Szeretem a szombat reggeleket 2

Az utolsó simításokat végeztem a házimunkában, mikor Anita megjelent a lekvárfőző fakanállal a kezében. Fél méteres nyelű,

széles fejű, félelmetes darab volt, lekvárt még sose látott, csak a csupasz fenekemet.
-Nem létezik, hogy ennyit vacakolsz te szerencsétlen! - hordott le, majd négy-öt erős ütést kaptam tőle a hátsómra. Nem

tudtam megállni, hogy az utolsónál előre ne toljam a csípőmet.
-Valakinek megint gondjai vannak a pozíció megtartásával.
Egyik kezével a rajtam levő tangája mögé nyúlt, és megszorította a golyóimat, majd a fakanállal tízszer csapott a fenekemre

olyan erővel, hogy egy pillanatra levegőt is elfelejtettem venni, de ezúttal nem tudtam elmozdulni.
-Kettő percet kapsz, hogy bejezd a felmosást! Utána minden másodpercért tíz ütés jár a nádpálcával. A hanyag munkáért meg nem

is akarod tudni mi jár!
Szoros volt az időkorlát, igaz a lakás sem nagy, és amúgy is a nagyján túl voltam. Belehúztam rendesen, és idő előtt pár

másodperccel értem el a folyosón a szobáig. Az utolsó húzás után a felmosót a vödör tartójára tettem, és beléptem a szobába.
-Szerencséd.-mondta Anita, aki hasonfekve tévézett az ágyon. Valami csajos műsor ment éppen.
-Amíg szárad, kinyalhatod a fenekemet. Boldogan dőltem az ágyra, és szétterpesztett lábai között a feneke fölé tornáztam

magam. Szememet becsukva adtam a popójára az első csókokat, de egyszercsak hátranyúlt az egyik kezével és ellökte a fejemet.

Lassan fordult hátra. Rémület költözött belém, mikor az arcát megláttam. Nem dühös volt, hanem szomorú. Hosszasan nézett a

szemembe, mielőtt megszólalt.
-Megköszönni ki fogja? - kérdezte félelmetesen halkan. El tudtam volna süllyedni a szégyentől. Már egy jó ideje nem engedte a

nyelvem a popólyukához, és akkor képes vagyok elrontani egy ilyen hülyeséggel. Nem bírtam tovább a szemébe nézni, lesütöttem

a tekintetem.
-Köszönöm Úrnőm.-mondtam remegő hangon.
-Késő!-jött az azonnali válasz.-Ha ennyit számít neked, hogy kedves akartam lenni hozzád, akkor felejtsük el amit mondtam.

Takarodj ki a fürdőszobába! Nem is akarlak látni!
-Nagyon sajnálom Úrnőm, kérem bocsásson meg nekem!-mondtam neki, miközben szinte már a sírás fojtogatott.
-Egy hangot sem, azt mondtam, KIFELÉ!
Megsemmisülve somfordáltam a fürdőszobába, ahol egyből a fal mellé roskadtam. Nem bírom elviselni, ha haragszik rám, ha

igazán haragszik rám. Háromszor vágtam a fejem a falhoz. -Hülye, hülye, hülye! Nem tudom mennyi idő telt el a fürdőszobában,

de egy örökkévalóságnak tűnt. Többször átfutott az agyamon, hogy kimegyek a bocsánatáért könyörögni, de vajon nem csak oljat

ötenék a tűzre? Hiszen engedély nélkül mennék ki. Nagy sokára nyílt az ajtó, és mikor Anita megjelent, én egyből a lábaihoz

vetettem magam.
-Sajnálom, sajnálom, sajnálom! Bocsásson meg kérem, Úrnőm! Büntessen meg kérem, ahogy csak jól esik. Bármit megteszek, hogy

kiengeszteljem. Bármi jobb, mint a tudat, hogy látni sem akar azért amit tettem.-hadartam egy szuszra miközben átöleltem a

lábait, és komolyan is gondoltam, különösen a végét.
-Szeretnéd jóvátenni?-kérdezte halkan.
-Igen Úrnőm!
-Gyere utánam.
Követtem a szobába, ahol az ágyon ki volt készítve a síkosító, a felcsatolható farok hámja, a két betéttel: a 6,5 cm

kerületű, és a "monster" dildó. Ezen kicsit meglepődtem, ez nem az amit általában büntetésnek tartanék. Persze lehet igencsak

fájdalmas, ha durván csinálja.
-Felkészítetted a segged reggel?
-Igen Úrnőm, tiszta vagyok - feleltem még mindíg kicsit bizonytalanul. Ekkor a kezembe adta a mobiltelefonom, meg egy cetlit,

