Találkozás a végeken (3)

Én közben – a konyhában - odaszóltam Ernőnek flegmán, sürgetően:
- Mi lesz? Meddig várjak? Lekerül végre rólad az a boxer?
Miután látta, hogy a kissrác visszaugrik a kerítésen a labdával, lassan elvette a kezét a boxere elől, ahol eddig tartotta és alul megfogva a boxer szárait, lassan elfordult tőlem, de közben már húzta is le a boxerét. Végül, mikor már teljesen mezítelen volt, a boxere pedig a bokájáig csúszott, lassan kiegyenesedett. Kicsit még kivárt s utána feltette a kezeit a tarkójára és folytatta a forgását, míg csak már velem szemben állt és „állt”  is.
- Hogy tetszik Uram, amit lát? – kérdezte meg csúfondárosan tőlem Ernő.
- Majd mindjárt megtudod, de lent! – válaszoltam haragosan és mutattam a pince felé. Ernő megértette s indulni akart, mikor rászóltam:
- Állj! Ne olyan hevesen! Kutya ugyan nem szeretnél lenni, ezért pórázt nem kapsz, de mást igen. – jelentettem ki komolyan és ügyelve, hogy keményen csengjen a hangom.
Ernő felkapta a fejét, majd újra lesütötte, a földet nézte. A sporttáskámból egy pár kínai evőpálcikát vettem elő bőr pertlivel. Ernő kíváncsian nézte. Elnevettem magamat ezt látva:
- Majd mindjárt nem fog tetszeni Neked. – cukkoltam őt.
Elé lépve az evőpálcák közé szorítottam a farkát és golyóit, majd a bőr pertlivel a pálcák végeit összehúztam szorosan. Ernő felszisszent a fájdalomra, de nem vettem észre, nem hallottam meg. Kivettem egy másik pertlit is, amelyet áthurkoltam a már rögzített pálcikákon és megfogva húztam Ernőt annál és így a farkánál fogva - magam után - le a pincébe. Ernő kelletlenül jött utánam, hagyta húzatni magát. Kitaláltam, hogy nem tetszik, ahogyan túljártam az eszén. Leérve hallottam, ahogyan Balázs felsóhajt, meglátva minket örömében, de már el is tátotta a száját látva, ahogyan Ernőt bevezetem a kínzókamrába. Egyikük sem szólt semmit, vártak.
- Akkor megkezdhetjük a büntetések kiszabását, mivel mindketten rászolgáltatok. Te, Balázs, három, no meg egy negyedik ok (Ernő nekem nem jelzett megérkezése) miatt kapsz büntetést - kezdtem. – Te pedig Ernő, mond el, itt is, amit fent nekem már elmondtál! - szóltam Ernőre, aki végrehajtotta/visszamondta a fentieket hozzátéve:
- Lassú voltam a parancs végrehajtásban, a mezítelenre vetkőzésben. Féltem, hogy a kissrác meglát kintről. Körülményeskedtem s haragudtam is Uramra, amiért szintén kemény büntetést érdemlek.
- Rendben, akkor szinte egyforma a bűnötök, így hasonló, de nem azonos lesz a büntetésetek. – kezdtem s közben gondolkodtam azon. – Mivel Balázs már úgy is kikötve van az András-kereszthez, így Vele kezdem. Te addig menj oda a falhoz, állj egyenesen és kezeid legyenek a fejed tetején! Nézd, okulj a büntetéséből!
Majd Balázshoz léptem, alaposan megcsavargattam a mell-bimbóit az ujjaim között, s mikor hallottam sziszegését, akkor ököllel mellbe vágtam, majd megmarkoltam a mellkasán a szőreit és húzni kezdtem erősen annál fogva. A sziszegése lassan hörgésbe csapott át, s ekkor abbahagytam. Vettem a spéci többhengeres tűs kerekeket és élvezettel kezdtem húzkodni Balázs mellkasán, hasán, majd fel az oldalán, hónalján és végig a karjain is belülről. Iparkodtam úgy haladni, hogy kicsit a szőrszálait is mindig meghúzkodjam azzal. Balázs könyörögve nézett a szemembe, míg sziszegett. Egyszer csak azt hallottam, hogy mögöttem is sziszeg valaki. Ernő volt, aki átérezte barátja kínjait és szolidaritásból maga is sziszegett, amit nem is vett észre. Elnevettem magamat, hátranéztem, mire abbahagyta, majd vissza Balázsra:
- Te is fogsz sziszegni, mikor Ernő kap fenyítést? - kérdeztem attól.
- Igen, Uram, biztosan. – felelte szinte azonnal Balázs, de dacosan.
- Mit gondolsz, Ő mire fog sziszegni, ha mit teszek Vele? – néztem Balázs szemébe.
- Azt gondolom, Uram, ha ezek a kerekek a csupasz testén végighaladnak, akkor Ernő is sziszegni fog, mert a nem létező szőrszálait nem fogja ugyan húzni, mint nekem, de viszont jobban fogja érezni a kényes, vékonyabb bőrén a tűk végeit. – felelte Balázs.
