Tom Úr kisbabája 20.

Tom két kört nyer és már már abban reménykedik Greta, hogy végre feloszlik a társaság, de nem. A hangulatból úgy érzi és tán van is benne valami, hogy a következő kört Gerbert nyeri, de lám nem egészen szabályosan. A többiek szép sorban bedobják a lapokat és játszák a sajnálkozót. Gerbert arcára kiül az öröm és az üvegen át lenéz a lányra.
- Szájjal, de ha szólok kézzel csinálja tovább és az arcára akarok élvezni! – közli óhaját. Greta kétségbeesetten néz Tomra, mire az meglepett arcot vág és szigorúan utasítón bólint.

Greta beletörődőn teszi a dolgát. Ajka már ellenkezés nélkül veszi be az izgalomtól felállt farkat és ütemesen mozogva rajta, gyorsan eljuttatja Gerbertet a célig.
- Most! Most kézzel! – lihegi a férfi és Greta kis fintorral veszi kézbe a farkat. Ujjai szorosan fonódnak a jókora szerszámra és a löket hirtelen csap ki és találja telibe Greta arcát.
- Szopd..szopd ki a végét! – nyehenni Gerbert és a lány ajka ráfeszül a farok végére. Erősen szívva, s ujjaival még mindig ütemesen húzkodva üríti ki teljesen a farkat. Gerbert élvezettel vergődik az édes kínt okozó kézben. Zihálva nyúlik el az asztalon.

- Köszönöm! – nyekkeni, s nem tudni a lány, vagy a Ház Ura e a célzott személy.
Tom elégedetten dől hátra.
- Nos azt hiszem kellemes este volt! – bontana asztalt.
- Megdupláznám a tétet a seggéért! – nyúl Peter az erszényébe és egy köteg bankót dob az asztal közepére. Clark is felnevet.

- Tartom! Ugyanaz a segge! – teszi hozzá és ő is bedobja a köteg bankjegyet.
Gerbert sóhajtva üríti ki az erszényét.
- A pináját a forró kis pináját akarom! – közli vörös arccal. Greta csak kapkodja a fejét értetlenül. Erről nm volt szó!
- Nos utolsó játék! Kieséses alapon a sorrend döntődik el. A pénz bent marad a következő összejövetel söralapjának! – dönt Tom és a többiek nevetve rábólintanak.

A játék lezajlik. A sorrend Gerbert, Clark és Peter. Tom lenyúlva kihúzza Gretat az asztal alól, aki semmit sem ért. Csak akkor döbben rá, hogy nem volt tréfa a játék, mikor Tom az asztalra dönti őt. A hideg üveglap sikolyra készteti, s saját hangján felbátorodva emelkedik fel és fordul szembe a férfival.
- Nem! – közli elkeseredetten.
- Neeeeeem????- néz rá döbbenten Tom.
- Nem! – közli Greta újra, nyomatékosabban.

Tom szigorúan néz rá.
- Az engedetlenség büntetést von maga után! – figyelmezteti Gretat.
- Nem érdekel! De nem fogom hagyni, hogy megfarkaljanak hátulról! – sziszegi Greta.
- Rendben! – hagyja ott állongani a döbbent lányt Tom és kedvesen mosolyog rá a vendégeire.

- Bár a kis rabnőm még nem elég engedelmes, de az lesz! Idővel azzá teszem! – ígéri nyájasan a többieknek.
- Ám hogy ne maradjatok kielégületlenek, felajánlom számotokra Fred szűk jól edzett seggét! – dobja be a hírt, mire ők hárman összenéznek. Egyszerre nevetnek fel.
- Segg, segg! - közli Clark vállat vonva.

Tom előszólítja a nem túl boldog férfit, s csak int, mire Fred az asztalra hajol. Ám előtte gyilkos pillantást vet Greta felé, aki flegmán von vállat.
Gerbert Fred mögé lépve, annak fényesre krémezett seggébe tolja szerszámát és percek múlva felkiáltva élvez el.
Majd Clark is ugyanígy tesz és zihálva dől el az egyik fotelben, miután a harmadik adagot is kilőtte ma már magából.

Peter farka méretes lévén megszenvedteti a sokat kiállt Fred seggét. S ha ez nem lenne elég, akkor ráhajolva kioldozza a szépen megkreált gúzst is, a férfi farkán és miközben fájdalmat generálva, mozogni kezd a hátsó kapuban, ujjai kíméletlenül masszírozzák az elzsibbadt koronaékszereket. Fred üvöltve hagyja, hogy azt tegyen amit akar. Csak két tenyere feszül az üveglapra, egyre fehéredőbb ujjakkal és testén veríték film képződik, csillogón. Peter hirtelen állítja fel Fredet és bár kín és gyötrelem a pár perc, de Fred farka mégis elsül, beterítve magjával az üveglapot. Peter visszadönti Fredet a frissen kinyert anyagba és élvezettel ürít a seggébe. Nevetve húzza ki belőle, még mindig állongó tagját.
- Csodás este volt! – vigyorog Tomra.

Fred felküzdi magát az asztalról.
- Elmennék fürödni Uram! – nyekkeni alázattal.
Tom mosolyogva bólint.
- Köszönöm Fred, hogy megmentetted a Ház becsültét! A holnapi nap ajándék lesz a számodra! - közli kedvesen és int hogy távozhat. Fred kissé óvatos léptekkel hagyja el a szobát.

