A lány a szomszédból VIII. rész

Nyolc után pár perccel értem haza. Lezuhanyoztam, faltam valamit, majd bekopogtam Tamarához a szomszédban. Nem volt válasz. Kissé nyugtalan lettem. Megnézetem a telefonomat, volt rajta egy sms. Kivert a víz. 'Szia, szórakozni mentem a kolléganőimmel. Hívni foglak, ha szükségem lesz rád. Tamara'. Megkönnyebbültem. Hazamentem és bedőltem az ágyba. A telefont felhangosítottam és azonnal el is aludtam.
Sötét volt, amikor a telefon megszólalt. Izgatottan szóltam bele:
- Zoli vagyok, parancsoljon.
- Gyere értünk az Oktogonra, igyekezz. Hívj, amikor itt vagy.
- Igenis Tamara.
Ki sem ment az álom a szememből, úgy pattantam autóba. Negyed óra alatt odaértem, meg is láttam Tamarát, két másik lánnyal. Megismertem Zitát és Andit. Rögtön felizgultam. Imádni valóak voltak, rövid, nyári ruhában és önfeledten integettek. Megálltam és kinyitottam az ajtókat. Tamara ült előre. Kissé fejébe szállhatott az ital, ruhája teljesen felcsúszott. Kezében egy másfél literes üveg Ice Tea volt.
- Tudod mi ez? - Nyeltem egyet.
- Igen, sejtem Tamara. Arany nedű.
A lányok elkezdtek vihogni.
- Igen, az. Hármunké. Most elviszel minket táncolni. Kint vársz a kocsiban és ezt iszogatod lassan. Vigyázz, nehogy csalj, mert megtudom. Időnként ellenőrizlek és újratöltöm.
- Igenis Tamara.
A lányok könnyesre nevették magukat. Odaértünk és még előttük el kellett kezdenem az ivást. Mosolyt erőltettem az arcomra. Egyedül maradtam és lassan kortyolgattam a nedűt. Kesernyés volt és rossz utóíze. Bárhogy gondoltam, hogy hozzászokom, csak rosszabb volt. A lányokra gondoltam, ahogy vidáman szórakoznak. Egyszer csak Tamara jött ki. Telefonon beszélt valakivel, majd hozzám jött.
- Lássam hol tartasz. Úgy látom rendben van.
Órák teltek el, lassan kiürült az üveg. Fiatalok jöttek-mentek, mindenki jól érezte magát. Én türelmesen vártam a kocsiban, de nagyon untam magam. Folyton lestem a bejáratot, hogy résen legyek, amikor megjönnek. A holnapi napra gondoltam, amikor ismét Enikőéknél kell szolgálnom. Jóval éjfél után jöttek meg. Feldobódva, de fáradtan. Szótlanul ültek be a kocsiba, nem törődtek velem. Friss élményeikről beszélgettek. Mindenkit hazavittünk, majd Tamarával hazaérkeztünk. A házhoz érve rám szólt:
- Gyalog mész fel, igyekezz, nyitod nekem a liftajtót.
Szívem a torkomban dobogott. Nyolcadik emeleten laktunk. Rohantam, mint az őrült. Annyi előnyöm volt, hogy induláskor még nem szállt be. Felértem, majdnem kiköptem a tüdőm. Akkor állt meg a lift. Kinyitottam az ajtót és meghajoltam Tamara előtt.
- Ügyes vagy. Most hazamehetsz. Adok egy pótkulcsot. Reggel hatkor átjössz és felmosol, kiszellőztetsz, rendet csinálsz. Pontosan 7:15-kor legyen kész a kávém, két szelet vajas kenyér sonkával, paradicsommal, és legyen egy kád fürdővíz.
- Igenis Tamara, jó éjt.
Hazamentem és eldőltem ismét. Két óra volt. Úgy ébredtem 6 előtt, mint akit fejbe vágtak. Elvégeztem a reggeli feladatokat, majd negyed nyolckor letérdeltem Tamara ágya mellé és csókolgatni kezdtem a lábait. Álmában mosolygott egy kicsit, majd befele fordult. Tovább csókoltam, csiklandoztam a talpát. Felébredt, nagyot nyújtózott, majd derűsen rám nézett:
- Elvégezted amit parancsoltam?
- Igenis Tamara, mindent elvégeztem.
- Jól van, hadd lássam.
Ellenőrzött mindent és meg volt elégedve. Majd belekortyolt a kávéba. Ki is köpte azonnal.
- Te hülye. Ez már kihűlt. Azonnal főzz másikat!
- Igenis Tamara.
Mire végeztem az új kávéval, Tamara ismét hozta az ismerős sörös korsót.
- Ez a tied. Ebédig nem ehetsz mást.
- Igenis Tamara, köszönöm.
A reggeli vizelet nagyon keserű volt, sűrű és barna. Megittam valahogy, majd Tamara elengedett.
- Ma este szabad vagy, találkozom valakivel. Holnap reggel hatkor itt legyél, elvégzed a szokásos feladatokat.
- Igenis kedves Tamara, szép napot kívánok!
Elmentem, átöltöztem és azonnal rohantam Enikőékhez. Nyolcra már nem érhettem oda, tíz percet késtem. Becsengettem, de nem volt válasz. Nyitva volt a kapu és bementem. Zsu ült a verandán, egyedül. Az óráját nézte.
- Tíz percet késtél te rohadék. Most felírom erre a lapra, majd később számolunk. Most készíts nekem kávét!
- Igenis kedve Zsu, bocsáss meg a késésért.
- Nem tegezhetsz idióta. Második hibapont. Úgy érzem, kiadós verés lesz a vége.
- Bocsásson meg Zsu, máris készítem a kávét.
Rosszul indult ez a napom is. Krisz és Enikő nem volt még sehol. Felszolgáltam a kávét, majd megálltam Zsu mellett és vártam.
- Krisz átment Enikőhöz és lehet, hogy ma nem jönnek át. Kicsit összekaptunk az este. És hozzád sincs kedvem most. A tanulásra akarok összpontosítani. Nem akarlak látni, se hallani. Most bezárlak a gardrób szekrénybe, ott vársz, míg szükségem lesz rád. Gyerünk.
Odavezetett egy ajtóhoz, a fürdőszoba mellett.
- Vetkőzz meztelenre!
Levetkőztem. A tároló tele volt lomokkal. Vasalódeszka, létra, üres üvegek, dobozok összevissza. Alig volt lépésnyi hely. Zsu elővett egy darab szárítókötelet.
- Tedd hátra a kezeidet. Hátrakötöm őket, hogy ne tudjál magadhoz nyúlni. Most lépj be, arccal az ajtó felé állj meg. Vigyázzban állj és ne mozogj. Csendben legyél. Ha egy hangot is hallok, jaj neked. Néha ellenőrizlek, így akarlak látni amikor kinyitom az ajtót. Azt akarom, hogy végig rám gondolj, rólam álmodozzál. Megértetted?
- Megértettem kedves Zsu.
- Rendben, most megyek tanulni. Nem tudom, mikor lesz rád szükségem, ne menj sehova.
Ezt már gúnyos mosollyal mondta. Majd becsukta az ajtót és a kulcsot is ráfordította.

Én pedig megkezdtem szenvedésem és megaláztatásom következő fejezetét. Némán, beletörődve fogadtam el sorsomat és Zsu-ra gondoltam, amint kényelmesen ül a teraszon és tanul.

Folyt. köv.