Ölni akarok!
2013. 12. 15. 17:21 | Megjelent: 1122x
A kandalló tüzes pislogását követve
Fekszem nyugtalan a hideg kőpadlón,
És arra gondolok, mi ez az érzés,
Mi keblemet feszíti szorongatón?
Ölni akarok! Ölni, gyilkolni,
Érezni, ahogy a meleg húsba
Vágom késem, és az édes vér
Arcomat nevetve fonja gúzsba.
Ölni akarok, vadul, hörögve,
Ó, azzal a felemelő kéjjel,
Melyet melletted élhetnék
Át minden tüzes éjjel,
Mikor a telihold sápadt fénye
Eléri csillagbirodalma felét,
Mikor az erdők magányos vadásza
Ordítva emeli fel véres fejét.
Szenvedek. Szenvedek, miközben
Tudom lelked minden titkát,
S tudom, hogy lehetnél enyém
Mindig, minden éjen át.
De csak gyötrődök szüntelen,
Mint egy fáradt fogoly madár,
Melyet egy gonosz kegyúr apró
Aranykalickába zár.
De élvezem e gyötrődést,
Élvezem e reménytelen képet,
Mely élvezet elmúlna, amint
Megkaphatnálak Téged.
Boldog vagyok. Szenvedek. Ölni akarok.
Hát nem vagyok egy skizofrén?
Miközben tudom, hogy a kérdésre
Választ sosem kapok én.
De nem érdekel! Adjatok egy kést!
Ölni akarok, megkapni az alkalmat,
Hogy megbosszuljam, ki mindezt a
Kínt okozza: magamat.
Hozzászólások (0)