Szauna világ „keletiesen” (1)

Jó hosszú idő is eltelt bent a szaunában, mikor újra zajt hallottunk kintről. A másik srác kicsit idegesen pattant fel fektéből és nézett az ajtó felé, de az egy ideig még nem nyílt ki. A kinti zaj erősödött és már kivehető volt, hogy több embertől származik, de azok nem magyarul beszélnek, hanem valami csicsergő, magas hangon. Végre feltárult az ajtó és azon bekukkantott egy fej. Fiatal, fekete hajú, de ferde szemű srác nézett be a szaunába. Alaposan körülnézett, biccentett felénk, majd visszahúzta a fejét s kint felerősödött a csicsergés. Biztosan tapasztalatait oszthatta meg a többiekkel. Kis idő múlva újra nyílt az ajtó és besorjázott azon a négy keleti srác egymás után. Ott toporogtak az ajtónál, majd az első meghajolt felénk és akcentussal ennyit mondott:
- Szép napot kivanok! Bejönnénk mi is ide, leülni, kicsit.
- Jöjjenek csak, van még szabad hely mindenkinek! – invitáltam Őket beljebb és mutattam a padokra, sarkokra, a szabad helyekre.
- Koszonom. – nyugtázta a keleti srác az invitálásomat, majd végig nézett minket, ahogy leterítve a padra a lepedőinket, azon pucéran fekszünk. Kicsit hezitált, de végül maga is lekanyarintotta a hátáról a lepedőt, kiteregette az egyik padon és ráfeküdt hanyatt. Valamit mondott csicseregve a többieknek, akik kicsit vonakodva, de követték a példáját. Igaz, tenyerükkel eltakarták a meztelen testüket, ágyékukat és gyorsan hasra feküdtek a padokon.
Mikor már mindenki feküdt, hangtalanul egy ideig, kissé felemeltem a fejemet és láttam az elsőnek bejött srác farka mereven áll, mint egy dákó meredve az ég felé s kezeivel próbálja takargatni azt. A többiek pedig igyekeznek nem észrevenni e cselekedetét. Szép testű volt a srác, vékony, de izmos, igaz nálunk alacsonyabb, de arányos. Ugyan takargatta, de azért látszott, hogy a farka is vékonyabb a nálunk szokásosnál, de nem rövidebb. Viszont hosszú, fekete szőrszálak nőttek mellette, igaz ritkásabban. Gondoltam egyet, felültem, majd felálltam s leálltam a padok elé a földre. Kis terpeszt csináltam és alaposan megdöntögettem, húzkodtam a testemet minden irányban, kidomborítva az izmokat, ügyelve azok játékára. A keleti srácok szeme rám tapadt és érdeklődéssel nézte mozgásomat. Egy idő múlva a másik magyar srác is felkönyökölt, nézte gyakorlataimat, majd maga is kedvet kapott s beállt mellém, már együtt hajlongtunk, nyújtottuk izmainkat.
Ekkor végre megmozdult az első keleti srác is, felült, majd óvatosan felállt mellénk és kissé ügyetlenül, de kezdte követni az általunk végzett gyakorlatokat. Az ő farka továbbra is mereven állt, s ezt látva már a mienk is kezdett merevedni, hamarosan merev dákó volt a mienk is. A másik három keleti srác is lassan a hason fekvésből felült, először ugyan törökülésbe és kezeikkel takarták még az ágyékukat, majd már lassan a kezeik lekerültek melléjük a padokra és látni lehetett, hogy az ő farkuk is meredezik már. Az egyiknek nem volt szőrzete az ágyékán, de a másik kettő szőrzettel rendelkezett. Az egyiknek – az talán idősebb is volt, mint a többi – mert nem csak az ágyékánál, de a mellkasán és hátán is szőrcsomók látszottak. Valamit csiripeltek maguk között, majd egyenként felkeltek s maguk is beálltak közénk, így már mind a hatan tornáztunk, hajladoztunk a padok előtt. Hamarosan kellően ki is izzadtunk, csurgott a veríték rólunk. Ekkor megszólaltam:
- Itt van alattunk, egy merítő fürdő, hideg vízzel. Most lemegyünk oda, beleereszkedünk. Kezdetben hideg lesz, „csípősen” hideg, de fel fogunk melegedni benne s a testünk és vérünk pedig lehűl.
- Az jó ekkor? – kérdezte meg a keleti srác.
