Megismételhetetlen élmény 5.

Gazdája fent a kandallót megrakta és gondosan előkészítette a másik helyszínt.Élvezte a játékot és tudta, hogy meg fogja törni . visszagondolva, lehetett volna keményebb is, de mikor ujjai megérezték a nedvességtől tocsogó hüvelyét, nehezére esett vissza fognia magát, érezte, hogy akár még egy ujja minden erőfeszítés nélkül befért volna még.Tájékozódásnak elég volt, felmérte a tágulékonyságát, a rugalmasságát. Így is lucskos lett az ujja.Tudta, nem siethet, ezzel tudja megfogni!Birtokolni akarta a lelkét is, hogy magától adja oda , hogy kínálja fel magát. A nap v égére el fogja érni!
Más volt ez az élmény, mint eddig..hiányzott a szemkontaktus...kíváncsi volt a tekintetére..a riadalmat látni, hiányzott hogy a hajánál fogva magára húzza, de ezeket a fontos momentumokat bőven kárpótolta az aktív testbeszéd.Ahogy látta a kisze-kusza mozdulatokat, a csetlés-botlást, ez korbácsolta a vágyait.
Közben lent próbál mozdulatlan lenni Dia..minden rezdülésénél feszül a csipesz és belevág a húsába..de ez így nem is igaz, hiszen a csiklóján a csipesz szorító érzése finom, élvezi .
A csipeszeket amúgy is szereti, csak ne lenne a melléhez csatolva, az nem esik jól, utálja ha a bimbóit teszik ki kínzásnak, de nem is érti , miért csinálja, hiszen kristálytisztán elmondta neki...Aljasul tudja, mit kell tennie.Hogy milyen szemét.
Az a csók, úristen, az mennyire finom volt, de na ugye, hogy ő is csak egy férfi, akit a farka irányít, ellágyul . És magában mosolyog, nyert ügye van, ez már biztos!. Nem fél, tudja, hogy visszajön, ez csak beetetés gazdája részéről, nem eszik olyan forrón a kását...de nem ám! :..jaj, csak ne fázna annyira és mi a francot csinálhat .A keze kezd zsibbadni, és ez a sötétség...ugyan hány óra lehet? A tájékozódása nincs toppon most.
Gondolataiba mélyedt, és várt.
Hallotta, amint az ajtó nyikorogva kinyílik...a lépések egyre közelednek!
-Na, visszaért! El kell ,hogy mondjam, ön se egy nagy szám! De mit is vártam volna. -szájalt hangosan , -nem is szól vissza, nem tudja mit mondjon, tudom én!
Ahogy közelebb ért hozzá és megérezte az illatát, és beszívta, a szíve hevesebben vert , de á, ez butaság, nem lehet hatással rá, csak bebeszéli magának, hisz azt sem tudja hogy néz ki.
Egy hatalmas sikoltás hagyta el a száját, jelezve hogy a csipeszek lekerültek a finom bőréről...
-Na , akkor számoljunk 15-ig, te ribanc! Én próbáltalak tisztelni, de velem nem játszhatsz.
Egy hatalmas csattanás a fenekén, még kicsit nedves bőrén csípett.
-Hogy beszél velem...hol a tisztelet!!? -csattan fel, ám a következő pillanatban gazdája keze a nyakára tekergőzött és hátrahúzta a fejét, felé hajolt,de nem emelte fel a hangját Dia legnagyobb meglepetésére, csak lassan, kimérten beszélt:
-Várom az első számot! nem érezted talán?
-Na ne nevettessen! Számoltassa egy óvodással, de ne velem...Utálom ezeket a kisded játékokat.Én nem leszek a csicskája!
-Semmi gond! akkor csak úgy kapod sorban...mindaddig, míg el nem kezded számolni... a 15 akár 115 is lehet. Gondold meg! -és még mindig hátrahúzva tartotta a fejét!teljesen felé hajolt,az ajkaihoz értek az ajkai...és látta ahogy Dia vágyakozva nyítja a száját....erre hirtelen
elengedte a tarkóját, és elcsattan a következő ...kicsit lejjebb.két vörös csík már ott ékeskedett a popsiján.
"Ez a pasi bármire képes, azt hittem megcsókol ...éreztem , hogy akarja, a franc esne belé"gondolta Dia
"de azért se adom meg neki az örömöt, nem tud behódolatatni"
Megmakacsolta magát.. és nem számolt...a korbács pedig újra és újra lesújtott .
