Megismételhetetlen élmény 4.

A Hideg víz megtette a hatását, Dia teste ívben megfeszült ...nem is tudta mi lepte meg a víz vagy a hideg. Az érzékszerve cserbenhagyta...nem hallotta , nem tudott felkészülni erre az iszonyatra..Előbb hátulról kapta telibe, aztán a vízsugár még erősebb lett és a combja belső felét kapta el, aztán meg se szokta, már a mellét verdeste...el szerette volna kapni a mellét kicsit behúzta a mellkasát, mire az egyensúlya veszélybe került. jobbnak látta ha meg se próbálja
Mert igen, megkérdezte tőle még a beszélgetések alatt, hogy mit szól a vízhez...és Dia csak lazán rávágta, hogy "Ó, az is tetszik!"...de erről nem volt szó...hogy képzeli ez a fickó.
-Maga egy állat! Azonnal hagyja abba! Hogy képzeli!!!!
Nem volt ideje folytatni, mert a hideg víz hirtelen forró lett..mindene ázott...a karját rángatta...a hőmérséklet változás megrázta...mintha áram futott volna végig a testén..de nem volt ideje megszokni a kellemes meleget, mert újból jéghideg víz erős sugárban érte előbb a karjait...aztán pimaszul a szeméremdombját borította el... sikoltozott...és a kétségbeesés eluralkodott rajta, és közben rettegett..és várta hogy csak egy kicsit újra meleg legyen a víz..és közben szánalmasnak érezte magát, nem azt akarta hogy zárja el a csapot, hanem hogy meleg vizet kapjon....
Teste remegett, reszketett.
Dia az összes felmenő és lemenő rokonait szidta magában..hangosan nem tudta, mert csak magánhangzókat tudott artikulálni, hiszen egyik pillanatban reszketett a hidegtől, a másik pillanatban a melegtől elindult a kéjes borzongás..nem volt ideje megszokni...már billent át
A következő másodpercben egy kéz széthúzta nagyajkait..és egy pillanat erejéig hideg majd aztán rögtön meleg víz érte nagyajkait. Hangosan sikoltozott, nyöszörgött és megfeledkezett magáról., próbálta elviselni
-Mintha azt mondta volna régen, hogy Ön nem szokott sikoltani...pláne nem nyöszörögni. Hát nem tudom , mi ez akkor...pedig még el se kezdtük, ugye tudja?Nyugodtan , lehet hangosabban is, csak ennyire telik az erejéből?Szánalmas nagyon!
Nem tartott tovább pár percnél és amilyen váratlanul érte a víz, hát olyan váratlanul meg is szűnt.
Csakhogy már mindegy volt...mert az erős inger hatására Dia bepisilt
Rémálma vált valóra, ilyen elképesztően megalázó módon kitárulkozva, magatehetetlenül és váratlanul nem bírta tartani tovább.
És a víz most nem folyik, hogy leplezné a zavarát, hogy ne tűnne fel, azért se
Gazdája egy poharat tartott két combja közé, hogy felfogja az aranysugarat.
Dia megnémult, mikor felfogta , mi történt...egyszerűen a zavara semmihez sem volt fogható..ha az arcát nem takarta volna a sísapka, gazdája láthatta volna hogy gyufaszál se kell hogy lángra lobbanjon az arca...olyan piros vörös bíbor színben játszhatott
-Csak nem fázik?-kérdezte gazdája
-Maga egy álnok kííígyóóóóóóóóóó!-a mondat végét igen elnyújtotta, a duzzadt csiklóján egy édes csipesz landolt. legszívesebben a földhöz vágta volna magát, térdei rogyadoztak, és ha a kötelék nem tartotta volna , hát nem bírta volna...kéjesen borzongott...az első másodpercben éles fájdalom hasított belé, aztán érezte, hogy nem bír magával
A fejét jobbra balra hányta...a combjai remegtek...és már nem a hidegtől...de nem ám.
Gazdája kezeit érezte...megemelte az állát...és pontosan tudta, hogy szemben álll vele és nézi.
Megakart semmisülni, úgy szégyellte magát, akkor,félre akarta rántani a fejét, de gyenge próbálkozás volt..
-Kérem, vegye le!!
Nem kapott választ.. a szíve vadul kalapált.
hirtelen elengedte az állát és kezei elindultak a Nő testén..finoman.., végig símogatva érintőlegesen a melleit...elidőzve a bimbónál...halk sóhaj jelezte, hogy kevés..több kell...de nem kapta meg
Siklott végig a titkos ösvény felé...Dia fejét hátrahajtva. egyre melegebb lett, testét elöntötte a forróság.Aztán minden átmenet nélkül 3 ujjával és egy markáns mozdulattal felnyúlt.tolakodóan merészen mélyre nyomultak .
De mire megszokta az érzést, már meg is szűnt..., a kéz újra az álla alatt volt és szája rátapadt a nő szájára, aztán keze a tarkóját erősen megtartotta..és követelőzve szájába tolta a nyelvét.nem tétovázott, érezte hogy egyre jobban ellazul a kezei közt..
Dia soha nem érzett még ilyen csókot, maga a megsemmisülés.azt akarta, soha ne hagyják abba, belefeledkezett..viszonozta és a mennybe érezte magát, szárnyalt és meg is feledkezett a csipeszekről.
-Na elég ennyi!!Ezt ki kell érdemelni! és ön eddig még mindig szánalmasan teljesített! Talán alkalma lesz bizonyítania, hogy a szája alkalmas valamire, bár az igazat megvallva már kételkedek benne.
S újra nem tudta követni a dolgokat..mellbimbóját valami összeszorította..felszisszent a fájdalomtól és ösztönösen a kezeit oda szerette volna kapni....
A mellkasát amennyire kötelékei engedték megemelte és akkor érezte, hogy feszül a csiklóján a csipesz...megőrül a fájdalomtól és még jobban emelné a felső testét...a szemeiben
könnyek gyűltek
Gazdája elégedetten tekintett rá.Szemeivel végig mustrálta a testét... a vonaglás láttán tudta, jó úton jár, csak türelem, türelem...aztán a drága aranysugarat biztos helyre tette
-Dolgom van, majd folytatjuk !
-Kérem, ne hagyjon itt!- hallja! Hangja mintha sírós lett volna
Hallotta, ahogy a lépések egyre távolodnak és az ajtó bezárult