Találkozás a végeken (5)

A kapuhoz érve két hölgy állt abban, a fiúk hozzátartozói. Akiket kezdetben nem akartam beengedni, majd később, mikor tisztáztuk, hogy Balázs felesége Domina, én pedig Dom vagyok, s abban is megegyeztünk, hogy én a fiúkkal játszom éppen lent a pincében, ahol várnak rám, mezítelenül, mégis csak bejöttek. A konyhába mentünk, ott egyeztettünk tovább, kávézás közben. Én elmondtam, hogyan ismerkedtem meg a fiúkkal, hogy kerültem ide, mit tettem eddig velük ma. Majd vázlatosan azt is egyeztettük, hogy mi fog történni lent a pincében, a továbbiakban. Kikötöttem azonban, hogy végig én leszek a Dom. Mindenki nekem engedelmeskedik, még a Domina és barátnője is, bár hagyom, azaz hagyom azt is, hogy ő domináljon, uralkodjon felettük, de ha lesz, ami nem tetszik nekem, akkor azt leállíthatom most és ott. Ha elmentem majd, utána azt tesznek a fiúkkal, amit már akarnak.
Nehezen, de végül is összeállt a megállapodásunk s elfogadták a feltételeimet. Mivel jó idő eltelt már a megérkezésük óta, ezért én visszamentem a pincébe, ők ez alatt öltözzenek át a dominás cuccaikba, amit hoztak magukkal. Majd visszajövök értük, s akkor jöhetnek csak le.
Nem siettem, lassan, komótosan lépdeltem le a pincébe, miközben „beigazítottam” az arcvonásaimat is. Belépve a két fiú már igen zavarban volt, de meg kell hagyni, nem mertek elmozdulni a helyükről, úgy vártak, ahogyan voltak. Idegesen, sürgetően, engedélyt sem várva bukott ki az őket izgató kérdés belőlük:
- Hol volt ennyi ideig Uram? Kik jöttek? Bejöttek, vagy elmentek végre? – sorolták szinte egymás szavába vágva Balázs és Ernő.
- Kuss! Meg fogjátok tudni időben. Türelem. Egyébként adtam engedélyt a kérdezésre? Igen? – néztem most én rájuk és keményen csengett a hangom, no meg kellően összehúzott szemmel is, morcosan néztem rájuk, mint aki dühös. Elhallgattak, megszeppentek, még szólni sem mertek, de azért látszott, hogy a visszafojtott izgalomtól remeg a testük.
- Az engedély nélküli pofázásért büntetést kaptok! No meg másért is! Engedélyem nélkül jöttek újabbak ide, zavarni „köreimet”. – dörrentem végül rájuk. - De abban biztos vagyok, hogy Ti sem tudtátok ezt! – hangzott a számukra nem várt magyarázat.
- Kik jöttek akkor végül? Kire nem számíthattunk mi sem? – vágtak megint a szavamba izgatottan.
- Mindjárt meglátjátok. Csak még ők is megfelelően fel- azaz átöltöznek, vagy inkább levetkőznek? – soroltam tétovázást mutatva, no meg csigázva is a fiúk fantáziáját. Elhallgattak, töprenghettek, majd végre Ernő szólalt újra meg:
- Uram. Kérdezhetek?
- Igen, most igen. – engedtem meg neki és felé fordultam, miközben újra a kezembe vettem a tartóból az égő gyertyát. Ernő elfehéredett ezt látva és megakadt, majd mégis kinyögte végre, vontatottan:
- Így kell fogadnunk az újakat? Hiszen azt sem tudjuk, kik ők. Lehet, hogy ők még nem is láttak minket mezítelenül?
- Nehezen hinném, hogy így lenne. – nevettem el magamat és már vidám szemmel néztem rájuk. Ezt hallva, ők is felengedtek, bár Ernő felszisszent, mikor a lehullott cseppet megérezte a bőrén, bár nem a makkján.
- Akkor jöjjenek, s tegyék a dolgukat, hiszen az elmaradt büntetéseket ők fogják kimérni rátok. Itt és most. – szóltam s felmentem az átöltözött lányokért.
Együtt tértünk vissza a pincébe, ahova azonban először én léptem be, majd kis hatásszünet után egyenként a lányok. Elsőként Balázs felesége, hatásos domina ruhában, kezében egy bőr korbáccsal, amit azonnal meg is táncoltatott az András-kereszthez kikötözött Balázson, majd a másik is belépett, igaz csak bugyi-melltartóban, de az odanyújtott korbácsot átvéve ő is csapott párat a padlón fekvő Ernőre. A fiúk elhűlve néztek, meg sem mertek szólalni a látványtól, látva a belépő hozzátartozóikat s érezve azok első ostorcsapásait.
