Hazudj! Hazudj még!!! 11.

- Jókorát aludtál szolga! Mindjárt ebédelünk, elmúlt dél! – tájékoztat Klára. Éhséged épp csak jelezget, nem kívánkozol vissza a megkínzásod helyszínére. Tekinteted egyik lányról a másikra csapong riadtan, vajh mit akarhatnak?!
Az ágyhoz lépnek két oldalról. Szemük összevillan és egyszerre csavarnak keményen a mellbimbóidra.
- Tán szép napot Úrnők! Vagy valami hasonló, te faragatlan tuskó! – morran rád Petra.

Mivel fájdalomkiáltásod nem egyenértékű az elhangzottakkal, így kivárnak. Mielőtt lassan mozduló kezük célzatos figyelmeztetése be nem következhetik, mert gyorsan hadarod, kissé kapkodva a szavakat, tüdőd levegőt sóvárog ha szaggatottan is.
- Szép napot Úrnők! – pillogsz rájuk elégedettek e. Kis mosollyal bólintanak.

Kezed eloldják de nem engedik el.
- Ülj fel! – érkezik a parancs és segítenek a végrehajtásban, de csak azért, hogy hátad mögött összekapcsolják csuklópántjaidat. Rémületed kúszni kezd a gerinced mentén. Ez az eljárás megint valamit előre vetít. Nem is csalódsz.
Lábad is eloldják és a fürdő felé terelgetnek. A wc kagylót meglátva rád tör az inger és ez lehetőség is egyben, hogy tán kezed eloldják.

- Bocsánat Úrnők, de vizelnem kell! – jegyzed meg kérőn és ők halkan felnevetnek. Újra csak némán néznek össze és Klára bólint. A kagyló elé terel, a deszkát felhajtja és kezébe veszi a farkad. Beirányozza a csészét.
- Most teheted szolga! – szól erélyesen. Érintésétől most mást vágynál, de az inger erős. Így inkább lehunyod a szemed és szabadon engeded a sugarat. Megkönnyebbülsz. Klára még meg is rázogatja farkad, hogy végeztél.

A csaphoz terel.
- Pipiskedj szolga! – utasít és hogy értetlenkedsz, hátulról nyúl két lábad közé és körmeit, a még mindig érzékeny felületű golyóidon húzza meg. Rémülten emelkedsz lábujjhegyre. Farkad Petra kezei közé kerül. Ágyékod a hideg mosdókagylóhoz simul, ahogy Klára karmai játszanak a golyóidon. Nem mersz moccanni.
- Ildikó úgy tájékoztatott, hogy reggel elbliccelted a fogmosást! – néz rád szigorúan a két lány.

- Így most mi használjuk a fogkefédet, kicsit másképp. – nevet fel Klára gonoszkásan. Rémülten hőkölnél hátra, nem tudván mi az a „másképp”, ám a fegyelmező karmocskák maradásra bírnak.
Petra a tenyerébe nyom egy jóadag fogkrémet és a farkad megragadva, hátrafeszíti annak védelmező bőrét és alaposan belemasszírozza a mentholos krémet, az érzékeny makkba és annak felfedett törzsébe. Aztán hirtelen kapja fel a fogkeféd és módszeresen átsikálja a fogkrémezett területet. Riadalmad pillanatok múlva a fájdalom váltja fel, ám a különös érzés izgalmat is ébreszt és farkad megvastagodva, kéjt is követelne a kín mellé. A lányok tökéletesnek ítélik a művüket és jéghideg vízzel lemossák a képződött habot.

Farkad vörösen és hihetetlenül érzékenyen töpörödik össze. Görnyednél rá te magad is, ám Klára keze megköveteli a daliás testtartást. Enged hátralépni. Kezed eloldják.
- Moss kezet, megyünk ebédelni! – közlik mintha mi sem történt volna.
Teszed és bizony tartasz attól, hogy még valami kellemetlenben lesz részed. Kezet mosol és megtörlöd. Majd újra csak hátrakötik a két csuklód.

Golyóid szabadulnak a karmoktól. A lányok is kezet mosnak, aztán kifelé indítanak és a lépcsőkön lefelé haladva, lepillantasz petyhüdten lógó farkadra, mely rémülten búvik, húzódik vissza. Az ebédlőbe érve megkönnyebbülten tapasztalod, hogy az asztal megterítve, tehát valóban ebédelni hoztak le.

Ildikó összevont szemmel néz rajtad végig. Majd sóhajt. nemtetszőn.
- Látom a kérésem végrehajtottátok, de ezzel el is romlott az összkép! Katalin kérlek tégy róla, hogy a látvány ne legyen ennyire hervasztó! – int a közelében állongó lánykának.

Katalin engedelmesen lép hozzád és finom mozdulattal térdel le eléd. Gondolkodás nélkül fog rá a farkadra és rászorítva előkényszeríti annak hegyét a rejtekéből. A fogkefével kezelt felület erősen tiltakozik, ahogy te is, a fájdalmas művelet ellen. Ám kétoldalról Petra és Klára a kezedre, karodra fogva kényszerítenek az elviselésre. Katalin forró ajka rásimul a farkadra, teljesen magába szívva a petyhüdt kis részed. Nyelve dörgöli, simogatja a felületét. A szájpadlásához szorítja és egyre keményebben szívja meg. A fájdalom már már elviselhetetlen és hátrálnál, ám Ildikó mögéd lépve, egy vaskos dildót nyom a fenekedhez.
- Hátrálj csak kicsi szolgánk, hátrálj csak! Szerezz nekem örömet, hogy önként nyársalod fel magad! – súgja a füledbe, kéjes hangon.
A kényszerű helyzet, a kiszolgáltatottság, vagy a négy nő közelsége teszi e, vagy valami más nem tudod, de a fájdalom hirtelen élvezetbe csap át és farkad duzzadni kezd, követelve az elélvezést. Katalin már nem tudja oly könnyedén elnyelni a teljes hosszában és vastagságában megmutatkozó férfiasságod.

folyt. köv.