Szauna világ „keletiesen” (3)

Ott hagytuk abba, hogy lassan csak előrébb lépett az a srác, aki tudott valamit magyarul is s átvette a korbácsot ugyan, de nem lendítette meg, hanem Li felé nyújtotta:
- Li Uram! Köszönjük a bemutatódat, s Neked is Barni, hogy tűrted, de talán kevésbé erőszakos, véres dolgokkal folytassuk, ha lehet. Nekünk ez még furcsa, idegen, még ha tudjuk és látjuk, hogy mindenki beleegyezésével történik is. Viszont, ha szabad, akkor folytassuk kínai módra. Szabad? – kérdezte és egyaránt nézett Li-re és Félixre.
- Igen, természetesen sok mindent szabad itt és most. Azért jöttünk, hogy kellemesen érezzük magunkat. Milyen lenne az a kínai mód? – kérdezte meg – Li előtt is megszólalva – Félix.
- Megmutatom, ha Barni megengedi. – szólalt meg újra a kínai srác.
Közben már bement, majd vissza is jött újra a teraszra, kezében hozva egy kis csomagot. Letette, kibontotta, majd kivett abból pár kínai fa evőpálcához hasonló pálcikákat, de ezek hosszabbak és talán vastagabbak is voltak, mint az általunk eddig látott evőpálcák, de dísztelenek. Kettőt a kezébe vett és odalépett Barnihoz, majd ügyetlenül leoldotta és mutatta tegye hátra a kezeit és most a popója alatt kapcsolta össze a csuklóit. Visszalépett elé és a két pálcát Barni jobb mellbimbójához fogta, majd az egyik végét ügyesen áttekerte egy vékonyabb zsineggel. Most a másik két végét kezdte összeszorítani az ujjai között s figyelte Barni arcát, annak elváltozásait. Mikor látta, hogy már nehezen uralkodik az arcvonásain, akkor egy zsineggel a másik végeket is összekötözte. Látszott Barni kínokat áll ki, de nem sziszegett, tűrte. Most a kis kínai megismételte ezt a másik mellbimbójával is. Elvégezve hátra lépett és nézte Barni arcváltozásait. Szemeztek, mondhatnánk farkasszemet néztek. Barni végül már nem bírta, odébb nézett. A kínai srác elmosolyodott ezt látva. Visszalépett a letett csomaghoz és abból négy, de rövidebb pálcát vett ki, viszont ezek kicsit vaskosabbak voltak. Odalépett ezzel a kezébe Barnihoz és újra a szemébe nézett, majd le a farkára és újra a szemébe. Barni először nem értette, de mikor megvilágosodott, akkor kicsit eltorzult az arca, majd nagy akaraterővel kisimította ráncait és beleegyezően bólintott.
Erre várt a srác, mert az övébe tűzte a pálcákat és Barnin lévő bőr tangát kezdte leoldozni, de nem sikerült neki. Ekkor Zsombor közelebb lépett és segített. Kioldozta és levette Barni fekete bőr tangáját és előkerült a már mereven álló dákója, ami nem volt kis méretű, de eres. Jól látszott, hogy a makkról hátrahúzódott a bőre s a farka végén kis csepp csillogott a fényben.
A kínai kezébe fogta Barni merev dákóját és simogatni kezdte, inkább morzsolva, mint húzkodva. Valami lehetett a markában, mert Barni felszisszent s csodálkozva látta, hogy merev farka kezd lekonyulni, összemenni. Nem csak Barni, de a jelenlévők mind csodálkoztak ezen s egyre jobban figyeltek, nehogy elmulasszanak valamit is, ami következik most. A kínai srác elégedetten szemlélte a farok lekonyulását, majd két pálcát a bal kezébe vett és a jobbot kissé összezárva öblöt képezett és azzal alulról felfelé ütve megütötte Barni bal és jobb lecsüngő golyóit. Barni nem szisszent, tehát nem fájt az ütés. A srác elégedetten mosolygott és a pár pálcika közé fogta Barni bal golyóját a farokhoz közel és már tekerte is rá a zsineget szorosan. Mikor végzett a jobbon is elvégezte ezt. Újra a csomagjához lépett és most egy közepes hosszúságú, de szintén vaskosabb pár pálcikát vett elő s ezzel már Barni faroktövét fogta át és úgy kötözte meg, hogy a pálcák végeihez a golyókon lévő pálcák végeit is hozzákötözte. A még szabadon lévő belső pálcák végeit egymáshoz rögzítette.
Kicsit hátrébb lépett és elégedetten szemlélte művét. Nem csak a többi kínai, de mi is csodálkozva néztük. Barni mutatta, hogy nem fáj az elkötés a pálcák között. Ekkor Li szólalt meg:
- Még nem Barni, de fog, hamarosan.
