Cikkek idő szerint
2024. 12. (10)
2024. 11. (72)
2024. 10. (55)
2024. 09. (59)
2024. 08. (70)
2024. 07. (72)
2024. 06. (51)
2024. 05. (55)
2024. 04. (62)
2024. 03. (52)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Boldogság

Törölt felhasználó
2009. 06. 23. 00:15 | Megjelent: 951x
Minden alkalom a csoda, a meglepetés, a gyönyör… A gondolattól átjár a forróság. Bizsereg az egész testem, mert nemsokára, mert hamarosan…
Leszegett fejjel, hátratett kézzel térdelek, s várom, hogy nyíljon az ajtó. Az ő léptei, az ő cipője orrát pillantom meg.
- Tedd a dolgod! – hallom a kedves hangot, s engedelmesen bontom ki a titkok kapuját. A látványtól is vágyat érzek. Nem, még nem lehet! Rá sem pillanthatok. Minden ruhadarabot gondosan félreteszek, s csak érzem a tekintetét. Hirtelen markol hajamba a kéz, húzza rá torkomat a büszkeségre. A tokja vagyok, a farok a helyére került. Megpihen a nyelőcsövemnél, kisétál, majd újra becsúszik. Ízlelgeti a „tartóját”. S hiába tilos, érzem a nedvességet csorogni a combomon. A gyönyör első hulláma.
Elindul a szobába, ahol már várja a kényelmes karosszék.
- Gyere be, szuka! – s engedelmesen követem négykézláb, kutyaként. A lábai előtt fejemet lehajtva várok. Megörülök a felkínált lábaknak.
- Tudod, mi a dolgod! – jaj, hogyne tudnám! Boldogan veszem birtokomba a lábujjakat egyenként. Szopogatom, ízlelgetem. Mindet számba veszem, s megremeg a testem, mikor érzem, egyre többet gyömöszöl belém. Két oldalt csorog a nyálam, de méééég, még szeretném. A halk sóhaj a jutalom. Talpnyaló szukája lehetek – boldog vagyok.
Újra hajamba markol, s úgy emel fel. Végre rátekinthetek. Láthatja szememben mennyire az övé vagyok. Fejem hátrafeszíti, s ajkamba harap. Felszisszennék, de az újabb harapás, s a belőle csorgó bő ajándék hangomat veszi.
- Csssst! – hallom, érzem arcom pírját. Szégyen vagy a boldogság? Magam sem tudom, melyik erősebb ebben a pillanatban. A nyakörv csatjának hangja teszi egyértelművé. Tárgyiasul az eddig láthatatlan birtokjel. Csak az ő keze csatolhatja fel rám. Simogat, óv, jutalmaz – maga a minden. Fejem leszegem, fenekem pucsít… ahogyan lábának utasításaiból is értem. Nagy terpesz, hogy a réseim ellenőrizni tudja. Csillogok. S csak fokozódik a vágyam, ahogy kezét érzem. Bármit tehet, s minden mozdulatából érzem, tudja ő is. Ismeretlen simítás a hátamon. Nem a vessző, azzal már barátságban vagyok.
- Az enyém vagy, szuka?
- Minden porcikám Gazdámé. – s megcsókolom a szám elé tartott kézfejet. Lábát a nyakamon érzem a következő pillanatban, s tudom a fájdalomban fogok alámerülni.
- Ajándékot hoztam. A tiéd. Csak neked. Ismerkedj meg vele. A te korbácsod, az én játékszerem. – finoman simítja a hátamat, a fenekemet. Végigszánt a combjaimon, vágyom és félem. Csak rezzenek, mikor először. Forróság önt el, mikor másodszor. Ég mindenem, mikor harmadszor. Önálló életet él minden csík, mikor negyedszer. Beharapom az alsó ajkam, mikor ötödször. … Nem tudom, mikor kezdenek el potyogni a könnyeim. A ritmust érzem. A fájdalom bódulata és a simogatás, majd újra a mélység, hogy felemelhessen a tenyere hűse. A hang is mélyről jön. Kéj és fájdalom hördül fel egyszerre: - Mééég! – pedig nyöszörögni szeretnék, hogy elég, s nem is értem, miért akarom még olyan nagyon. Mintha megtisztulnék a csíkoktól. Mintha bíborban úszó hátam, fenekem, combom lenne a vászon, a kezében lévő korbács az ecset. Vadul hatol belém. Könnyedén csúszik, mindenütt forróság várja. A simító tenyér engedelmes szukává hajlít, a belém maró ujjak fájdalmat ébresztenek, melyre rezzenő barlangom is válaszol.
- A feneked is az enyém! – s a következő sóhajtással már ott érzem a makkot. Akarom. Szinte rátolom magam. Hallani akarom a feltörő gyönyört. S finoman, lassan veszi birtokba. Lubickol benne, az övé. Keze a barlangomhoz csúszik. …. Engedelmes vagyok. Csak akkor élvezek, amikor szabad, amikor lehet…
A lábai előtt kucorogni jó. A nyakörv biztonsága. A lábfeje melege. A duruzsoló szavak. Lehetek a szőnyeg… vagy lábtartó. A szukája. A kielégült, boldog szukája.

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.






 
aaaaaaaaaaaa