Látogatás

Egyik este a stúdiómban kutyuskám meglátogathatott.
Bár a „való világban” ő a férjem is, ez alkalommal úgy jöhetett hozzám, mint idegen szolgajelölt.
Annak rendje-módja szerint telefonon egyeztettünk, és jött is.
Belépett, s azonnal a lábaimhoz parancsoltam.
Emlékeztettem őt a menekülőszavára, majd miután köszöntött lábcsókkal, és alázatos „köszönöm, hogy itt lehetek Úrnőm”-mel, parancsot adtam: „Vetkőzz le, itt az ajtóban szolga! S takarodj a stúdióba, az András kereszthez!”
Ugrott, (szerencséjére) vetkőzött, és négykézláb ment is.
Amikor odaért, leparancsoltam a fölre, és ülve a kereszt aljához bilincseltem.
Elmentem fürdeni, mivel nagyon meleg volt, jól esett egy kis hűsölés a langyos-hideg vízben…
Amikor visszamentem, láttam, kicsit már el van gémberedve, és nem áll a farka, mint a beton, ahogy szeretem, így kapott párat az új szerzeményeim közül az egyikkel, még ott ülve.
Úgyis ki akartam próbálni őket, imádom a pálcáimat, ahogy suhognak… és lecsapok velük!
Pláne, hogy megveszek, annyira szeretem, hogy mind-mind más és más eredményt okoz!
Felnyögött a fájdalomtól, a háta nem nagyon bírja az ütéseket, ez már jól tudom, de fel kellett, hogy ébredjen!!
Elengedtem, és az első feladata az volt, hogy elpakolja a holmijait, amit szanaszét hagyott amikor levetkőzőtt, és bezavartam.
A következő, hogy felvegye a cselédlány ruháját, és hozzon nekem frissítőt.
Viszont nem tetszett, hogy lassú volt, mikor négykézláb hozta az üdítőmet, így most a lovaglópálcámmal kapott párat, ám ezúttal a farkára!
Előző nap, volt egy két igen rossz húzása, így a büntetés jött, mint ennek retorziója: fenekelő pad! Ráparancsoltam, és kikötöttem rá. Jól tudta, ha rá is kötözöm, akkor nincs kegyelem… Ha ugyanis nem kötözöm, akkor csak izelítős fenekelést kap, kötözésnél nagyoooon nem azt!!!
„Tanulsz számolni szarházi, tízesével, és megköszönöd!!” Mondtam neki.
220-nál megkapta szájpecket, mert nem voltam hajlandó hallgatni a nyögéseit.
Összesen 590 ütést kapott, váltott eszközökkel.
Volt benne lovaglópálca, nádpálca, ostor, és korbács is.
Leszedtem a fenekelőről, és hagytam kicsit szusszanjon, de csak amíg a deresre fel nem mászott.
Kikötöztem, a hátán fekve, és kicsit felizgattam. Utálom, ha nem áll a farka!
Lankadt kis szarra nem lehet szépen viaszt önteni!!
Kapott jó pár csipeszt, sima egyszerű műanyagtól kezdve a fém „harapós” csipeszig.
Egyenként vertem róla le!
Gyertyáztam, viszont most nem csak „finoman” hanem szinte viaszban úszott.
Piros, fehér-a kedvenceim, még a cselédlányruha is gyertyaviaszban úszott.
Cikáztak a gondolataim…. elkaptam a talpát!
Nem keveset, és nem kis erősséggel kapott rá!
„Te kis féreg megtanulod, mit tehetsz meg, és mit nem! Holnap nemigen fogsz leülni a valagadra, és minden lépésnél eszedbe fogok jutni!!!” - Mondtam.
Majd eloldoztam, és ismét egy kis felszolgálás következett.
Viszont kapott egy kis jutalmat is, mert nagyon igyekezett nem nyögni: Csizmaimádat jött.
Amikor eluntam: parancsom: „vakard le a mocskot magadról, hozd a söprűt, felmosót, és takaríts fel, négykézláb!”
Nem könnyítettem meg a dolgát: mogyorót szórtam a földre.
„Megeszed, a földről, takarítás közben, egyesével!”
Na, mármost a mogyoró elég „hálás jószág” gurul, nem kicsit,s a viasz rá ragad… de megoldotta.
Jutalma: elővetettem vele a vazelint, és a vibrátort. Gumit húzattam rá vele, és megdugtam. Rég, nagyon rég nem kapta ezt meg!
A következő ilyen ajándékot pontban 68 nap múlva fogja megkapni! Hogy miért? :D, nos, ez titok.
Bár páran úgyis tudjátok;)
Ezután lábmasszázst parancsoltam.
Amikor lassult a keze munkája, pálcával ösztönöztem.
Viszont kivételesen mázlija volt, ritkán adom meg neki -más szolgának pl. egyáltalán nem- hogy sexrabszolgaként is szolgáljon.
Természetes a hogyan, mikor, meddig, stb. szabályozottan. Viszont érdekes volt: arra számitott :ismer, és megadom neki, amire vágyik.
:d Tévedett.
Nem élvezhetett el.
Csak jóval később, a saját kezétől!
Most már megint tudja egy darabig, hol is a helye…!!
M.M.