Vonatút

Mindig is visszafogott lány voltam, halkszavú, csendes, nem sok vizet zavartam egész életemben. Persze a fiúkkal sem jöttem ki jól, itt állok tizennyolc évesen mindenféle tapasztalat nélkül. Kész szégyen. Úgy gondoltam, hogy idővel azért nekem is mázlim lesz, megtetszek valakinek, randizunk, szerelmesek leszünk, mint a filmekben, ártatlanul. Persze nem így lett, nem tudom, miért nem volt mázlim soha, egész csinos lány vagyok. Vékony, törékeny testalkatom van, hosszú vörös hajam és zöld szemem. Minden barátom és családtagom szerint különleges vagyok, persze az ő véleményük nem sokat ér. Lányok.

Mindegy is, nem kéne magam folyton ezzel piszkálnom, az önsajnálat még sosem segített senkin. Inkább valami vidámabb téma felé terelem a gondolataimat, lassan befut a vonatom, csak négy óra és máris lent lehetek az imádott rokonaimnál vidéken. Ősszel minden évben lemegyek őket meglátogatni, közel állnak hozzám. Idén egyedül megyek, nagy nehezen sikerült csak kiharcolnom. Anya nagyon félt, nem nagyon akarja engedni, hogy önállósodjak, eddig mindig vele kellett utaznom. Most az állomásra kísért, addig nem volt hajlandó egyedül hagyni, amíg meg nem beszélte a kalauzzal, hogy figyeljen oda rám. Nagyon kínos volt. Főleg azért, mert tartottam tőle, hogy majd beszélgetni akar velem a hapsi, én meg olyankor mindig olyan ostobán érzem magam.

Ne is gondoljunk rá, hátha nem így lesz. Végül is már fent ülök a vonaton a leghátsó részben (hogy véletlen se üljön ide senki) és eddig minden jól alakul. Álmosítóan meleg van a vonaton, de tudom, hogy most nem aludhatok el, nem lenne szerencsés tovább utazni. Felszállt a kalauz, elég mogorva férfinak tűnt, szerencsére nem olyan fazon, aki haverkodni akar, csak kérte a jegyemet és mondta, hogy majd később rám néz. Megúsztam. Egy egész megállót sikerült utaznom az IC-vel úgy, hogy semmi említésre méltó nem történt. Ittam egy kis teát, indulás előtt direkt betettem egy üveggel a fagyasztóba, hogy egész úton kellemes hideg legyen, de persze amilyen hülye vagyok sikerült jéggé fagyasztanom az egészet. Még most is fagyos. Túl sokat ittam belőle, eléggé el is kezdtem fázni tőle.

Elhúztam a függönyöket, hogy ne süssön be a nap, gondoltam pihenek egy kicsit, a kalauz csak felébreszt, ha esetleg túlaludnám magam. A következő megállóig sikerült aludnom. Ott se keltem volna fel arra, hogy megáll a vonat, de arra már inkább, hogy hallottam az utolsó kocsi ajtónyikordulását. Milyen hülye akar pont a leghátsó aprócska vagonba szállni? Még nem is láttam ki az, már utáltam. De persze azért lecsekkoltam. Eléggé bénának tűnt ahhoz képest, hogy egy harmincas hapsi. Alig tudta behúzni az ajtón a nem túl nagy bőröndjét. Hosszú fekete szövetkabát volt rajta és kalap. Olyan fekete karimás. Ki hord manapság kalapot? Szörnyű. Az arca jelentéktelen. Megállapítottam, hogy nem kell tőle tartanom, valószínűleg nem akar velem csevegni arról, hogy hogy megy az iskola és kihez utazom, meg mi akarok lenni az életben. Még figyeltem, jobb dolgom úgy sem volt.

Mikor végzett a bőröndjének a felpakolásával (Egyáltalán minek teszi fel, mikor úgy sem zavar itt senkit?) már elindult a vonat. Engem nem vett észre, egészen elöl ült le. Jött a kalauz, elkérte a jegyét, majd hátrajött hozzám, hogy megkérdezze minden rendben van e.( Nem tudom mit gondolt, mi bajom lehet egy vonaton?) Mondtam, hogy igen, de azért még közölte, hogy visszanéz később. Remek. Úgy csinált, mintha még várna valamire, nem tudtam mit kezdeni a helyzettel, ittam még egy korty jeges teát. Ha zavarban vagyok folyton egy-egy kortyot iszok, hogy csináljak valamit a kínos csendben és elfoglaltnak tűnjek. Bevált, mert a kalauz egyből lelépett. Talán csak most hitte el, hogy rendben vagyok. Hjajj. Ez is anyám miatt van. Persze nem, de azért fogjuk rá. Na mindegy. Térjünk vissza valami érdekesebbhez, nézzük meg mit bénázik a hapsi.

