Nálam járt ( Fikció)

Vásárlásból hazatérve az ajtó elött állva babrálok a kulcsaimmal, nagy nehezen megtalálom a zárba illőt, de hiába probálom megfelelő irányba forgatni nem fordul el a kulcs. Bátortalanul lenyomom a kilincset az ajtó pedig kitárul. Nagyon meglepődők mivel ma mindenkinek dolga van és ugy tudtam, hogy egyedül leszek itthon. Belépek az ajtón és rutinos mozdulattal vágom be magam mögött.
Egyet lépek előre és akkor pillantalak meg. Elöszőr nem ismerlek meg és rémülten kiejtem a bevásárlószatyrot a kezemből, amiből pár dolog önáló életre kell és szép kis tócsát hagy az előszoba padlóján. Csak futva pillantok rá és visszaemelem a tekintetemet.
Ahogy nézlek belém villan a felismerés, hogy ki is vagy. Csak egy embert „ismerek” aki ilyen magabiztossággal, gőggel és nyugalommal képes birtokháboritást elkövetni és pofátlanuk belehamuzik anyám velem egyidős porceláncsészéjébe. Mivel erre vágyom évek óta, hogy végre ilyen közel kereülhessek hozzád, így eszem ágába sincs menekülni, bár tudom, hogy ez a találkozás nekem nagyon fog fájni…
Mikor elhangzik az első utasításod kicsit ugyan habozok, de utána maradékalanul végrehajtotm amit kérsz. Gyorsan levetközők és bezárom magam után az ajtót, majd a általad megjelölt helyre állok. Meglepett, hogy finoman érsz hozzám, teljesen libabőrös lettem. Sajna most sem hazudtoltam meg magam és előbb járt a szám, mint az agyam és feltettem egy kérdést. Már a mondat közepén tudtam, hogy elbasztam, de csak befejeztem a mondatot. Utána pedig átkoztam magam .
Arcodra kiült egy kaján haraggal teli mosoly és a pofon elcsattanása után már ki is szabtad a büntetésemet, addig fogsz ütni míg össze nem csuklok. Megilyedtem, de tudom, hogy megérdemlem. Az első három ütésed majdnem ledöntött a lábamról, de talpon maradtam. Majd, ahogy módszeresen elkezdtél végig verni, hol kisebb hol nagyobb erővel . Probáltam nem sirni és erősnek mutatni magam,de lehetetlen küldetésnek bizonyult már a harmadik ütésnél potyogni kezdtek a könnyeim. Ezt követően nem tudom meddig és mennyit kaptam. Küzdöttem a könnyeimmel és probáltam talpon maradni, fogalmam sincs hogy meddig sikerült, elvesztettem a fonalat, majd arra eszméltem, hogy a földön fetrengek és üvöltök, de akkor már inkább a kétségbeesés miatt, hogy nem vagy velem elégedett.
Mikor végre csillapodott a sírásom és kibirtam nyitni a szemem rád néztem, de arcod semmit nem árul el. Teljesen meglepsz vele, hogy mellém térdelsz és megsimogatod az arcomat és szinte kedvesen adod ki a következő utasitásodat.
- Nyald fel a tócsát rendetlen picsa!- én már szinte meg is feledkeztem róla.
A gyomrom forog, ahogy az illat megcsapja az orromat a tócsa fölött térdelve. De a feladat adott, nem merek ellenkezni, veled nem… Próbálom gyorsan eltakaritani és nem arra gondolni, hogy mi is ez… Az arcom zöldre változik, de rám szólsz, hogy ha hányni merek, akkor azt is felnyalatod velem így gyorsan legyüröm az ingert és befejezem a feladatot.
Ezek után hajamnál fogva rángatsz be a nappali közepére és gyors gyakorlott mozdulatokkal rögzited a lábaimat széles terpeszbe. Fal fehér lettem amikor meghalottam, hogy mi fog következni, mert a puncim nagyon érzékeny és ott nem igazán viselem az ütéseket. Tudtam, ha nap estig ütsz, akkor sem bírom ki hangnélkül , úgy hogy magamnál vagyok . Az első sorozatnál 13 ig bírtam majd felüvöltötem. Te meg igéretedhez hűen előről kezdted a számolást. A 4ik újrakezdésnél már az első ütésnél ordittam és rángatóztam.
Látszólag megkegyelmezel nekem, de mikor meghallom, hogy mi az ára annak, hogy nem bírom tovább kétségbeesve könyörögni kezdek és ordítani mint aki nem normális. De téged kicsit sem zavar a dolog és 10-10 et kimérsz a talpaimra.
Könnyed mozdulattal felrántasz a földről miután eloldoztál. Rámparancsolsz, hogy mutassam meg melyik az én szobám. Nem volt könnyű számomra megtenni azt a néhány méter utat a szobámig, mert mindenem sajgott. Ahogy betettem a lábam a szobába rögtön magadfelé forditasz és hanyatlöksz az ágyon majd mellettem teremsz és a kezeimet már a támlához is rögzitetted. És a lábaim közé ülsz. Szinte észresem veszem hogy a bokáimat is rögzitetted közben. Mikor meglátom a kampókat még nem uralkodik el rajtam a pánik. Szinte élvezem, ahogy áthatol a szemérem ajkaimon és azt is ahogy a madzaggal finom huzással a combjaimhoz erősíted a madzagot, hogy feltáruljon előtted a puncim. Mikor meglátom a kezedben a tűt nemesegyszerűséggel pánik rohamot kapok és elkezdek vergődni, dobálni magam és összezárni a lábamat, de esélyem sem sincs a menekülésre a kötelek szorosan tartanak és te is rásegítesz a hatásra. Mikor a tű a csiklómhóz ér üvöltök, te pedig komotosan tolod át rajta a tűt. Nem hittem volna, hogy én ezt ép ésszel kibirom, úgy tűn mintha hosszú órákig tartana a mozdulat. A Fájdalom egyre élesebb lett és mikor átért a tű a másik oldalra tetözött a fájdalom. Mintha egy pillanatra eszméletemet vesztettem volna, nem tudom, de a kélyt éreztem, ahogy játszani kezdtél a vibrátorral. Hihetetlenül nedves voltam, de még nem adtad meg az esélyt az élvezésre. A vibrátort ahogy a fenekembe erszakolod olyan érzésem van mintha szétszakítanál, de te csak élvezed a dolgot. Játszól velem. Véletlenül sem engdsz élvezni. Majd belém nyomod a négy ujjad és kiméltetlenül ujjazni kezdesz valami magával ragad. Spirálokban önt el kéj és hogy megkegyelmezel nekem és nem hagyod abba élvezés elött ívbehajolt testel állatias hörgéssel élvezek el… Csak messziről hallom, hogy közlöd, hogy lelépsz és pakoljak össze, mert bármikor itthon lehet a család.

Reggel ébresztő óra csörgésére ébredek. Minden tiszta lucsok körülöttem. Gyorsan végignézem magam és látom, hogy semmi nyoma sincs a törénteknek. Lerugom magamról takarót kipattanok az ágyból és tiszta ruhával a kezemben megindulok tusolni, de elötte még bekapcsolom a gépet , hogy gyorsan elmeséljem neked, hogy veled álmodtam.
Falfehér lettem, ahogy megláttam az üzeneted tartalmát. És semmit sem értettem…
"Cső! Remélem nagyon fáj még a segged!"