A LECKE

Egy nap volt még hátra, hogy találkozzanak. A srác a Mesterrel előre egyeztetett mindent, reggel útnak indul, és megkapja a megérdemelt fenyítést.
Előző éjszaka a srác egy szemhunyásnyit se aludt, csak forgolódott; a másnapi büntetés járt a fejében.
Aztán reggel az első busszal útnak indult, majd egy órára rá már a Mester kocsijában találta magát. Gyorsan sikerült egy elhagyatott, bokros részt találni. Így, szeptember elején miért is mentek volna máshova.
A srác harminc körüli, kamaszos, vékony, fekete hajú, kellemesen szőrös volt. Jópár évet letagadhatott volna a korából. Már fenekelték el korábban is, de érezte, ezúttal alapos náspágolásra számíthat.
A Mestert különben is haragra gerjesztette, hogy a srác állandóan kikapcsolta a mobilját, vagy amikor hívta, észre se vette. A többi sráccal valahogy könnyebben sikerült találkát egyeztetni, de ez egy engedetlenebb fajta, alaposan meg kell leckéztetni - gondolta. A srácnak nem mellesleg tudtára adta, hogy a büntetést azért kapja, mert vele szemben könnyelműsködni merészelt.
Amikor felnyitotta a csomagtartót, a srác a maradék bátorságát is elveszítette, abban ugyanis egy méretes, hosszú, vastag pálca volt. "Na, ezzel, ha kapok..."- gondolta.
A Mester gyakorlott fenekelő volt, mielőtt a srác kedvét veszítette volna, letépett egy vékonyabb ágat a közeli bokorról. Azt szépen előkészítette, a srácnak meg már nem volt menekvés. Némi megkönnyebbülésként hatott rá, hogy a pálcát a Mester a végére tartogatta, egy vékonyabb, hajlékonyabb vesszővel meg bemelegíti, ettől persze nem lett vidámabb, az meg a fejében meg se fordult, hogy eljátssza a lazát, a vagányat - az még tavaly, azzal a vele egykorú sráccal ment, de itt most nem ő volt a főnök...
Az idősebb férfi odaparancsolta a csomagtartóhoz, és az előtte odakészített nagyobb törülközőre hajoltatta a srácot. "Számolni fogod az ütéseket, és ha eltéveszted a számolást, dupla büntetést kapsz!" - szólt az utasítás.
A srácot már régen fenekelték, ki volt már rá éhezve, de az első pár vesszőcsapás úgy csípte, hogy időnként a fájdalmasabb csapásoknál meglepődve hátranézett a Mesterre, aki visszaparancsolta: "Előre nézel, és folytatod a számolást!"- mondta ellentmondást nem tűrően.
A huszonötödik fenekes után a srácot a térdére fektette, és erős, csattogós tenyeresekkel fenyítette tovább. Ezt már jobban tűrte, tán duplaannyit kaphatott, mint a vesszőzéskor.
Látva ezt, a Mester gondolta, időszerű még egy harmadik felvonás. Elővette a szíjat, amit nem mellesleg a srác hozott, hiszen ez volt a kedvence. Üres időszakaiban magán is próbálgatta, de mennyivel jobban áll ez egy hozzáértő Mester kezében...
Aztán a nadrágszíjat is megcsattogtatta a srác egyre égővörösebbé váló ülepén, egy-kétszer vastag hurkákat hagyva a többi piros csík mellett.
Amint a srác kikapta ebből is a részét, a Mester visszaparancsolta a csomagtartóhoz. "Most még kapsz a pálcából ötöt, és ezt is számolod.".
Ez az öt pálcaütés még a többihez képest könyörületességnek is tűnt, a srác behajolt, de a számolás közben hallhatóan kapkodott már a levegő után is.
Végül felállt, megtapogatta a hátsó felét, majd visszahúzta a nadrágot. A büntetést annak rendje-módja szerint szépen megköszönte, majd vissza a kocsiba.
Visszafele menet még megjegyezte, hogy: "Hú, érzem ám még rendesen...". A Mester elégedetten mosolygott.