Klári zuhanyzik (ageplay)

Már legalább fél órája állt a zuhany alatt. Fáradtan jött haza, elege mindenből és mindenkiből, az egész világból. Arra gondolt, ez majd fel fogja frissíteni, segít levezetni az egész napi feszültséget. Ahogy csukott szemmel, a külvilágot kikapcsolva lassú mozdulatokkal elkente magán a tusfürdőt, régóta nem érzett izgalom fogta el. Ahogy tenyere a melléhez ért és körkörösen elkente a krémet érezte, ahogy a bimbó megmerevedik és az egyre követelőzőbb melegséget ott lent. Középső ujja először csak lassan, majd egyre gyorsabban és erőteljesen dolgozott a csiklóján, majd eltűnt a puncijában, miközben másik kezével mellbimbóját morzsolgatta. Az egész spontán történt, minden előzetes tervezés nélkül. Már hosszú ideje nem játszott saját magával, és amikor elültek a hullámok és ismét normálisan vette a levegőt kicsit el is szégyellte magát. Még a történteken gondolkodott, amikor zajt hallott kintről.

- Szia Drágám! Merre vagy?

A hang visszazökkentette a valóságba. Elzárta a vizet, gyorsan megtörölközött és magára kapta a köpenyét. Ő ott várta az ajtónál és kérdően nézett rá. Tudta, hogy szokatlan időben zuhanyzott. Igaz, nem tartozott számadással, de mégis úgy érezte, valami magyarázatot kell adni, talán a történtek miatt érzett bűntudata miatt.

- Óh, csak nagyon leizzadtam – mondta kipirosodott arccal, a szája szélét rágva s kerülve a tekintetét. Egész testtartása azt jelezte, valami nem stimmel.

Túl jól ismerték egymást. Érezte, hogy lebukott és nem tudja becsapni. Így is történt.

- Ugye nem csináltál semmi illetlen dolgot, Kicsim? – hangzott a várt kérdés.

Tudta, nincs értelme tagadni, de beismerni sem akarta. Így hát csak leszegett fejjel, alulról felfele nézve egy mélyet sóhajtott és bólintott.

- Megegyeztünk legutóbb, hogy csak buta kislányok maszturbálnak, ugye?

Tudta, hogy a hangsúly ellenére ez nem kérdés volt, hanem kijelentés, amire nem kell felelnie. Apu hangján nem érződött harag vagy bosszúság, csak határozottság, mely nem hagyott Kláriban kétséget a folytatás felől. A kérdés csak az volt, mi lesz a folytatás.

- Várj meg pizsamában fent, mindjárt én is jövök – utasította Apu.

- De ahhoz még korán van! – tiltakozott.

- Mars felfele! – mutatta Apu az utat.

A hálószobában Klári átöltözött pizsamába, majd arccal a fal felé, mezítláb beállt a sarokba, tarkóján összekulcsolt kézzel. Ezt nem kellett külön mondani, tudta mi a dolga és azt is, hogy szigorú büntetést kap, ha elfelejtkezik róla. Tíz perc telhetett el, amikor Apu lépteit hallotta s a jól ismert zajt, ahogy a középre húzza a fenekeléshez használt széket.

- Megfordulhatsz! – hallotta, s további instrukciók nélkül is odament, s ráhasalt Apu térdére.

- Jó kislány! - dicsérte meg Apu.

Megsimogatta Klári fenekét, s keze egy percig megpihent rajta. Majd minden bevezető nélkül teljes erővel rávágott az egyik félgömbre majd a másikra, és megint az elsőre, … Egyikőjük sem számolta az ütéseket, amíg el nem jött a rövid szünet ideje. Apu óvatosan lehúzta a pizsamanadrágot Klári fenekéről, rajta hagyva a bugyit és folytatta a büntetést. Klári meglepetésére most nem felváltva, hanem ugyanoda, jobboldalra kapta, ami így sokkal jobban fájt. De legalább ilyen rossz volt az is, hogy a másik popsija kimaradt, hiszen szüksége volt arra, hogy minél jobban fel tudjon oldódni a büntetésben, el tudja felejteni a napi hajszát és végre feloldódjon benne a feszültség. Szerencsére ez csak átmeneti állapot volt. Az újabb szünet után, mikor Apu teljesen lecsupaszította a fenekét, helyreállt a rend. Feneke egyenletesen égett, s már nem is tudta megmondani, hol landolt Apu keze, csak az egyenletes, mindent beborító fájdalmat érezte. A jótékony fájdalmat, melyben elmerülve vége meg tudott szabadulni a nap emlékeitől és valami meleg, jótékony ködben lebegett, biztonságban, melyet Apu adott neki. Tudta, hogy nem bántani akarja, hanem megadni neki azt, amire vágyott, még akkor is, ha nem mondta ki és talán tiltakozott is az elején, de amire igen is szüksége volt.

Amikor véget ért, feltápászkodott és még mindig csupasz popsival ráhasalt az ágyra, fejét a fal felé fordítva. Apu, pontosabban Zoli gyönyörködve nézte Klári vöröslő hátsóját és remélte, hogy a jól bevált módon most is sikerült megszabadítania Klárit a heti hajtás gyötrelmeitől, értetlen beosztottai és idegesítő amerikai főnöke hülyeségeitől, s bizakodva nézhetnek feleségével a kezdődő hétvége elé.

Közben Klári, még mindig elfordítva fejét Zolitól kezével hátranyúlt, széthúzta a farpofákat és suttogva így szólt:

- Zoli, basszál meg. Kérlek, nagyon szépen kérlek, basszál seggbe!