Visszacsavartam a kupakot a teára, majd lehajoltam, hogy eltegyem a táskába. A táskám folyton a földön tartom, anya szerint rossz szokás, mert eltűnik belőle a pénz. Lehet benne valami. Még egyszer megnéztem mielőtt eltettem, hogy jól rácsavartam e a kupakot, nem akartam, hogy kifolyjon. Sikerült elejtenem az üveget, de ezt nem magamnak köszönhettem, hanem a kalapos hapsinak, aki megzavart. Megkérdezte, hogy zavarna e engem, ha ideülne beszélgetni, mert nem szeret magányosan utazni. Úgy tudtam, hogy valami ilyesmi fog történni, az embernek már egy nyugodt útja sem lehet. Eltettem a teát, felvettem egy zavart mosolyt, és próbáltam nem elvörösödni. Szerencsére úgy tűnt nem kíváncsi rám, csak magáról beszélt, a vonatokról, az útjairól, nem nagyon figyeltem, közben újra elővettem a teát és kortyolgattam.

Azt mondta, aranyos és szép lány vagyok, gondoltam témát akar váltani, ha már látja, hogy nem nagyon reagálok a kalandjaira. Csak az volt a baj, hogy annyit mesélt, hogy elálmosodtam. Nagy pirulások közepette megköszöntem a bókot, és mondtam, hogy ha nem zavarja, kicsi alszok, elég fáradt vagyok. Gondoltam megúszom a további csevejt, és majd színlelek, sosem tudtam igazából aludni, ha valami idegen volt a közelben. Mondta, hogy nyugodtan. A teát nem akartam letenni, valahogy biztonságérzetet adott, csak olyan rohadt hideg volt, betettem magam mellé az ülésre. Még mindig hozzámért, kirázott a hideg, a férfi észrevette és mondta, hogy rámteríti a kabátját, mert látja, hogy fázok. Rendes volt tőle. Olyan tíz perc alvásszínlelés után próbáltam meggyőzőbb lenni, mert az volt az érzésem, hogy figyel. Kicsit mozgolódtam meg nyammogtam, hátha hihetőbb leszek.

Elhitte. Onnan tudom, hogy a hangokból ítélve eltette a telefonját, és a kezét maga mellé helyezte, illetőleg kettőnk közé, hogy a kabáton keresztül a combomhoz is hozzáérjen. Először próbáltam győzködni magam, hogy csak véletlen, de túl direkt volt a mozdulat. Ott nyugtatta a kezét, sunyi alattomos módon, mintha mi sem történne. Majd megsimogatta a combom külső felét a kabáton keresztül. Alig észrevehetően mozogtak az ujjai. Teljesen ledermedtem. Tudtam, hogy mi készül. Mivel alvást színleltem, nem nagyon csinálhattam semmit, furcsa lett volna, nem akartam, hogy kiderüljön, hogy csak megjátszom. Gondoltam kivárom mi lesz, ha meg lesz is valami, „felébredek” és majd elszégyelli magát. Persze, ahogy én azt elképzeltem.

Lassan simogatta a kabáton át a lábam, még így is minden apró mozdulatot éreztem, mert cicanadrág volt rajtam. Furcsa mód kicsit izgatott, azért mégis első szexuális élmény, még sosem kellettem senkinek. De erről igyekeztem magam lebeszélni, elég ostoba helyzet, vén perverz a vonaton taperol egy kabáton át, én meg élvezem. Fujj. Igyekeztem észhez térni. Hopp váratlan fejlemény, bátorságot gyűjtött, és benyúlt a kabát alá. Kicsit vártam a folytatást, de úgy látszott, lassan halad, kiélvez minden pillanatot. Már egész hosszan simogatta a combom külső felét, egyre bátrabb, de azért még mindig óvatos mozdulatokkal. És persze mindent a kabát alatt, ha bejönne valaki se vehessen észre semmit. Ravasz.