A karjai egyre jobban zsibbadtak, száját összepréselte,összeszorított szájjal vonaglott, nem akart hangot kiadni..a korbács most a melleivel ismerkedett. Egyre mélyebben veszi a levegőt, koncentrál, hogy kibírja jajgatás nélkül
Teste a fájdalomtól és a meglepetéstől görcsösen összerándult, aztán kicsit megemelte a sarkát, lábujjra állt, hogy máshol érje az ütés.
Előregörnyedt, amennyire felbilincselt karjai engedték, egyre jobban izgett-mozgott.A fájdalom egyre erősebb... egyre lejjebb vándorolnak.
Fejét leszeget, és ajkai hangtalan kiáltásra nyíltak, de azt gondolta, ez nem látszik, hiszen lehajtotta a fejét
Szeretett volna véget vetni a a szörnyű, hasogató kínnak, de ahhoz számolnia keljen, márpedig nem fog
Gazdája hirtelen leteszi a korbácsot , a lány mögé lépett, és 2 ujját a forró barlangba süllyesztette...
-Hát, ez könnyen felment...nézzük csak, befér e még egy ...-és becsúsztatta a harmadik, aztán a negyedik ujját, s már nedvesssége bőven elárasztotta
Dia első pillanatban zavarba jött, de a szégyenérzetét felülmúlta az izgalom, ami elborította azonnal ...csipőjét már ritmusosan mozgatta, elfeledve az előbbi fájdalmat.
Ám gazdája semmit sem csinált...bent tartotta ujjait, és várt...türelmesen..
-Na, kééérem..olyan jó, folytassa...úgy élvezem..még...kérérem...és próbált a férfi ujjain mozogni...körözni..élvezni...
-Lám, lám..., a ribancom, megszólalt. Kérd alázatosabban!
-Annyira finom..még szeretném...beljebb és többet! testét szétfeszítette a vágyakozás...szüksége volt rá, hogy kitöltse, hogy az ujjak felfokozzák az izgalmát, mindig is türelmetlen volt, azonnal akarta
-Rendben van...lásd milyen kegyes vagyok hozzád, elkezdesz számolni és aztán megkapod amit akarsz!
-Kezdjük már...most
-Nocsak, de sietős lett!
Keze a korbácsot felemelte és oldalról a korbács lecsapott a melleire újra
-Egy!.....Kettő!...öt
A korbács a combjait érik!Még szorítja a száját...de a 6.-nál, nem bírja! Nyöszörög...sziszeg...
Mennyi van még hátra...legyünk már túl az egészen....Nem akart hangot kiadni, nem szerette volna ha látja, hogy a megtörés hatásos.
De a 7.-nél, elpattant a cérna, kibukott belőle...
-Auuuuuúúú!!
Minden további ütésnél felkiáltott, egyre erősebben..és egyre nehezebben esett a számolás...már csak 4 van hátra...legyünk már túl rajta
Suhogás, csattanás, nyöszörgés, számolás, suhogás, csattanás,nyöszörgés, számolás....
Teste verejtékbe fürdött...is a fején a sísapka is mintha nedvesedett volna
Az ütések során egyre jobban sikoltott...gazdája legnagyobb örömére és megelégedésére.beleharapott a szájába,nem akarta hogy lássa, hogy szenved, de egyre ügyetlenebbül tudta leplezni
Minden ütés lelke legmélyebb bugyrait érte....és számára is megmagyarázhatatlanul, de mégis büszke volt, hogy viselte...hogy bár lehajtott fejjel, de nem könyörgött azért, hogy fejezze be!
Mindjárt vége..és aztán jutalomként kap valamit...rádöbbent, mennyire kiszolgáltatott, megalázott, és egyenes arányban azt is érezte, hogy ezek a vergődések milyen fontosak, kellenek...remegett a teste , de szinte az öntudatvesztésig mélyült..ki gondolat volna...egy idegen kéz--- ..
-15 -mondta elcsukló hangon
Teste nagy részét elborítják a korbácsnyomok,többségük halvény, de van közöttük feltünően vörös is.
De téved , ha itt vége, csak a verésnek van vége, a korbács végét a köldökéhez érinti, majd lefelé húzza.És a pillanat tört része alatt felnyomta a puncijába..., ütközésig...Dia erőtlenül előredől... még jó, hogy a kezei erősen fogva vannak fent.
Gazdája elégedetten nézi a meggyötört Nőt...felemeli a fejét...és csókot lehel az ajkaira
-Csodás kis vadmacska vagy !


erősen tarják, különben összecsuklana