Greta döbbenten némán áll, ahol eddig is.
Tom ránéz.
- Bár megérdemelnéd, hogy a nyelveddel takaríttassam le az asztalt, de ez nem elégséges büntetés azért, hogy szembefordultál velem! – morran rá.
- Fogj rongyot, vizet, bármit! Takarítsd le az asztalt, rendezd vissza – int a terítő felé.
- Aztán eredj fürödni! A hálószobában várlak majd! – adja utasításba és elfordulva tőle, a vendégeit kíséri ki.

Greta dühösen indul rongyért, vödörért. Fertőtlenítőszert szór jócskán az összekent területre, miután a nagyját papírtörlővel takarította le.
Undorodva mossa, súrolja az üveglapot, míg úgy nem érzi, hogy újra tisztán ragyog.
Visszarendezi a terítőt, a vázát, kiüríti a hamutálakat. Az asztal közepére rakja a pakli kártyát, bár legszívesebben szerteszórná a szobában. Ám tudja annak jó vége nem lenne, hisz így is bűnösnek nyilváníttatott már az Úr által. Mégsem bánja!
Kiviszi a szendvicses tálakat, tányérokat és tán hogy megnyugodjon, levezetésnek elmosogat, vagy csak az időt húzza tudat alatt, hiszen Ura várja a hálószobában és úgy érzi, ezek nem lesznek kellemes percek.

A szobába visszatérve körbenéz szenvedései színterén és rendbenlévőnek találva a helyszínt, kiviszi a fürdőbe a vödröt, a rongyot és mindkettőt kimosva, szíjait leszedegetve, végül a zuhany alá áll. Váltakozva csapatja magára a hideg és a forróvizet, ám a rossz érzéseitől nem tud szabadulni. A bőre tisztára mosható…talán, de a lelke nem!
A percek telnek és a lelkiismerete végül kiűzi a kádból. Kelletlenül törölközik és sóhajtva csatolgatja vissza magára a szíjakat, mert Ura lám így szereti. Fogat mos és fésülködik, tudat alatt szeretne szép, kívánatos lenni.

Csendben, óvatosan, lehajtott fejjel lép a hálóba. Tom az ágyon hever elnyúlva, könyvet olvas. Kíváncsian pillant fel. Rabnője lehajtott fejjel áll meg előtte, ajkát harapdálja egyre idegesebben.
- Feküdj fel, hasra! – jön a parancs, de cseppet sem dühös a hanglejtés. Greta meglepődve teszi amit kérnek tőle, ám teste finoman reszket az aggodalomtól.
Hogy elhelyezkedett, a férfi egyenként leszedegeti a szíjakat a nyakáról és a végtagjairól.

Majd testének súlya Greta csípőjére nehezedik óvatosan. Valami kattan és szusszanva szörcsög. Greta óvatosan les ki, hajtincsei között oldalra és meglepetten sóhajt. A férfi bal kezében, egy testápolós tubus szörcsög ki némi krémet a másik kézbe. Aztán Tom szétkeni tenyerei között az illatos anyagot és Greta haját félreügyeskedve a nyakától, kezdve érzéssel, lazítón, masszírozni kezdi.
Nincsenek szavak, csak halk lélegzetek hangja hallatszik. Ahogy a hátoldalon végzett, Tom egy mozdulattal görgeti a nőt a hátára. Nem néz a szemébe. Újabb adag krém és ismét csak a nyakától kezdi a műveletet.

Greta hiába próbálja elkapni a férfi tekintetét. Az érzései összezavarodva kavarognak belül és végül halkan felsír. Ujjai a takarót gyürmölik, markolásszák.
Tom meglepetten néz rá.
- Igen?! – kérdezi kíváncsian.
- Én…én sajnálom…Uram! – nyekkeni levegő után kapkodva Greta.
- Mit is? – kérdez vissza Tom, együttérzés nélkül.
- Én..nem ..vagyok..felkészülve erre! A fenekem! – sír fel Greta.
- Én nem akartam ellenszegülni! Csak … - s nem tudja folytatni, mert a zokogás beléfojtja a szavakat.

Tom végez a gondoskodással. Lelép az ágyról és Greta tán azt híve, hogy a férfi most elmegy, még keservesebben sír fel. Ám Tom csak leteszi a tubust és pőrére vetkőzve lép vissza hozzá. Takarót terít a haloványpirosra masszírozott testre és mellé bújva, magához húzza a síró nőt. Greta feneke az ölébe kerül, míg a háta a hasfalához simul. Tom ajka Greta nyakába csókol.
- Akkor majd teszünk róla, hogy ez a hiba is a múlté legyen! – mondja halkan szinte kedvesen.
Greta szíve dobban és maga sem tudja miért, a fenekét nyomja, kínálja fel az érezhetően állongó, kemény faroknak.
Tom végigsimít Greta testén.
- Nem így, nem most! Hosszú nap volt! Holnap lesz lehetőséged tanulni, sok mindent! Pihenj kis rabnőm! Gyönyörűnek kell lenned holnap! Büszke akarok lenni rád! – duruzsolja vággyal telin és lábával átölelve, szinte birtoklón átfogva, magához húzza Greta testét.
Még egy csók a formás vállra.
- Aludj! – súgja halkan, s a szó ereje, vagy az érintés, esetleg a reggel óta tartó izgalmak hatására, a lány elméjét a mélybe húzza az álom. S bár valahol mélyen, igen mélyen él az aggodalom a holnapi naptól, de ez most még oly távolinak tűnik…….

folyt. köv.