- Így gondolod? Meglátjuk. – feleltem s Balázstól Ernő elé léptem. Végig húztam a tűs kerekeket a bőrén, a mellkasán, a hasán, s mivel rajta nem volt semmi, így a belső combjain is, majd mögé lépve még a kidomborodó popóin is.
Bár Ernő számíthatott rá, és én sem nagyon nyomtam a kerekeket a bőrének, mégis bejött a sziszegése.
- Nyertél. – szóltam hátra Balázsnak és folytattam Ernő kínzását, majd megkérdeztem:
- Most Te jössz Ernő. Szerinted a barátod még miért sziszegne, ha mit tennék Vele?
- Azt gondolom, azért is sziszegne Balázs a szőrhúzáson kívül, ha – még a szőreinél maradva – nem húzná Uram azokat, hanem valami más módon foglalkozna azokkal. – nyögte ki megfontoltan a válaszát. Látszott nem akar konkrétabb tippet adni nekem.
- Jó, ha nem adsz tippet, kitalálom, de akkor Te is részesülsz abból! – néztem Ernő szemébe és fordultam vissza Balázs felé. – Te is ilyem lovagias vagy? Te sem adsz konkrét tippet nekem, mit tegyek? – kérdeztem meg kuncogva Balázst.
- Nem Uram, ha nem haragszik. De ha ez bűn, akkor büntessen inkább meg. – szólt.
- Rendben, meg is lesz a büntetésetek! – szóltam s folytattam. – Kigondoltam a módot, egyiketeknek sem fog tetszeni, de ez van. – nevettem el magamat s közben már léptem a dobozomhoz. Kivettem több szál gyertyát és gyufát, majd körbenéztem s a sarokban megláttam egy többágú gyertyatartót, amit előrébb hoztam és a meggyújtott gyertyákat sorban beletűztem abba. Odasandítva láttam a két srác összenéz egymással, s a félelem kigyulladt a szemükben. Még elővettem valamit a dobozból és úgy nyomtam a kezemre abból, hogy lássák mi az. Balázs szólalt meg, meglátva:
- Uram, napolaj? Itt a pincében? Minek? – jöttek a kérdései.
- Nem Neked lesz. – nyugtattam meg. – Ernő testét kenem be ezzel, meglátod. – feleltem s tettem is.
Alaposan végig kentem a mellkasát, hasát, belső combjait, de még a golyóit, farkát is megolajoztam, majd előre hajlítottam bokafogásba és a hátát is bekentem a popóit sem kihagyva. Mikor visszaegyenesedett, akkor vettem az első gyertyát és kezdtem csöpögtetni a bekent helyekre. Arra ügyeltem, hogy kellő távolságból csöppenjen, így nem égetett, de melegnek még meleg volt, mikor a bőréhez ért. Mikor mindenhol kapott és szép pettyes volt az elején Ernő, akkor mutattam, hogy lépjen Balázs elé, majd dőljön előre, megfogva annak derekát és most a hátát és popóját érték a cseppek. Ekkor már újra mindkét fiú sziszegett.
- Csend legyen! – szóltam rájuk. – Tűrjetek!
- Igenis, Uram! – jött egyszerre a válasz a fiúktól s csendben maradtak a továbbiakban.
- Most feküdj Balázs elé hanyatt a padlóra és hátranyújtva a kezeddel fogd meg a bokáit! – parancsoltam Ernőnek, aki megtette, de közben riadtan nézett fel rám. Láttam Balázs szeme is riadt. Levettem az utolsó gyertyát és elindultam Ernő felé. Ahogyan közeledtem az égő gyertyával a farka felé, hirtelen felhúzta a lábait a farka és golyói elé és könyörögve megszólalt:
- Kérem Uram, ezt ne tegye! Mondtam, hogy szolga vagyok, de nem mazo. Nem bírom a fájdalmat, ez pedig nagyon fájdalmas. Kérem! – nyöszörgött Ernő, de Balázs is csatlakozott a kéréséhez, viszont hozzátette:
- Ha Uram mindenáron ilyent szeretne tenni, tegye nekem, velem, de ne Ernőnek. Kérem, Uram, szépen kérem! – hadarta Balázs egy szuszra el.
- Micsoda hősiesség. Legyen. Ernő, oldozd le Balázst az András-keresztről! Majd Ő kötözzön fel téged maga helyébe, oda és utána Balázs pedig feküdjön a helyedre, ide eléd. Siessetek, tempósan! – utasítottam Őket, akik késlekedés nélkül tették is a dolgukat. Hamarosan már Ernő volt X állásban az András-kereszten, míg Balázs feküdt előtte a padlón és láttam hátra nyúlva, erősen markolja Ernő bokáit.
- Jól meggondoltad Balázs ezt a cserét? – kérdeztem meg, kicsit kínozva őt ezzel a kérdéssel s főleg a késlekedő végrehajtással. Balázs nehezen, de bólintott, nem szólt.
(folyt. köv.)