Felbátorodott és bentebb csúsztatta a kezét. Lassan távolodtak az ujjai a térdemtől, egyre fentebb. Még sosem ért hozzám senki, talán ezért élveztem annyira. Vártam, hogy mennyire meri felengedni a kezét. Már nem volt messze, akaratlanul is kicsit széjjelnyitottam a lábam. Nem vette észre, hogy nem alszom, legalábbis a mozdulat nem maradt félbe. Hozzámért. Ott. A vékony anyag miatt szinte semmi rejtegetni valóm nem maradt, teljesen ki voltam szolgáltatva neki. És élveztem az érintését. Hirtelen már nem tűnt olyan esetlennek, úgy látszik ebben a témában nagyon is otthon volt. Féltem egy kicsit, hogy megérzi, hogy élvezem, vagy egyáltalán, hogy tudok az egész dologról. Nem tudtam mennyire tud átázni az ember bugyija, de azért reménykedtem, hogy a cicanadrágot nem viszi át. Egyre erőteljesebben ingerelt az ujjaival, éreztem, hogy ennyivel nem fogja beérni. Többet akart.

Lassan a mutatóujját becsúsztatta a nadrág szélébe, majd lehajtotta, hogy az egész keze beférjen. Nem csináltam semmit, színleltem tovább, enyhe undorral, de azért izgatottan várva a folytatást. Jobban belegondolva annyira nem is vén, csak olyan tizenöt évvel lehet idősebb nálam. Egyre vonzóbbnak gondoltam, végül is, akinek ilyen ügyes a keze, attól nehéz undorodni. Úgy döntött, hogy egyelőre nem nyúl a bugyim alá, ennek kicsit örültem, bár mindig ügyelek rá, hogy rendben tartsam magam mindenhol, szóval nem nagyon volt félnivalóm. Sokkal intenzívebb volt az érzés, egész kemény keze volt, barázdált, érdes, és a bugyi vékony anyaga miatt minden apró redőt éreztem. Biztosan ő is.

A tapasztalt ujjaival pillanatok alatt megtalálták a csiklóm a bugyimon keresztül, és nagyon finom mozdulatokkal izgatni kezdte. Tudni akarta, hogy mennyire vagyok nedves, a középső ujjával lentebb nyúlt. Érezte, hogy teljesen átáztam, hirtelen erősebb lett a mozdulata, és be akart nyúlni. Megijedtem és összerezzentem, félig a mozdulat miatt, félig mert a nevemet hallottam. A kalauz volt. Nem vett észre semmit az egészből. Úgy tettem, mint aki most ébred fel. Mondta, hogy még egy óra az út, és legközelebb majd leszálláskor fog jönni segíteni a csomagommal. Megköszöntem a segítségét. Becsukta maga után az ajtót. Csak most tűnt fel, hogy a mellettem ülő férfi keze már nincs a kabát alatt. Nagyon kellemetlen éveknek tűnő pillanatok következtek. A bal kezemmel már kezdtem keresni a teát, hogy valamit javítson a helyzeten. A férfi viszont megszólított, mielőtt még elérhettem volna.

Nem úgy szólt hozzám, mint korábban. Nem könnyed csevegő hangon, hanem furcsán mély, határozott hangon. Közben felém fordult a testével, ezzel még jobban sarokba szorítva éreztem magam. Tudtam, hogy nincs menekvés. Én mentem bele. Teljesen a hatalmába kerített, alig hallhatóan tudtam csak válaszolni neki, hogy igen Anitának hívnak. Már kicsit sem tűnt esetlennek a férfi, inkább ijesztő volt. Végig a tekintetem kereste, de én féltem az arcára nézni. Tudtam, hogy tudja, hogy nem aludtam. A cipőjét bámultam, miközben kicsit közelebb csúszott hozzám, egyre kevesebb helyet hagyva. Rendellenesen tiszta, fekete, csillogó cipője volt. Ezt már hamarabb észre kellett volna vennem, a túl tiszta emberekkel mindig van valami furcsa.

