Szauna világ III.

Arra riadtunk mindketten fel, hogy kivágódott az ajtó és benyomultak rajta az előbbi srácok szinte egymáson át csörtetve, üvöltözve s zajosan elfoglalták helyeiket a sarkokban, jól megvetve a hátukat és felvéve az előbbi erotikus tartásukat. Nem maradtak csendben sem, mert hangosan megvitatták egymásnak ordítozva, hogy megváltozott a szauna eddigi kellemes légköre mivel két „hernyó” is bejött, bent is maradt s rontja a levegőt itt. – harsogtak és közben néztek ránk. A másik srác kezdett felcihelődni, de én nyugodtan megszólaltam:
- Már az előbb is kifejtettem, most is csak azt tudom megismételni, hogy én a csendet szeretem a szaunában, azért fizettem meg a belépőt, és ha nem lesz csend, akkor teszek is róla, hogy legyen.
- Nocsak, hogy tud hősködni ez a hernyó. – cöcögött a vezér és hozzám beszélt már: - Teszel? Mit teszel? Had lássam! – szólított fel a cselekvésre, amit nem kellett volna.
Ugyanis szép lassan a fekvésből felemelkedve, felültem, majd felhasználva a hirtelen meglepetés erejét a vezér felém nyújtott karját elkaptam csuklóban, jól megszorítottam, de közben már magam felé is rántottam, miközben csavartam egyet a karján és csuklóján. E váratlan mozdulattól kibillent testtartásából, előre esett elém a padra, majd én már álltam a padok mellett a padlón, így magam elé rántottam s felkarját nyomtam a hátán felfelé. Így meggörnyedt és jajgatott. A többi ezt látva fel akart pattanni helyéről, de rájuk ordítottam:
- Ha megmozdultok, Isten bizony, eltöröm a vezéretek karját. Nyughassatok, s maradjatok ott, ahol vagytok, a seggeteken! – nyögtem ki villámló szemekkel rájuk meredve és kellően dühös képet mutatva. Azok megkushadtak, csak a vezérük ordított a kíntól a kezeim között.
- Kuss, Neked is! – szóltam rá. – Előbb kellett volna elgondolkodnod, s akkor most nem kellene ordítanod.
- Engedj el Uram, nagyon fáj. – ordított az tovább.
- Még meggondolom azt, de most más hallgass! – szóltam újra rá és lejjebb eresztettem a háta mögött a felhúzott kezét. Közben a finn szaunából átjött sráchoz fordultam:
- Még kis türelmet kérek és mindjárt csend lesz, mint az előbb s pihenhetünk tovább itt. – ígértem meg Neki.
- Ti pedig, lóduljatok ki innen! – szóltam a többiekre. – A vezéreteket majd utánatok penderítem, s kint elkaphatjátok és ápolhatjátok majd, de csendben! Megértve? Menjetek már! – sürgettem azokat. Azok tétován szedelőzködtek, s mivel látták, hogy kész vagyok újra megcsavarni a vezérük hátratett kezét, így gyorsan összekapták magukat és kiviharzottak a szaunából. Ekkor a vezérükhöz fordultam:
- Elengedem a kezedet, meg sem kell köszönnöd. Mars ki, utánuk gyorsan, mert ha nem, akkor tényleg eltöröm a karodat. Mozgás! – sürgettem miközben elengedtem a karját és löktem az ajtó felé, amin szinte kiesett.
- Így ni! – csaptam össze a tenyereimet. Végeztünk. Folytathatjuk a szaunázást! – szóltam és néztem a másik srácra, miközben visszafeküdtem a lepedőmre a padon.
Az tétován, s merengőn nézett rám, majd végre megszólalt:
- Nem félt? Nem gondolja, hogy visszajönnek és összeverik itt? – kérdezte meg tőlem.
- Nem, biztosan nem, mert úgy elhúzzák azok a csíkot kintről, hogy biztosan ne találkozzanak az úszómesterrel, mert azzal már összetűztek az előbb s ez idő alatt biztosan hozott „erősítést”. Azokkal pedig már nincs merszük kikezdeni. – vázoltam az általam elképzelt helyzetet. A srác kicsit vonakodott még, majd miután látta nem térnek vissza, így lassan megnyugodott, visszafeküdt maga is. Újra csend lett, csak a szuszogásunk hallatszott egy ideig.
(vége)