Tengerparti kaland (5)

Reggelig csak kialudtuk magunkat. Főleg arra vigyáztam, hogy Alex aludjon kényelmesen, s pihenjen, hiszen reggel vezetnie kellett. Felelős volt a busz utasaiért, egészen hazáig. Reggel csak a szálloda éttermében találkoztunk Vele, mivel mi Antonnal korán elmentünk úszni a tengerhez, de Alexet hagytuk még aludni. Haragudott is ezért, de megbékélt, mert rá jött, igazunk volt. A reggelizés is vígan telt, csak Anton lett egyre búsabb, annak előre haladtával. Majd gyors pakolás következett a szobánkban, s le a buszhoz, ahol Alex már várta az utasokat, így minket is. Anton segített Alex holmiját összepakolni, levinni és gyors búcsúzás után sarkon fordult s elment. Vissza sem nézett. Ezen Alex kicsit megsértődött. Mikor már kiértünk az országútra és azon haladtunk, előre mentem Alex mellé s halkan elmondtam, ne búslakodjon, nem volt igaza, mert én elkértem Anton elérhetőségét, így tudunk Vele kapcsolatot teremteni. Azért ment így el, hogy a többiek ne vegyenek semmit sem észre. Elég sokáig haladunk a busszal, míg el nem értük az aznapi kirándulási célpontot, a Plitvicei tavaknál lévő parkolót. Onnan a buszok utasai már együtt haladtak le a kis buszokig, melyek felvittek minket a legmagasabban lévő tóig s onnan ereszkedtünk, sétáltunk le a tavak partján, vizén, mentén addig, míg a középen lévő tóig le nem értünk. Ott kétfelé vált a társaság, mert egy része csak átkelt és visszament a parkolóba és ott várta meg azokat, akik a hosszabb hajókázást választva átkeltek a tó végébe, majd onnan további tavak partján haladva értek le, majd egy barlangon át, fel a lenti parkolóig. Onnan ismét kis buszok hozták vissza a bátrabb népeket. Már késő délután volt, mire mindenki előkerült és indultunk hazafelé, ahova késő este érkeztünk meg. Mikor Alextől elköszöntem a busznál, megállapodtunk, hogy tartjuk a kapcsolatot itthon is.
Alig pár nap telt csak el, mikor jelentkezett Anton s kérdezte, hogy s mint vagyunk, majd jelezte, hogy ha nem bánnánk, akkor hamarosan felénk járna, Budapesten. Örömmel kérdeztem, mikor tervezi ezt. Hívtam Alext, hogy megkérdezzem akkor éppen itthon van-e? Szerencsére igent mondott, így visszahívtam Antont, hogy várjuk szeretettel. Ekkor éreztem, hogy valamit még akar mondani, de nem tudja, hogyan kezdjen neki. Hamar rájöttem s megkérdeztem, hogy még mást is megkérdezzek-e, hogy Neki is megfelelő-e az időpont? Igent felelt s örült, hogy eltaláltam szándékát. Türelmet kértem, majd hívtam Zsoltot is, aki szintén örült, ha láthatja Antont. Biztosítottam, hogy hely és alkalom is lesz kettesben maradniuk, ezt jólesően konstatálta. Visszahívtam Antont s biztosítottam mindenki örömmel várja, látja. Megbeszéltük, hogy szállást ne rendeljen, mert nálam aludhat, így könnyebb, kényelmesebb és egyszerűbb is lesz.
Még arra is gondoltam, hogy Anton lásson közben valamit Magyarország szép tájaiból, így megérkezése után körbevittem Budapesten a kocsimmal, megmutatva nevezetességeit. Este találkozott nálam Alex-val és Zsolttal is. Majd mi egy időre magukra hagytuk őket, elmentünk sétálni. Akkor értünk csak vissza, mikor Zsolt hívott, hogy mennie kellene.
Anton elmondta örült, hogy látta Zsoltot és köszönte a kettesben töltött, kellemes időt, de elmenetele után jelezte, hogy szívesen bonyolódna velünk is, hármasban össze. Ennek nem volt akadálya. Alaposan megjártattuk a másik szájában is a nyelvünket, majd szopás-dugás következett felváltva, míg csak mind a hárman el nem mentünk kölcsönösen a többiek segítségével. Kiköltöztünk a teraszra, onnan néztük a város fényeit, mikor eszembe jutott, hogy ma este még lehetne egy program, hiszen Pixie-party van a Skarabeusban. Gyorsan elmondtam vendégeimnek ezt a lehetőséget, akik kaptak az alkalmon és menni akartak oda, azaz az éjszakába, a partyra.
Igen sokan voltak, cserélődött a társaság, sőt még érdekességképpen külön program színezte a partyt, hiszen aki akart, s aki vállalkozott rá, azt ott helyben, a többiek előtt, a biztosított nádpálcákkal el is fenekelhették, el is fenekelhettek mást. Anton, de Alex is érdeklődéssel nézte ezen eseményeket, bár sem subként, sem domként nem akarták, merték kipróbálni. Később a táncot már is kipróbálták, bár eléggé félszegen. Láthatóan nem túl gyakorlottan. Izgatta Őket a lehetőség, de igazából nem merték felvállalni magukat vágyaikkal a többiek előtt.
