Megvalósult balatoni kaland (5)

A két srác pedig bámult, mert most ők nem értették a szitut. Ugyanis nem tudták, hogy Richárd és a 3 férfi barátok, de azt sem, hogy a csaj nem Richárd csaja.
Mikor magunkra maradtunk, akkor a két srác is, de Richárd is kérdőn rám nézett és várt, hogy mi legyen, hogyan tovább. Én még felszaladtam, bezártam az elment barátok után. Mire visszatértem azt láttam, hogy a két srác újra lekötözték Richárdot a felhúzott jobb lábbal és elé állítva egy bakot az egyik már azon állt és éppen szopatta a farkát, ami keményedett is. Mikor elégnek gondolta, leugrott, a másik állt fel a helyére és ő szopatta magát Richárddal, s a másik már oda is lépett Richárd mögé, hogy beléhatoljon.
- Ácsi! És a gumi, meg a síkosító hol marad? – kérdeztem meg Tőle.
- Öööö, azt nem hoztam. – vallotta be a srác.
- Ott van a sarokban, abban a szekrénykében. – mutattam meg.
- Igenis, Uram! – ugrott a srác.
Hozta, alaposan bekente az ánuszát s felhúzva a gumit, intésemre behatolt Richárdba. Az felnyögött. A másik srác a fejét fogta s nógatta ütemesebb szopásra, majd mikor már neki is állt, keményen, cseréltek s most ő dugta Richárdot. Szerencsére egyik sem ment el, még gumiban sem, így Richárdba nem került a spermájukból.
- Akkor most lássuk, ki lövell hamarabb el és milyen messzire! - szólítottam fel a srácokat versenyre.
- Igenis, Uram! Máris! – buzgólkodtak s széles terpeszben álltak s egyre gyorsuló ütemben verték a farkukat a kezükben, míg csak ki nem spricceltek. Én közben, kicsit elfordítottam Richárd testét, így a célba lövés a hátát érte.
- Rendben, Te vagy a nyertes, a győző. – mutattam a távolabb állóra.
- Mi lesz a jutalmam? – érdeklődött a srác kíváncsian, szinte azonnal.
- Majd Richárd megmutatja! – nyugtattam meg. Láttam, a másik ezt hallva, elkámpicsorodik, így megnyugtattam őt is: - A második helyezett is nyer, nem csak nyel  - viccelődtem vele.
- Ahhoz azonban, hogy ezt megtehesse, el kellene oldoznotok! – figyelmeztettem őket komolyan. Kicsit értetlenkedtek, mert azt gondolták újra tehetik, de végül eloldozták Richárdot. Richárd kicsit ugrált, tornászott, hogy kimenjen a karjaiból a zsibbadás és újra induljon a vérkeringése. Majd megszólalt:
- No, jómadarak. Akkor jöhet a jutalom? – kérdezte rám és rájuk nézve. Ők is, én is bólintottam.
- Akkor gyerünk! Civil holmi le! Csak nem képzelitek, hogy ruhában lesztek Uratok és parancsolótok előtt! – adta ki az utasítását. A két srác, ezt hallva, még értetlenebbül nézett rá, majd már rám is.
- Mire vártok? Richárd utasítást adott Nektek. Nem? – dörrentem rájuk én is.
- De hiszen jutalomról volt szó, nem szolgálatról. – kiáltott fel az egyik durcásan.
- Jutalom lesz Nektek, ha szolgálhattok Richárdnak. Ha jól teszitek, akkor én is elégedett leszek veletek. Ha nem, akkor még rosszabb, mert én nem kezdő dom vagyok, mint Ő, hanem gyakorlott.
A srácok még morogtak magukban, de már nem merték, nem tenni, amit utasításba kaptak. Ha lassan és körülményesen is, de lekerült róluk minden. Ugyan a gatya levétele előtt még kicsit hezitáltak, de mivel mindketten szigorúan néztünk rájuk, így csak lekapták magukról. Most látszott csak, hogy nem csak fiatalok, de izmosak is.
