, levélben! – figyelmeztettem közben s folytattam:
- Te pénteken délre, kora délutánra megérkezel. Megismerkedtek egymással, átestek a megbeszélésen, a tabuk-vágyak ismertetésén is. Próbálod úgy intézni, hogy Jirivel elmehessetek még délután sí futni kettesben mezítelenül, hiszen ezért is jöttetek ti.
- S a többiek, addig mit tesznek? – kérdezte közbevágva Robi izgalommal.
- Addig? A többiek főznek, tesznek-vesznek s várnak engemet, mert hátha megérkezem. Mire visszaértek este, de még világosban a dácsához, én újra fogok telefonálni neked. Még javítják a kocsit, s majd megyek…. – biztatlak a telefonban újra, újból.
- Eddig értem s utána? – kérdezte meg a barátom.
- Hazaérve megvacsiztok, majd kezdetét veszi a játék. Te Jirivel, a másik dom a szolgáival játszik. Fent, vagy lent a pincében, ezt nem tudom. Közben telik az idő, jól érzitek magatokat, mert élvezetes, változatos lesz a játék. Ez biztosan megjósolhatom, hiszen minden résztvevőnek ez a szándéka, vágya, terve.
- Igen, de végtelenségig nem lehet eljátszani, hogy majd jössz. – nyögte ki a barátom és bánatosan nézett megint rám.
- Miért is nem? Ha játszotok s az izgalmas, akkor nem arra fogtok koncentrálni, hogy mikor érkezem, hanem a játékra, egymásra. Mire befejezitek a játékot, akkor meg fáradtak lesztek, elvackoltok s jön a durmolás reggelig, inkább kora délelőttig, ahogy az ifjúságot én ismerem. Reggel, vagy inkább tíz óra körül, újra jelentkezem, hogy hamarosan indulok a szervizből. Így ti meg tudtok reggelizni, majd megint csak Jirivel kettesben elmenni a mániátokat kiélni a terepen. Az a te dolgod, hogy késő délutánig legyetek s maradjatok kettesben.
- S a többiek eddig? – értetlenkedett újfent Robi.
- A többiek megint főznek, rendet raknak, akár játszhatnak is egymással tovább… Mivel ti késő délután értek csak haza, már fáradtan, vacsiztok már, mikor jelentkezem újra, hogy már tényleg elindultam végre a szerelőtől. Evés után folytatódik a játékotok, belemerültök és eltelik az idő. Nem is veszitek észre, hogy nem érkeztem meg most sem. Lefekvés és újabb durmolás jön reggelig. Akkor lesz újabb telefon, hogy itt vagyok már a közelben, a parkolóban, de oda már nem megyek, gyalogolok fel, hanem inkább Te gyere le a kocsihoz. Gyors reggelizés után búcsúzás s te elindulsz hozzám, miközben lemész oda, ahol a kocsidat hagytad s azzal indulsz haza. Hol lehet ezen lebukni? Hihető, nem?
- Igen, tényleg, az. – bólogatott a barátom átgondolva a hallottakat. – Mi Jirivel hódoltunk a mezítelen sífutásnak, lesiklásnak is, de volt bdsm játék is, s velem csak Jiri foglalkozott, mint dom, mert más nem mer, hiszen bármikor bepattanhatsz, megérkezhetsz. Igen, ez érdekes terv. – dicsért meg a barátom, majd elakadt a hangja, rám nézett és végre kis idő múlva, félénken kibökte:
- S ha mégsem tartják be a játékszabályokat? Akkor azt tesznek velem, amit csak akarnak ott a dácsában. – szólt remegő hangon félve.
- No azért nem egészen. Mert, egyrészt ott lesz Jiri is. Másrészt meg, mert én a közelben leszek, ott, ahol a kocsid, vagy annak a közelében s onnan bármikor fél-egy óra alatt odaérhetek, a dácsához, dácsába, ha kell. – nyugtattam meg őt.
- Hol leszel? Ott a közelben? Akkor miért nem jössz velem odáig? – értetlenkedett újra.
- Mert meg kell tanulnod, hogy máskor előre gondolkozz. Nem leszek mindig elérhető, hogy kihúzzalak a slamasztikából. De azt is meg kell tanulnod, hogy bízz az emberekben, másokban, hogy betartják, amit ígérnek, mert csak akkor lesz legközelebb is kellemes, kéjes és élvezetes a találkozás.
(folyt. köv.)