Hazaérve mindenki ágyba dőlt s aludt, mint egy döglött csacsi reggelig. Akkor azt javasoltam, hogy kiránduljunk a Balcsihoz, de ejtsük útba az uszodát is Kenesén, majd látogassuk meg Tihanyt s hazafelé tegyünk kitérőt Veszprém felé. Azt már előre nem mondtam el, hogy még hajnalban megszerveztem egy barátomnál Veszprémben egy találkozást. Ezt meglepetés volt.
Kellemesen telt a nap, Anton, de Alex is jól érezte magát egész nap. Tihanyban még a Balatonban is megfürödtünk, bár már nem volt nagyon meleg a víz, de a Nap melegen sütött. Kora délután érkeztünk meg Veszprémbe, ahol a vár bejáratánál várt Tibor barátom minket. Felmenve a toronyba szétnéztünk s Tibor elmagyarázta, hogy hol, mit látunk innen, majd elsétáltunk Szent István és Gizella szobrához is, ahonnan a viaduktot is lehetett látni. Nem hagytuk ki a bazilikát és a kápolna megnézését sem, sőt a szemináriumból kiáramló tanulókat látva a nyál is csurgott szánkból. Tibor így gyorsan hazakalauzolt minket a házához, majd ott is le a szaunájába.
Ott mondtuk csak el Antonnak és Alex-nek, hogy mi lesz, amit itt látni fognak. Elámultak hallva ezt, de érdeklődéssel várták a fejleményeket. Tibor nekivetkőzött és én is hozzákészülődtem. Elővettem az e célra vitt eszközöket, kipakoltam és megkérdeztem a fiukat, hogy adott esetben készek-e segíteni. Kicsit bizonytalan volt a beleegyezésük. Ezen Tiborral jót nevettünk. Azzal kezdtük, hogy Tibort lekötöztem az ágyra, kezénél-lábánál fogva, majd alaposan végigcsapkodtam mindenhol. Mikor már kellően porosodott, akkor kezdtem hozzá annak, kesztyűt húzva, hogy a steril tűkkel ott-ott megszurkáljam, illetve átszúrjam a mellbimbóit, benn hagyva a tűket, majd kapott egy sorozatot a hasára is 5-6 tű alkalmazásával. Természetesen előzetesen fertőtlenítve lesz a bőre mindenhol, ahol átszúrtam. Mivel jól viselte s nem nagyon izgett-mozgott, így áttértünk a farok és golyói kezelésére is. Bevezetésül feltettem egy farok-here kalodát, amivel alaposan megszorongattam a heréit. Egy idő múlva ezt leszedtem s jöhettek a tűk. Ezt a fiúk kicsit nehezen viselték, de megmutattam, hogy csak a bőrt szúrom át, magukat a golyókat nem, így az nem is fájdalmas annak, akinek teszik, sokkal inkább annak „érzékeny”, aki csak látja és „elképzeli” azt, amit néz, de igazán nem lát .
A tűk mellé még csipeszek is kerültek felhelyezésre az oldalára, majd végig a farkára is. Ez is inkább kényelmetlen, mint fájdalmas volt, ha jól teszik. Az oldalára került csipeszek végig egy zsinórra voltak felfogva, így le lehetett rántani Tiborról. Ezt Tibor, de a fiúk sem bírták szó nélkül, így egy-egy kiáltás csendült a végrehajtáskor.
Később a fiúkat kértem meg, hogy szedjék ki Tiborból a beleszúrt tűket, amit egy ideig meg is tettek, de egy időn túl már húzódoztak ennek végrehajtásától. Ekkor megmutattam azokat a trükköket, amivel szinte fájdalommentessé tehetik a műveletet. Tibor is bíztatta őket, hogy nyugodtan tegyék, neki ez, így élvezet. Hitték, meg nem is, de tették becsülettel.
Mikor mindegyiket kiszedték, akkor hasra fordítottuk Tibort, most nekik kellett a popójába szúrni a tűket szépen egymás mellé. Anton becsülettel tette, de Alex hamar abbahagyta, így nem erőltettem. Látszott Tibor ezt is élvezte, sőt még kissé hasmánt le is szállt a padról/ágyról és „rugózott” fenekében a tűkkel mutatva, még ezt is meg tudja tenni. Igaz, az is látszott, hogy néha azért bele-belecsípett a fájdalom közben. Kiszedtük a tűket Tiborból végül és kicsit még közösen szaunáztunk, közben Tibor csak nézte, hogy Alex és Anton kiverik egymásnak, Ő nem igényelte ezt.
Elbúcsúzva, elhagytuk Veszprémet és hazaautóztunk. Az éjjel kicsit „hangosra” sikeredett, sok, változatos „programmal”, majd reggel kikísértük Antont a buszához. Ezzel ért véget a tengerparti kalandunk.
(vége)