Az egyik szőrösebb volt a teljes testén, míg a másiknak szép trimmelt volt a fanszőrzete, de másutt alig látszott szőr rajta. Ott álltak kicsit félszegen előttünk, próbálták is, meg nem is takargatni „ékszerüket”. Richárd rájuk szólt:
- Hátra arc, bokafogás! Így ni, szépen látszik a lyukatok, de itt kicsit igazítani kell ezen. – érintette meg a trimmelt ánuszát s már ment is a sarokba, ahova mutattam, s hozta a borotvát és a habspray-t. Alaposan kiborotválta a srácot, de a másikon is igazított kicsit.
- Most felállni, kezek előre! – hangzott a parancsa.
Már fel is tette a csuklóbilincseket rájuk, majd a kötélre kapcsolva rántotta is fel őket, hogy himbálóztak, mert lábuk nem ért le a padlóig. Richárd nevetett, majd úgy ment el mellettük, hogy meglökje a testüket a vállával, így a himbálózásuk erősödött. Most kézbe vett egy korbácsot, s mikor felé lendültek egyet-egyet csapott a hasukra, mellkasukra, vagy a popójukra azzal. Egy idő után ezt abbahagyta és előhozta a sarokból az oszlopokat, melyekre mutattam, s azokat beállította a padló megfelelő résébe, így fixen álltak, de a tetejüket is kötélhez rögzítette. Most leengedte a srácokat és a mellkasukon és hónaljukon át vezetve a kötelet az oszlophoz rögzítette egyenként őket. Az egyik lábát felkötötte, mint az övét az előbb tették, de a másik talpaival állt az oszlop alján. A kezüket azonban gondosan hátrakötötte. Mikor meg volt ezzel, először megcsapkodta a testüket a rövidebb korbáccsal, míg már nem ágaskodott a szerszámjuk. Ekkor melléjük lépett s arra utasította a távolabb lévőt, hogy előre nézzen, majd a mellette lévő merev farkára csapott a nyitott tenyerével. Az feljajdult, mire a másik is odakapta a fejét, ezért az is kapott a farkára, hogy tudja ez miért jajdult fel. Így már felváltva kaptak mindketten a farkukra, majd odébb lépve a korbáccsal is ütötte ott meg – kellő célzás – után a farkaikat. Lett nagy sziszegés, jajgatás. A trimmelt többet kapott ebből s Richárd meg is indokolta:
- Ez a jutalom a nyertesnek. – nevetett.
- Igen, Uram, de én más jutalomra vágytam volna. – szólalt az meg botorul.
- Az is meg lesz! – bíztatta s már oldotta is le az oszlopról.
Letérdeltette maga elé és cipőjét levéve mutatta, hogy szopogassa meg a lábujjait. Az letérdelt és nyalakodott engedelmesen. Közben az odaadott lovaglópálcával nagyokat kapott és csattanósakat a popójára. Most Richárd ellépett, majd vissza és már dugta is belé a dildot, amit bekapcsolt és változó erősségű és intenzitású rengésre kapcsolta. A srác ott hasalt térdelve, fejét a padlóhoz érintve és nyögött közben a rezgéstől, főleg mivel időnként még feljebb pumpálta a dildot is. Most a másik következett, de az a dildo előtt gúzsba lett kötve – kis segítséggel – és úgy élvezte a dildo rezgését. Intésemre még a gyertyával is megcsöpögtette azokat, majd leverte róluk a rászáradtat.
Végezetül Richárd a hajuknál fogva felemelte a srácokat és leszopatta magát keményre, majd lefeküdt és mutatta lovagoljanak felváltva rajta, a mereven álló farkán. Azok kelletlenül, nem nagyon szorgalmasan tették, amire utasította őket. A lovaglás vége az volt, hogy Richárd is elment, kellően sok anyagot kispriccelve magából, de a srácoknak is megparancsolta, hogy közben magukat is ingereljék és engedjék szabadjára „termésüket”.
Végezetül felállítottam őket, magam elé és megkérdeztem:
- Így gondoltátok a jutalmat, vagy mást vártatok volna?
- Őszintén Uram, nem így gondoltuk, de megértjük, hogy így akartátok. Megérdemeltük. – válaszolták egymás után.
(folyt. köv.)