- Igen, felpezsdíti a vérkeringést. – erősítettem meg s indultam ki a szaunából, úgy, ahogyan voltam csupaszon. Végig le a lépcsőn, majd fel és be a sarokban lévő hideg vízbe. A többiek kicsit tétováztak ezt látva, majd mikor a másik magyar srác is elindult utánam anyaszült mezítelenül, a keleti srácok is követték Őt. Lent a sarokkádban kicsit szűkösen voltunk, de elfértünk, még ha helyváltoztatáskor hozzá is értünk a másikhoz.
Kezdetben ez véletlen volt, de később már szándékos. Először csak a másik testéhez, oldalához értünk, majd később már megbátorodva a combjára tettük a kezünket, meg-megszorítva azt. Ha viszonzást is éreztünk, akkor lassan lejjebb csúszott a kéz és már hozzáért, majd meg is simogatta a mellette lévő álló dákóját. Ezen jót nevettünk kölcsönösen.
Mikor eléggé lehűltünk, gyorsan kiugrottam a hideg vizes kádból és visszaszaladtam, de nem a szaunába fel, hanem a lenti folyosóról nyíló aromás gőzkamrába futottam. A többiek is követtek. Belépve volt, aki krákogott a nedves gőztől és az aromától, de hamarosan mindenki már ült a körben lévő márvány padon és jobbról-balról foglalkozott a mellette lévővel, annak mellkasával, hasával, ágyékával és természetesen a farkával. Kisebb sikkantások, szuszogások hallatszottak innen-onnan. Mivel nem akartam, hogy bárki is elmenjen itt, bent, ezért megszólaltam:
- Most átmegyünk a jégkunyhóba.
- Hova? – kérdezte meg egyszerre a másik magyar srác és a magyarul beszélő keleti srác értetlenül.
- A j é g k u n y h ó b a ! – szótagoltam és hozzátettem: - Ott igen hideg lesz, hidegebb, mint az előbbi sarki kádban, mert mint látni fogjátok, ott jégcsapok fognak csüngeni a kunyhó tetejéről. Nem kell félni, a túl nagy hőmérséklet-különbségtől nem lesztek betegek, ha rövid ideig tart. Utána pedig előtte lévő márvány padokra fogunk feküdni, mert azt fűtik, meleg s az majd felmelegít újra minket s a testünket.
Így is történt. Az aroma gőzkamrából végig siettünk a jégkunyhóig, ott be az előtérbe, majd magába a kunyhó belsejébe, ahol tényleg lógtak a jégcsapok a plafonról. Volt, aki éppen csak belépett és már fordult is ki, de hármasban bent maradtunk egy ideig, míg bírtuk. Akkor azonban mi is kiszaladtunk és hasra vágtuk magunkat a meleg márvány padon. Jó ideig csak a fogak kocogása hallatszott, mert mindenki didergett egy ideig, míg kezdett végre átmelegedni.
Ahogy engedett a hideg szorítása, jött meg a kedvünk a hancúrozáshoz, s megint egymás testén járt a kezünk, majd „kicsi rakás nagyot kíván” alapon agymásra feküdtünk mind a hatan, míg csak le nem borultunk. Ekkor visszaszaladtunk az aromagőzkamrába, tovább melegedni és „melegíteni, hevíteni” egymás vérét.
Már nem csak a kezek jutottak szerephez, de egyre többen rájöttek, hogy „párosban szép az élet” és kézzel, szájjal elégítették, hevítették egymást tovább. Mivel a kezek is szerepre vágytak, így lassan megtalálták a másik ánuszát, bele-belecsúsztak és már párcserék is történtek annak érdekében, hogy ez kinek-kinek a kedve szerint alakulhasson. Hamarosan a három páros két hármas csoportra tért át. Erre azonban nem volt kényelmes az aromagőzkamra, ezért visszaszaladtunk csobbanni egyet s lehűlni a sarok hideg vizes kádhoz, majd onnan vissza a fenti szaunába, ahol már a lent kialakult hármas csoportok egymásra találtak s nem csak orálisan, de már análisan is folytatódott a szex csata.
A két hármas csoportba jutott egy-egy magyar is, s mindkettőnkre két-két keleti srác. Én a magyarul beszélőt választottam ki s az választott egy harmadikat. Mi ketten aktívak voltunk, ezért felváltva döngettük a harmadikat, aki viszont közben mindig keményre szopta a farkunkat.
A másik csoportban a magyar srác volt csak aktív, így ő felváltva kúrta a két keleti srácot, akik egymást szopták közben.
Nem kellett itt fent sok idő, hogy már a kéj hangjait is lehessen hallani innen-onnan. Mikor mindenki elment, volt, aki többször is, közösen indultunk le zuhanyozni, majd távoztunk a szauna világból, hogy ússzunk még egyet a medencébe kint, majd a kertben találkozva az esti közös programot beszéljük meg.
(folyt. köv.)