Még közelebb jött, és mondta, hogy nagyon szép nevem van. Már teljesen az ablakhoz simultam, nem tudtam hova menekülni. Szinte csak pár centire volt tőlem. Mondta, hogy különleges vagyok és gyönyörű. Tőlem csak halk köszönömökre futotta, suttogni is alig mertem. Felemelte a kezét és végigsimított az arcomon. Beleremegtem. Megkérdezte, hogy volt e már barátom. Ingattam a fejem, szólni már nem tudtam. Megdicsérte a hajamat is, és végigsimított rajta. Lassan, felülről lefelé, közben a nyakamat is érintette. Az keze már nem is a hajamon volt, hanem a mellkasomat simogatta. A felsőm nyakát lentebb húzta, az ujjai pillanatok alatt a megtalálták a mellbimbóm. Teljesen odafagytam, nem tudtam, hogy kéne reagálnom, akartam is, meg nem is. A mutatóujjával lassan körözött a mellbimbóm körül, ami megmerevedett és nagyon kellemes volt. Elkezdtem hevesebben lélegezni. Élvezte a hatást, amit kiváltott, de még többet akart.

Hirtelen teljesen megváltozott, durva lett, és erőszakos. Talán mert érezte, hogy bármit megtehet velem, amit akar. A mellemet durván fogta meg, majd belemarkolt a hajamban, hátrahúzta a fejem és megcsókolt. Nem csókoltam vissza, próbáltam elhúzni a fejem, de nagyon erősen tartott, szinte fájt. Az ujjaival végigsimított az ajkaimon, a szám akaratlanul résnyire kinyílt, majd bedugta a mutatóujját. Nem tudom miért élveztem, de egyre jobban vártam a folytatást. A másik kezével közben benyúlt a felsőm alá, és közelebb húzott magához, teljesen hozzám simult. Éreztem a szívverését. A kezével erősen megfogta az enyémet, és húzta maga felé. Tudtam, hogy azt akarja, hogy megérintsem a farkát, próbáltam elhúzni a kezem, de sokkal erősebb volt nálam.

Azt hittem elsőre taszító lesz, de felizgatott, hogy éreztem mennyire kemény, így nadrágon keresztül is. Valahogy furcsán nagynak találtam, kisebbnek képzeltem. Elengedte a kezem, gyorsan visszahúztam. Elkezdte kigombolni a nadrágját, és letolni az alsónadrágját. Nem mertem odanézni, megszégyenítve éreztem magam az ülésen, csak bámultam a földet dermedten és vártam mi lesz. A következő érintése durvább volt, mint amire számítottam. Hirtelen és olyan erővel nyomta a farkához a fejem, hogy közben leestem az ülésről a földre. Nagyon megalázó volt ez a helyzet, behúzott a két lába közé, és közelebb nyomta a farkát, hiába próbáltam elfordítani a fejem, mindig visszafordította. Amikor megunta ezt a játékot, erősen megragadta a torkom, alig kaptam levegőt, megijedtem, megint megdermedtem.

Az ajkamhoz tette a farka hegyét, nem mertem kinyitni a szemem. Nem akartam látni, de éreztem az illatát. Furcsán kellemes volt. A hüvelykujjával kinyitotta a szám, majd rányomta a fejem a farkára. Nem kaptam levegőt, de nem engedett le róla. Pár pillanat után megnyugodtam kicsit, így lélegezni is tudtam. Nem mertem megharapni, féltem, hogy fájna neki, még ilyen helyzetben is szerencsétlen vagyok. Lassan kezdte mozgatni a fejem, majd egyre durvábban dugta a számat, néhányszor olyan mélyre ment, hogy már fájt, és könnyeztem, de mégis valahol élveztem. Magamon éreztem a tekintetét. Hirtelen azon kaptam magam, hogy már egyáltalán nem ő mozgatja a fejem, én csinálom. Kivette a farkát a számból, megfogta az arcom, kényszerített, hogy a szemébe nézzek. A rideg, kék szempárban visszatetszett a saját kétségbeesett tekintetem.

A következő pillanatban már a földön fekve a széksorok között találtam magam. Nem is volt időm magamhoz térni, már húzta rólam le a nadrágot. Még időben sikerült elkapnom, és próbáltam visszahúzni, felkelni a földről, akárhogy szabadulni a helyzetből, de nem tudtam. Erőfölényben volt. Az egyik kezével lefogta mindkét csuklóm, a testével meg rám feküdt, alig kaptam levegőt, teljesen összenyomott. Éreztem, ahogy nekem feszül a farka, lüktetett és forró volt. Próbáltam lerázni, kapálózni, de semmi, teljesen hatástalan volt minden, gyűlöltem ezt a kiszolgáltatott helyzetet. Közben a másik kezével teljesen lehúzta a nadrágom. Ezt csak akkor vettem észre, mikor durván benyúlt az ujjával.