Végre én szólaltam meg kis idő után:
- Talán üdvözölni kellene a megérkezetteket! - utasítottam a fiúkat.
- Igen, Uram! Természetesen. – nyögték ki azok, de értetlenül néztek rám, majd újra a csajokra s vissza rám. Nem mozdultak, de nem is szóltak, mert még mindig a meglepetés hatott rájuk.
- Ernő, talpra, azaz térdelésbe! – utasítottam. Majd mikor megtette, odaintettem a barátnőjét elé és folytattam: - Kézcsók, azaz lábcsók!
Ernő és a barátnője is értetlenül nézett rám, de a domina mozdult, bólintásomra és rárivallt Ernőre:
- Előre hajolsz derékból, nem teszed le a kezedet a padlóra és megcsókolod Úrnőd lábait! Mindkettőt!
- Te meg közben – mutatott a barátnőre – párat csapsz az ostorral a kidomborodó fenekére. Alaposakat! Ne sajnáld! – utasította most már azt is. Megvárta a végrehajtást és újra megszólalt:
- Mondottam, hogy ne sajnáld! Nagyobbakat üss! – sürgette és már mosolyogva hallgatta az ostor csattogását Ernő popóján. Az felszisszent.
- Kuss, tűrj! Fogsz még többet is kapni. Akkor hogyan fogsz jajgatni majd, ha már erre is felszisszensz? – kérdezte meg leereszkedően Ernőtől. Az nem válaszolt, de hallgatott.
- Nem tanítottak meg arra, mit kell tenni, ha egy Úrnő szól hozzád, szolga? – harsogta már és lendítette a lábát, s térdeléséből eldöntötte Ernőt a padlóra. Az végre megszólalt, bár iparkodott annyira összehúznia magát, amennyire csak tudta:
- De, igen, Úrnőm! Köszönöm Úrnőm a büntetésemet. – nyögte ki közben a barátnőjére nézve Ernő nehezen s küszködve a megalázottságtól.
- Nem görnyedsz össze, feküdj a hátadra, kinyújtózva! – utasította a Domina. – Te pedig taposd el azt a görényt! – szólt a barátnőjéhez. Az kicsit tétován állt, majd ki akart lépni a cipőjéből, de erre a Domina elrántotta és maga lépett rá Ernőre a hasánál, majd barátnőjére támaszkodva már a farkára is. Láttam észnél volt, mert nem a tűsarokkal, hanem a talpával tette, Ernő mégis felnyögött.
- Így tedd vele! – szólt megvetően a barátnőjéhez. – Ez nem férfi, ez egy szolga, még rosszabb, egy köcsög.
Most már a barátnő is rálépett Ernőre, s ahogyan mutatták a hasára, majd a farkára, golyóira is, de tovább haladt a belső combjain s úgy lépett le. Ernő mozdulatlanul és szótlanul feküdt ez alatt. Csak az arca mutatta, hogy érzi, ahogy járnak rajta.
- Most térdelj fel újra! – utasította a Domina Ernőt. – S amiért megtaposott, köszönetül nyald ki! Alaposan!
- Igenis, Domina! – harsogta már örömmel Ernő és tette, amit parancsoltak neki. Látszott boldogan teszi, de az is, hogy a barátnője is élvezi ezt.
- Most Te következel, te hernyó! – szólt és lépett Balázs elé s sújtott le újra a visszakapott korbáccsal párszol a testére. Majd közelebb lépett és megtapogatta Balázs ékszerét közrefogó kínai evőpálcákat és azok megkötését. – Ügyes, még nem láttam ilyent. Másutt is alkalmazható?– állapította meg, kérdezte és nézett felém elismerően.
- Igen, természetesen. – feleltem s vettem elő egy újabb párat és adtam a kezébe a bőr pertlikkel együtt.
Kicsit tétován nézegette, majd próbálgatta is, végül eldöntötte és Balázshoz lépve annak egyik mellbimbóját fogta közre a pálcikákkal és kötözte meg, össze. De nem eléggé szorosan, így hamarosan leesett. – Szorosabban kösd, mert úgy is, meglazul! – szóltam s már másodszorra sikerült. A másik pár is a helyére került.
- Szépen néz így ki. – lépett hátrébb és nézte meg férjét felpálcikázva.
- Igen, alapos munka. – válaszoltam elismerően a Dominának.
Balázsnak nem annyira tetszett, de ezt nem merte közölni velünk.
(folyt. köv.)