Randevu....

Randevú……………

A találkozásunkra, egy hideg télvégi napon került sor. A nap szikrázóan sütött de dermesztő hideg volt. Kocsival mentem Érted a megbeszélt helyre, hogy elmenjünk az előre lefoglalt panzióba.
Már a netes beszélgetésünk során kiderült, az vagy, akinek mondod magad, kegyetlen, és erőskezű Úrnő. A kocsiban várlak, és mikor kilépsz a házból, azonnal kiszállok és kinyitom a jobb oldali ajtót.
- Köszöntöm, Úrnőm! – mondom alázatosan.
Most látlak másodjára, az első találkozás, ismerkedés és megbeszélés volt, de már látom, elégedetlen vagy, és a szemed szinte szikrázik.
- Koszos kocsival jöttél értem?! Hát ennyire becsülsz?! – mondod köszönés helyett, és dühösen ülsz be.
Becsukom az ajtót, és érzem jogos a kifogás, persze meg tudnám magyarázni, de tudom, nincs értelme. Szégyenkezve szállok be, és meghunyászkodva nézek Rád.
- Indíts, nem akarom, hogy lássanak, ebben a koszfészekben! – a hangod szinte csíp, mint a korbács.
Elindulok, és csak az utat nézem, igyekszek a lehető leggyorsabban hajtani, hogy mielőbb megérkezzünk.
- Hajts normálisan! Meg akarsz ölni?
Lassítok, és szerencsére hamarosan a panziónál vagyunk. Látom, továbbra is ingerült vagy, és egy tekintetre sem méltatod a helyet. Kiszállok, kinyitom az ajtódat és, Te, mint egy királynő szállsz ki. A recepción meg sem állsz, csak sürgetően nézel rám, szerencsére gyorsan megy minden kezemben a kulccsal, vezetlek a szobába. A szorongás egyre nő bennem, hiszen nem egyszerű szerelmes találkára jöttünk ide, és az előjelek semmi jót nem ígérnek. Kinyitom az ajtót, és azonnal a fürdőszobát, és a mellékhelységet veszed szemre. Az előtérben leteszem a csomagjainkat, és felfokozott szorongással figyellek.
- Gyere ide! - csattan a hangod, és érzem, megint valami baj van.
A WC ajtóban állsz, és bár nem látom, de érzem, a kagylóra mutatsz. Megállok melletted, és ezzel tetéződik a dühöd. Egy hirtelen mozdulattal tökön vágsz, olyan erővel, hogy azonnal térdre roskadok.
- Mit merészelsz szolga, állni a jelenlétemben, és az engedélyem nélkül? – sziszeged, és a hajamba markolva húzol a mellékhelységbe.
- Ugye nem gondolod, hogy erre ráülök?! Legszívesebben kinyalatnám veled, de nem ezért vagyunk itt!
- Úrnőm, azonnal kitakarítom! – próbálom menteni a helyzetet, de ez csak olaj a tűzre.
- Nem takarítani jöttünk, majd megoldom másképpen, ha már nem nézted meg hová hozol! Ajánlom, kezdj el imádkozni, mert még szinte fel sem melegedtem, és már legszívesebben agyonvernélek! Még jó, hogy legalább meleg van!
Ellököd a fejem, és a szoba felé indulsz. Négykézláb mászva követlek, és már minden önbecsülésem a sárba taposva.
- Mi ez!!!!!! Páros ágy???! – szinte magadon kívül vagy a méregtől.
- Utálom, ha valaki fekszik mellettem! Vagy alattam, vagy rajtam, de senkit nem tűrők meg magam mellett! Takarítsd el! Azt, az ágyat akarom a fal mellé! – mutatsz az egyik heverőre.
- Igenis, Úrnőm, azonnal. – próbálom menteni, a menthetőt és már indulnák, de dühösen belém rúgsz.
- Nem most, te, faszkalap! Majd megcsinálod, míg megfürdök! Vidd a táskám a fürdőszobába, és készítsd el a vizem!
Kimászok a fürdőszobába, és teszem a dolgom, mikor kész jelentem, bízok benne, hogy maradhatok, de tévedtem.