Római történet 4.

Mint mindenhol, ahol jól érezte magát, Claudia természetesen a masszázsszobában is képes volt órákat eltölteni, hiszen rendkívüli módon élvezte, amint a rabszolgalányok gondos kezei kényeztették gyönyörű testét. A szoba hófehér márványból volt, közepén hatalmas, kényelmes, szintén hófehér selyemmel borított kerevettel.
- Ruhát le! – parancsolta Claudia a két lánynak, mert a szemét kifejezetten gyönyörködtette a fehér környezetben a két karcsú, nyúlánk, esztétikusan erőteljes fekete test. A rabszolgalányok persze azonnal engedelmeskedtek. Jól tudták, hogy itt nincs helye semmiféle szégyenérzetnek.
Claudia pedig a kereveten heverve élvezettel, tetszéssel nézte, amint a lányok szorgosan készülődnek, kikeverik az illatos kenőcsöket, meggyújtják a füstölőket, és igazi homo aestheticusként elégedett volt a látvánnyal és a döntésével, hogy a fehér környezetbe szolgálatra a fekete lányokat rendelte. Maga előtt pedig nem csinált titkot abból a látvány némiképpen a fantáziáját is megmozgatja.
Mivel aznap nem szánt sok időt a masszázsra, ezért nem sokáig gyönyörködött rabszolgalányaiban, hanem sürgetőleg tapsolt egyet. Aisha a hirtelen hangtól megrebbent, és a kezében lévő porcelántégelyt elejtette. A tégely szerencsére nem tört el, de mint minden váratlan fordulat, Claudiát felháborította a lány ügyetlensége. Felemelkedett, és Aishának hatalmas pofont kevert le.
- Bocsánat, Úrnőm … - rebegte a núbiai lány könnybe lábadt szemekkel.
- Bocsánat, na persze – válaszolt Claudia még mindig mérgesen. – És azt hiszed, hogy ezzel el van intézve. Nem, drágaságom, nincs elintézve, az ilyesmit nem tűröm, tudod jól, hogy nem viselem el sem a szemtelenséget, sem pedig az ügyetlenséget.
A lány, még mindig könnyes szemekkel Úrnője lábai elé borult.
- Tudom, Úrnőm.
Lilian lehajtott fejjel vigyázzállásban állt a kerevet mellett.
Claudia ránézett.
- Nagyon helyes. Nos, sajnos nem tehetem meg, hogy ne büntesselek, ezt beláthatod magad is. Viszont azt szeretném, ha mindketten tanulnátok az esetből, úgyhogy a büntetést, Lilian, te szabod meg.
Lilian összerezzent, hiszen Aishát testvéreként szerette, s nagyon nem örült, hogy fájdalmat kell elszenvednie, a gondolattól pedig, hogy ráadásul neki kell meghatároznia a fájdalom mértékét, valósággal kétségbeesett. De nem volt mit tennie. Ő is Úrnője lábai elé térdelt.
- Ó isteni Úrnőm olyannyira kegyes. Azt gondolom, ó Domina, hogy Aisha méltányos büntetése tíz korbácsütés lenne.
Claudia Liliannak is hatalmas pofont kevert le.
- Mit képzelsz te? Felforgatja nekem itt a rendet, és ússza meg tíz korbácsütéssel? Na, azt már nem. Én harminc ütésre gondoltam, de mivel te ennyire szemtelen vagy, rendben, kapjon Aisha tíz ütést, a maradék húszat viszont te kapod. A pimaszságodért. És hogy teljes legyen a büntetés, kivételesen egymást fogjátok korbácsolni. De vigyázzatok, ha észreveszem, hogy kímélni akarjátok egymást, akkor tőlem kapjátok meg a dupláját, és az sem fog érdekelni, ha csíkosra, hurkásra verem a hátatokat. Megértettétek?
- Igen Úrnő, megértettük … - mondta a két lány lehajtott fejjel.
- Helyes – válaszolta Claudia, majd végighevert a kereveten. – Most pedig munkára fel!