Cikkek idő szerint
2022. 06. (70)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Mintha mi sem történt volna

Törölt felhasználó
2008. 07. 28. 17:03 | Megjelent: 742x
Mintha mi sem történt volna


Egyik este teljesen letörve indultam el a melóból. A főnököm utál, a kollégák lenéznek és magamra öntöttem a reggeli kávémat. Mi lehetne ennél is rosszabb?
Ez után a remek nap után beültem egy bárba és elhatároztam, hogy leiszom magam a sárga földig. Már a sokadik körnél jártam, mikor észre vettem, hogy egy magas, jóképű és állati elegáns férfi belépett a bárba. Mikor észre vette, hogy figyelem egy furcsa, egészen ijesztő mosoly jelent meg az arcán és felém vette az irányt... Leült mellém és közölte a pincérrel, hogy a következő kört ő fizeti.
-Ki a frász vagy te?- kérdezetem. De a férfi csak rám mosolygott azzal a furcsa mosolyával és megcsókolt. A döbbenettől köpni, nyelni nem tudtam. Próbáltam ellökni magamtól, de a férfi kinevetett.
-Ne ficánkolj kölyök, még a végén bajod esik.
Erre én még jobban elkezdtem kapálózni, de a férfi csak nevetett és szólt a pincérnek, hogy fizetnénk.
A srác kihozta a számlát és elsietett egy másik asztalhoz.
Az idegen felállt és felém nyújtotta a kezét. Gyanakodva méregettem, aztán úgy döntöttem, hogy mivel magamtól úgyse tudok felkelni az asztaltól, ezért elfogadom a kezét. Kivezetett az ajtón és kint egy BMW-hez vitt.
-Uhh...ez a te kocsid?
-Természetesen.- felelte. Na ja, ez csak természetes...
Beszálltunk a kocsiba. És elindultunk.
-Hova megyünk?- kérdeztem gyanakodva.
-Hozzám.- szólt az egyszavas válasz.
-Mi van? Csak tőmondatokban fogunk kommunikálni.
Erre persze nem reagált, mért is tenné... Pár perc múlva egy kertes házhoz értünk.
-Hűha...Szép kis házikó. Mi vagy te? Valami FBI-os muki, hogy ilyen tuti cuccaid vannak?- kérdeztem.
-Túl nagy a szád kölyök.- Rá meredtem.
-Mi vaa....- a számra tette a kezét.
-Hallgass és szállj ki. - nem voltam boldog tőle, de az ő kocsija...
Ő is kiszállt és bementünk a házba.
-Egyedül laksz itt?
-Semmi közöd hozzá.
Hát igen, ez igaz.
-Miért hoztál ide.
Erre megint jött az a mosoly. Megragadta a karomat és magához rántott. Vadul megcsókolt, aztán a kezemnél fogva elkezdett húzni a hálószoba felé.
-Héjj! Mit csinálsz! Eressz már el!
De persze hiába kapálóztam, a keze vasmarokként fonódott a csuklómra.
Rálökött az ágyra, levette a zakóját és meglazította a nyakkendőjét, aztán leült mellém az ágyra és magához húzott. Minden erőmmel próbáltam elhúzódni tőle, de nem hagyta. Mire észbe kaptam már az ölében ültem és elkezdte kigombolni az ingem.
Elkezdte szívni a mellbimbómat, úgy, hogy szinte már fájt.
-Ne, kérlek...
-Hm, ahhoz képest, hogy mennyire tiltakozol, már elég kemény vagy itt...
-Ne... Ne nyúlj hozzám...
Elmosolyodott és az ágyra nyomott, aztán felült és kinyitotta az éjjeli szekrény melletti fiókot. Elővett belőle egy vastag szalagot és megfogta a kezem. Gyengéden megcsókolta a kézfejem, majd a másikat is megfogta és összekötözte őket, aztán az ágytámlához rögzítette a szalagot.
Túl erős volt, képtelen voltam ellenállni neki.
-Így legalább, már nem fogsz annyit ugrálni.- mondta vigyorogva.
-Miért...
-Mert gyönyörű vagy és magaménak akarlak, nem adlak senkinek.- hihetetlen volt de a szavai után forróság öntötte el a testemet. Felnyögtem, pedig még csak hozzám se ért. Felkacagott.
-Milyen kis érzékeny.
Rám hajolt és megcsókolt, közben pedig elkezdte kioldani az övem.
-Hé! Nem teheted ezt…ahhh…-a lélegzetem is elállt. Az idegen kigombolta a nadrágomat, és elővette a farkamat. A keze hideg volt az én testem viszont lángolt. Biztos az alkohol…
-Imádni való.- gyűlöltem a mosolyát.
Elkezdte simogatni a farkam. Először keményen masszírozta, de mielőtt elélveztem volna abbahagyta. Levette az ingét és rám feküdt.
-Hiába nézel ilyen vadul, kölyök. A tested nem hazudik.
A nyakamat harapta, és egyre lejjebb és lejjebb csókolt. Harapta a bőröm, közben a kezével a combom belső felét simogatta.
-Annyira forró…ohhh…kérlek…kérlek.
-Mit kérsz? Csak mond ki…- mély levegőt vettem.
-Fe…felejtsd el.