amin egy telefonszám, és egy szépségszalon neve szerepelt, alatta különböző kezelések felsorolásaival.
-Hajolj az íróasztalra, időpontot fogsz nekem kérni.
Továbbra is értetlenül engedelmeskedtem a parancsnak, és az asztalra hasaltam, magam elé téve a telefont és a cetlit. Anita

közben felvette a hámot a kisebb farokkal, levette rólam a tangáját, síkosítót csorgatott a fütykösre és a fenekembe. A

fütyköst a lukamhoz igazította.
-Mire vársz még? Kihangosítás, és tárcsázás!
Rosszat sejtve követtem az utasításait. Tárcsáztam, és mindketten hallgattuk a búgó hangot. A fogadást jelző kattanáskor

Anita a csipőmre tette mindkét kezét.
-...... Szalon, Melinda vagyok, miben segíthetek?
Anita ekkor keményebben megszorított, és egyetlen hatalmas lökéssel belémhatolt. A belémhasító éles fájdalomtól hirtelen

bennem szorult a levegő.
-Hallo?-kérdezte a lány újra. Közben Anita ütemesen dugni kezdett. Mivel nem várt, hogy hozzászokjak a farokhoz, még minden

lökés fájdalmas volt.
-Öööö..Jó napot kívánok....-e-egy időpontot szeretnék kérni a barátnőm számára.
-Mikor szeretne jönni?
-Cs-csütörtök délut-tán. A fenekem lassan kitágult, és a fájdalom alábbhagyott, ekkor Anita azt kezdte játszani, hogy a

farkat makkig kihúzta belőlem, és mindíg mikor beszéltem, egy hirtelen lökéssel tövig vágta belém.
-Sz-szaaa-una is lENne iGGen!.
-Öhm, minden rendben van uram?-kérdezte a lány csodálkozó hangon, mire kuncogást hallottam a hátam mögül.
-Eeeedzés közben v-vagyok-vágtam ki magam, mire a döfködésem pár pillanatra abbamaradt. Majd újult erővel folytatódott.

Altestemben kellemes bizsergés támadt, és kezdtem magam könnyebbnek érezni. A lebegésérzés kezdett elhatalmasodni, és a

szapora légzésemet sem tudtam már nagyon kordában tartani.
-Klubkártyájuk van?-kérdezte ekkor a lány.
-T-ttesssék? Ööö..nincs.
-Akkor elmondanám milyen kedvezményekkel jár a kiváltása. Ez a kártya.....-mondta, mondta, és csak mondta a szokásos

marketingdumát. Anita már nemcsak a makkig húzta ki a farkat, hanem teljesen ki, és úgy lökte be teljesen újra.
"Fogd már be te hülye kurva"-sikított egy hang a fejemben.
-K-kössszönöm, majd eeelgondolkodddunk rajta.-mondtam mikor végre befejezte.
-Akkor csütörtökön várjuk a hölgyet. Ööö.. További jó edzést uram. Csak én képzeltem úgy, vagy a lány hangja nagyon vidáman

csengett?
-Edzés? Nem is rossz. Életképesebb ötlet, mint más, amit kitalálhattál volna. Hiába, hazugság, férfi a neved.
A hangja vidám volt, ezek szerint már nem mérges rám - gondoltam, és ebből bevillant, miért is kerültem ebbe a helyzetbe.

Gyorsan letérdeltem úrnőm elé, és kezet csókoltam neki.
-Köszönöm, hogy alázatra nevel, és kegyeskedett megtisztelni hitvány szolgalukamat, Felséges Úrnőm!
-Mégsem vagy reménytelen eset, jó. Miért kell egy szolgának megköszönnie, ha női feneket nyalhat?
-Mert a szolga csak egy hitvány férfiállat, egy apró porszem az Úrnőhöz képest, aki maga a fényességes nap, és a legnagyobb

megtiszteltetések eggyike, ha egy szolga nyelvét úrnője popsirózsa ablakkal tiszteli meg.
-Az elmélet megy, már csak a gyakorlatban kellene jeleskedni. Ellenőrzöm a lakást, már biztosan felszáradt. Készítsd ki az

eszközöket: fakanál, pálca, korbács, nadrágszíj. Megkapod a büntetést a hanyagságaidért, mert biztos, hogy ma is rengeteget

hibáztál. Plusz a szokásos karbantartó verés. De csak a második kör után.
Anita kivette a műfarkat a hámból, de a hámot nem vette le, hanem az óriásfütykösért nyúlt az ágyon.