Hogy Te lehess

- Arra vágyom, hogy használjon, Uram! – súgod a fülemhez hajolva.
- Uram? Miért szólítasz uradnak? Semmi olyan kapcsolat nincs köztünk, amitől az uradnak érezz.
- Csak jól esett kimondani. Bocsánat.
- Jól esett, de semmi hitelesség nem volt benne. Nem kell a megjátszásod. Ami kell belőled, azt úgyis kiszedem. A többi meg nem érdekel.
- Van még mit tanulnom.
- Ha olcsó sablonokkal gondolkozol, inkább el se kezdd!
Felállok, és elindulok a lakás felé. Meglepetten ülsz, és pár tíz méter után utánam sietsz.
- Most akkor mi van? Ennyi?
Nem válaszolok, sétálok tovább.
- Nem mondasz semmit? – kétségbeesett csalódás kapkod a szavaidban. Pár lépés után megtorpansz, mintha feladnád. Visszafordulok és Rád nézek. Abbahagyod a kérdezősködést, és jössz utánam.
-o-
Küszködsz a helyzettel, hogy kérdések nélkül találd meg a helyed. De végül megoldod, és egy széken ülve várod meg, míg Rád kerül a sor.
- Vetkőzz le! – elkezdenél felállni a vetkőzéshez, de visszalöklek – Ülve!
Leveszed a kiskabátot, a pulóvered, a csízmád, zoknid. Kigombolod a nadrágod, és ülve leküzdöd Magadról. Rám nézel, mintha befejezted volna, aztán folytatod. Mikor teljesen lemeztelenedtél előttem, zavartan kerülöd a tekintetem. Végigmérem a tested. Beazonosítom minden apró hibád, a testtartásod reakcióiból kiismerem, melyekkel nem vagy kibékülve. Két ujjal simítom végig a bőrödet, végigfut rajtad a hideg.
- Szép tested van!
- Köszönöm.
- Köszönöd? Egy kissé nárcisztikus vagy.
- Ezt miért mondod?
- A szépséged nem a Te elismerésedet szolgálja, hanem hogy örömömet leljem benned. Ha ebben is csak magadat látod, hogy akarsz odaadó lenni?

Tényleg szép volt a teste. Túl szép. Azt mondja, többször próbálta már a szolgálatot, de a testén az elhasználtságnak semmi jele nem mutatkozott. Ilyen tekintetben gyakorlatilag szűz volt. Attól, ha én veszem el a szüzességét; hogy nyomot hagyok Benne és Rajta, még nem biztos, hogy kettőnk történetében Ő bármeddig is szolgálni fog engem. Szüksége volt rám az igazán nagy lépéshez, nekem pedig segítenem kellett neki, ha akartam, ha nem. Ez felelősség, nem önkényes játék.

A simogató gyengédség fogsággá feszül, ahogy összekötözöm a csuklód és a könyököd. Belemarkolok a hajadba, felállítalak, és Beléd hatolok a tekintetemmel, a lélegzetemmel, a szagommal, és a testemből áradó hővel. Átvezetlek egy másik helyiségbe, hogy az újabb ismeretlenséggel cizelláljam a komfortod leépítését. Végigsimítalak testrészenként, és minden testrészed külön-külön, hosszadalmas alapossággal elhasználom.

Felhúzlak a földről, mert egyedül nem vagy képes felállni. Nyakörvet teszek a nyakadra, és a radiátorhoz láncollak. Leteszek egy tükröt a szoba közepén, leguggolok hozzád és felé fordítom a fejed. Felállok, és bezárom az ajtót magam mögött.
-o-
Bedugom a kulcsot a zárba, és bemegyek. Amikor rám nézel, már nem az a bárgyú teszetoszaság tükröződik a szemedben, mint amikor találkoztunk. Gyönyörű tested és megszépült lelked elhasznált szépséggel kapaszkodik a talajba. Most érezlek először sajátomnak. Lassan térdre küzdöd Magad a földről, és a fejed alázatosan meghajtod. Odasétálok hozzád, kinyitok egy üveg vizet, és megitatom Veled. Úgy iszod, mint a boldogságot. Egy húzásra az egész üveget. Zihálsz az ivástól, mert kifárasztott. Rám nézel, és végre szavak nélkül köszönöd meg.
Újra fejet hajtasz, de én felemelem az állad. Előveszem a farkam, és a szádba dugom. Minden kimerültséged ellenére boldog odaadással és igyekezettel próbálsz hasznos lenni. És az vagy. Mikor beleélvezek a torkodba, elteszem a farkam, és minden láncodtól eloldozlak.
- Mehetsz!
Rád sem nézek, amikor kisétálsz az ajtón. Ha visszajössz, onnantól az enyém vagy. Én remélem, hogy visszajössz.