Ki-be mozgatta az ujját, élvezte, hogy milyen szűk a rés, engem pedig még ez is feszített belül. Előtte sosem ujjaztam magam, új érzés volt. Tetszett, élveztem, elkezdtem kapkodni a levegőt. Már nem is tiltakoztam, de utáltam, hogy ez az érzés teljesen ural. Teljesen megszűnt a világ többi része, éreztem, hogy mindjárt elmegyek. Már nem is feküdt rajtam, hanem nyalt. A nyelve ügyesen, erősen és lassan mozgott, majd egyre gyorsabban. Nem bírtam tovább, megemelkedett a csípőm és egy halk nyögés kíséretében elélveztem. Közben újra fölém hajolt és nézte az arcom. Nem mertem ránézni. Gyűlöltem, amiért ezt tette velem. Rávett, hogy élvezzem, kívánjam minden mozdulatát. Olyan közel volt az arca az enyémhez, hogy éreztem a puncim illatát, miközben figyelt engem,. Teljesen erőtlen voltam, csak feküdtem, de ő még nem végzett, most jött el az a pillanat, amire eddig várt.

Odanyomta a farkát a puncimhoz, próbálta betenni, nem volt nehéz dolga, minden nedves volt, könnyen odacsúszott a hegye a bejárathoz. Megpróbáltam arrébb mászni a földön, de leszorította a nyakam, miközben végig figyelt. Az összes apró pillanatot ki akarta élvezni. Először picit nyomta bentebb a farkát, éreztem, hogy feszít belül, bár még csak a hegye lehetett bent. Majd egy erőteljes lökés, nem finomkodott. Felnyögtem. Nagyon fájt, úgy éreztem szétszakadok belül. Teljesen kitöltött. Éreztem, ahogy lüktet, hatalmas volt, erős, nem volt esélyem. Le voltam szorítva a földre, tűrnöm kellett. Majd jött a következő lökés. Felnyögtem, ő pedig elégedetten figyelte, ahogy szenvedek. Egyre több és erősebb lökés következett. Nem tudom, hogy meddig feküdhettem a padlón, teljesen eltűnt az időérzékem. Csak a zihálását hallottam a fülemben. Undorodtam a helyzettől.

Úgy tűnt, sosem lesz vége, nem fog megszűnni ez a feszítő, de mégis kellemes érzés. A teste az enyémhez simult, éreztem minden szívdobbanását. Akaratlanul is felvettem a ritmusát, már együtt mozogtunk. Megint megtörtem. Egyre hevesebben mozogtunk, éreztem, ahogy közeledik a végéhez. Lopva ránéztem, a tekintete megváltozott, mohó izgalmat tükrözött, szinte megszállottságot. Lassított, elkapta a nyakam, végig a szemébe kellett néznem. Minden apró nyögésemet kiélvezte. Tudta, hogy elérte, amit akart, látta rajtam, hogy kívánom. Lassan kezdett el mozogni, hogy élvezzem. Egyre szaporábban vettem a levegőt, közel voltam ahhoz, hogy másodszor is elélvezzek. Megérezte, csak erre a pillanatra várt. Nem engedte, hogy elmenjek, teljesen uralni akart. Négykézlábra fordított, és hátulról hatolt belém.

Nagyon kellemetlen póz volt, sokkal nagyobbnak és durvábbnak éreztem, mint korábban. Erősen, gyorsan kezdett mozogni, a korábbi kellemes érzés pillanatok alatt abbamaradt és felváltotta a fájdalom. Ziháltam és folytak a könnyeim. Még soha nem éreztem ilyet. Kértem, hogy hagyja abba, de ez csak olaj volt a tűzre. Még durvább lett, élvezte, hogy szenvedek. Egyre hangosabban kapkodta a levegőt, tudtam, hogy már nincs sok hátra. Még jött egy nagyobb lökés és vége. Éreztem, ahogy megremeg a teste és szétárad bennem a forró sperma. Rám nehezedett, nem bírtam megtartani, összerogytam. Még egy darabig feküdt rajtam. Majd mintha mi sem történt volna, felöltözött, levette a csomagját és leszállt.

Én később ugyanígy tettem.