Kicsit csodálkoztunk, ha most nem fáj, mitől fog, de hamarosan megtudtuk.
A kínai srác Barnira mosolygott, még végig is simogatta a testét elől a mellkasától lefelé a hasáig, nem kihagyva a belső combjait sem. Mikor végzett még érzékibben simította végig több felé, de nem szabályosan haladva a kezeivel. Barni teste megrázkódott és látszott, hogy elmosolyodik a szája. Érzéki volt a csiklandozás, élvezte. Most.
Ekkor a srác odaszólt egy másiknak, aki igent intett a fejével és már előrébb lépett Barnihoz. Elé térdelt és óvatosan kezdte a szájába venni Barni farkát, majd egyre gyorsuló ütemben szopta keményre. Ekkor kezdtek Barni arcvonásai megváltozni. Kezdetben csak értetlenség, majd zavar tükröződött az arcán, de hamarosan megjelentek a kín jelei is, ahogyan a vér áramlott volna a farkába és a golyóiba, de nem tudott az elkötés miatt. A srác rendületlenül szopott, Barni meg már vonaglott. Hirtelen a srác abbahagyta a szopást és várt. Barni zilált, majd kitört:
- Ne hagyd most abba! Folytasd! Gyerünk! El akarok menni! – kiáltotta.
- Nem lehet! Most nem! - erősítette meg halkan a kínai. – Szenvedni fogsz! A pálcikáktól, melyek nem engednek elmenni.
- Azt nem lehet. HA akarok, bármikor el tudok menni. – jelentette ki Barni.
Többen már a fejünket ingattuk, ezt hallva, mert mi már tudtuk, hogy ez nem így van. Az elélvezés-szabályozásnak pont az a célja, hogy ne tudjon elmenni bármikor a delikvens, csak ha a Mester is akarja, megengedi Neki.
Barni még követelte az izgatást, mire a magyarul tudó intett a másiknak, s az újra szopni kezdte, de most gyorsabb ütemben. Egyre gyorsult az ütem, Barni pedig lihegett, vonaglott, hörgött, de nem tudott elmenni. A kéjcsúcsa előtt megint leállt a szopás, majd folytatódott, leáll. Barni egyre jobban követelte a folytatást. Ekkor megszólalt a magyarul tudó kínai:
- Barni figyelj! Ha követeled, nem fogsz elmenni soha, de ha szépen kéred, alázatosan, akkor meglátom s lehet meg is engedem Neked az elmeneteledet itt és most.
- Na, ne mond! Tedd, amit kérek, engedj elmenni! – kiáltott rá Barni a srácra.
- Akkor még nem vagy kész erre, még nem mész el! – határozottan válaszolt a srác.
Barni vonaglott, verte a testét, sóhajtozott, hörgött, de a kérés nem jött ki a száján. A kínai srác gondolt valamit s oda lépett hozzá, majd lassan sorba levette a pálcikákat a testéről. Mindenhonnan.
- Most már nincs rajtad pálca. Még sem fogsz elmenni, míg nem kéred! – figyelmeztette ismét Barnit.
- Majd meglátod, hogy sikerülni fog. – fölényeskedett az. Gáborhoz fordult:
- Megkérhetlek egy szívességre? Tudom, sokan vagyunk, de mégis. Ha elővennéd a magadét és játszanál azzal, akkor biztosan el tudnék menni magamtól is, mert mindig is felizgatott a szerszámod látványa. Kérlek, tedd meg! – rimánkodott Gábornak.
Gábor ezt hallva kicsit hezitált, de maga is kíváncsi volt, hogy kinek lesz igaza, ezért ha lassan is, de megtette. Elővette a magáét és a korláthoz támaszkodva húzgálni, verni kezdte és közben merőn Barni szemébe nézett. Látszott az is felizgult ezt látva, de még reakció nem látszott a farkán. Ekkor Gábor gondolt valamit, közelebb lépett hozzá, egészen elé és a jobb kezét leoldozva a kezébe tette a farkát. Most már Barni kezében volt, aki ki is élvezte, egyre gyorsította az ütemet, míg csak Gábor teste össze nem rázkódott és kilövellt Barnira, nem is egyszer. De csak Gábor!
Barni is csodálkozott, de hiába volt minden igyekezete, neki nem sikerült még csak felállítania sem a farkát, pedig Gábor még azt is megtette, hogy elé lépve izgatta a kezével, majd végül már szopta is a szájával, de hiába.
Ekkor mindenki a magyarul beszélő kínai srácra nézett, aki merőn Barnira nézett. Végre kinyögte: - Kérlek, engedj elmennem!
A srác intett, s másik újra szopni kezdte, majd látszott, hogy merevedik Barni dákója és alig tudta elkapni a fejét, már ki is spriccelt hatalmasan a teraszra.
(folyt. köv.)