Cikkek idő szerint
2024. 12. (10)
2024. 11. (72)
2024. 10. (55)
2024. 09. (59)
2024. 08. (70)
2024. 07. (72)
2024. 06. (51)
2024. 05. (55)
2024. 04. (62)
2024. 03. (52)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Neked Uram

Törölt felhasználó
2009. 07. 01. 10:30 | Megjelent: 942x
Késő nyári nap volt, autóm kötelező szervizben, a munkaidőm letelt már, mit csináljak este 6-ig, mire kész lesz az átvizsgálás.
Felmegyek anyuékhoz, úgyis már itt az ideje egy látogatásnak. Felszállok a 6-os villamosra, s szerencsémre van egy szabad ülőhely. Utálom a tömeget, s a tömegközlekedést, így kimaradhatok a lökdösődésből.
Egy lány ül velem szemben, vállig érő világos barna a haja, vékony testalkatú, átlagos lány. Szerintem 25 éves lehet. Nézek ki az ablakon, megint áll minden a Nagykörúton, szörnyű ez a város, még szerencse, hogy néhány éve kiköltöztem Pest vonzás körzetében lévő erdei kis faluba. Nem bírnám ki ezt nap, mint nap.
Visszafordulok, s azt veszem észre, hogy a velem szemben ülő lány hirtelen elkapja rólam a tekintetét. Nocsak érdeklődik irántam, vagy csak a véletlen játéka volt az egész. Teszek egy próbát. Ismét kibámulok az ablakon, majd vissza a kocsi belseje felé.
Ugyanaz a történet, félrekapott tekintet, kis pirulás az arcon. Ez már nem lehet véletlen, gondolom, de sajnos itt a végállomás, s le kell szállnom.
Amint megyek anyuék felé, észreveszem, hogy a Lány előttem megy, szintén arrafelé.
Nem sietek, mögötte lépdelek, nem akarom megelőzni, kíváncsi vagyok merre megy.
Ő hátranéz, észrevesz, kicsit megrémül, s jobban kezdi szaporázni a lépteit.
Én is gyorsítok, valljuk be tetszik a játék: Én a vadász, a Lány a vad, s megyek utána, hogy becserkésszem. A vad riadt tekintettel néz vissza rám, amikor befordul anyuék utcájába, s riadalma akkor lesz a legnagyobb, amikor a bejárati ajtónál megállok mögötte.
-Miért szórakozik maga Velem, miért követ? - kérdezi tőlem. Határozottnak akar látszani, de érzem a félelmet a hangjában.

Elővillannak egy vers sorai:
"Mint a vadász, ki csak ránéz a vadra
és az mozdulni sem mer, csak hagyja,
hogy zsákmányul ejtsék."

De mégsem, nem akarom megijeszteni ezt a kedves lányt, s így válaszolok neki:
-Nem Téged követlek, Kedves! A szüleimet jöttem meglátogatni, akik ebben a házban laknak a 3. emeleten.
-Komolyan? -kérdezi meglepődve, de a hangján érzem, hogy egy kicsit sem hisz nekem.
-A Kovácsék a szüleim, a 12-ben. Én vidéken lakom, s ritkán tudom meglátogatni Őket - mondom nem kis lelkiismeret furdalással.
-De Te is itt laksz? - kérdezem, s ezzel próbálom oldani a köztünk lévő feszültséget.
-Igen a másodikon a szüleimmel, anyukám a kozmetológus. Én meg azt hittem, hogy valami szatír követ a villamosról.
Hűha, ezt a jelzőt sem használták még rám. De valamiért furcsák voltak a szavai, mintha azt várta volna, hogy tényleg kövessék, mint egy áldozatot.
Elhessegettem magamtól a gondolatot, s beléptünk a lépcsőházba.
A másodikon elváltunk, én mentem tovább, de éreztem, hogy tovább figyel, vajon tényleg a szüleimhez megyek-e.
Nyílt az ajtó, s anyu kiáltott fel a meglepetéstől:
-Laci, ezt a meglepetést! De jó, hogy látlak. Mindjárt 6 óra mennem kell, a kocsim már kész. Elköszönök a szüleimtől és elindulok lefelé. A Lány ajtaja résnyire nyitva, s amint a lépcsőfordulóhoz érek máris kinyílik.
-Ezt a véletlent - mondja Ő, egyszerre jövünk, s egyszerre megyünk is el.
Hát ez utóbbi nem is lenne annyira ellenemre.
-Véletlen, - kérdem kissé hamiskás mosollyal az arcomon, utalva a nyitott ajtóra - mintha vártál volna...
-Dehogyis, csak a földszinten vettem észre, hogy otthon hagytam a pénztárcám, s visszaszaladtam érte. Megyek a Tescóba vásárolni.
Az arcán megjelenő pír jelezte, hogy az elmondottak elég messze álltak a valóságtól.
-Ön merre megy Uram? - kérdezi ártatlan szemekkel, de én már tudom, hogy ebből ma nem lesz már otthoni TV-zés...
-Az autómért a szervizbe, pont a Tesco felé van, akár mehetnénk együtt is - javasoltam.
-A legnagyobb örömmel Uram, nekem ez megtiszteltetés - mondta, s a tekintetét a földre szegezte.
Finoman megemeltem az állát, s a szemébe néztem.
-Miért nem nézel rám? - kérdeztem.
-Hát szabad Uram, megengedi?
Kicsit furcsa és szokatlan volt nekem ez a stílus, de nem esett rosszul az a tisztelet, amivel ez a lány közeledett felém...

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.






 
aaaaaaaaaaaa