A férfi kéjesen elmosolyodott és levette a nadrágját. Mikor megláttam a farkát felkiáltottam. Ekkora hímtagot még életemben nem láttam. Jézusom…ha ezzel belém hatol….hogy francba fogathatnám be… gondoltam rémülten.
-Nem tetszik valami? Talán csak nem a méreteimmel van gond?
-Ne…
De akkor már fel is emelte a lábam. Nem fáradt azzal, hogy tágítson.
-Lazíts, kölyök.- A farkát a nyíláshoz rakta és belém hatolt. Azt hittem ott helyben elájulok, még csak a negyede volt bent, de már úgy éreztem, nem tudom befogadni őt. De ő ezzel nem törődött, tövig tolta belém a farkát. Én már sírtam, annyira fájt, de már bent volt, és ekkor megállt. Nem mozdult. Én halkan sírdogáltam alatta, ő meg a homlokát az enyémnek nyomva zihált. Pár másodpercig csak feküdtünk némán aztán lassan mozogni kezdett. Eleinte fájt, de amint megszoktam a jelenlétét elkezdtem élvezni a dolgot. Gyönyörű volt az arca, tetszet, hogy ezt az őrült vágyat én váltottam ki belőle.
Úgy éreztem pillanatokon belül el fogok menni, de ő hirtelen kinyitotta a szemét.
-Ne merj elmenni, mert súlyos következménye lesz.
-De én már nem…
-Vagy ki bírod, vagy úgy elfenekellek, hogy egy hétig nem fogsz leülni a formás kis seggedre.
-Értettem.- motyogtam könnyezve. A férfi egy utolsó erőteljes lökéssel elélvezett bennem. Olyan forró volt és teljesen kitöltött belül. El akartam menni, a testem üvöltött, hogy ne foglalkozzak vele és élvezzek el, de nem akartam, hogy megbüntessen. A férfi elnyúlt mellettem és megsimogatta a hajam.
-Jó fiú. Ha ilyen jól viselkedsz akkor nem sokára elmehetsz.
-Köszönöm.
-Csak kihoztam belőled némi tiszteletet.- erre rondán néztem rá, és rájöttem, hogy elzsibbadt a kezem.
-Nem oldoznál el?
-Nem. Majd ha jónak látom. Egyébként meg így sokkal jobban festesz. Csak én tehetem ezt veled, senki más nem érhet hozzád itt.- és végig húzta az újját a farkamon, aztán a fenekemet kezdte simogatni és egy hatalmasat rácsapott.
-Hééé!!! Nem úgy volt, hogy csak akkor kapok verést, ha elmegyek? Nem mentem el!
-Nem, de ez jól esett.
-Szadista.
-Csak egy kicsit.- mondta nevetve. – Nah, én most elmegyek vacsorázni.
-Na neee!! Ugye nem arra készülsz, hogy…
-De bizony, itt maradsz. Majd jövök.- azt hittem felrobbanok. A pasi elhúzott. Ráadásul így annyira kényelmetlen… Na mindegy, gondoltam. Fogtam magam, és elhelyezkedtem a lehető legkényelmesebb helyzetbe, aztán elaludtam.
Nem tudom mikor ébredtem fel, de akkor már ott aludt mellettem. A kezemet eloldozta, és magához ölelt. Csak feküdtem a karjában és arra gondoltam, hogy ez így nem is olyan rossz. Belefészkeltem magam az ölelésébe és újra elaludtam. Mikor legközelebb felébredtem már reggel volt és ő már nem volt ott. Egy cetki volt az éjjeli szekrényen. „Jó reggelt. Ügyes voltál az éjjel. Most már elélvezhetsz, ha akarsz. Kaja a hűtőben, hívtam neked taxit fél 9-re. Ne késs el a melóbol!”
Milyen rendes… Gondoltam, a farkam már a gondolattól is felállt, hogy végre elélvezhessek. Vissza gondoltam rá ahogy a szájába vett, aztán mikor elélvezett bennem és alig kellett magamhoz érnem, hogy elélvezzek. Fogtam magam, felöltöztem és elmentem melózni.
Felmentem az emeletre ahol dolgoztam és izgatott suttogásra léptem be. A srác aki mellettem dolgozott oda jött hozzám.
-Új osztályvezetőt kaptunk.
-Igen? Ki az?- És erre megpillantottam kollégám háta mögött Őt…
-Na neeee!!!- nyögtem fel. A férfi elindult felénk a másik főnökömmel.
-Fiúk. Ő itt az új főnökötök.
-Jó napot. Örülök, hogy megismerhetem az új kollégáimat, remélem hatékony lesz a közös munkánk.- kezet nyújtott nekem és kedvesen rám mosolygott. Döbbenten meredtem rá, aztán mikor a haverom megcsípett kapcsoltam és kezet ráztam vele.
Azóta is ő a főnököm, néha nála töltöm az éjszakát, néha túlóráznom kell, hogy már senki ne legyen rajtunk kívül az irodába és azt tehesse velem amit akar, de ez nem igazán vált ki belőle érzelmeket, csak egy játékszer vagyok számára és minden alkalom után, mikor magáévá tesz úgy csinál, mintha mi sem történt volna…


Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.