Egy mellőzött éjszakán

Engem, az utolsó aljadék ribancot, nem illeti meg az Uram általi kielégülés joga, csak ha arra rászolgálok. Folyamatos engedetlenségem és szemtelenségem okán ezt az élményt nagyon ritkán nyerem meg magamnak, hiába imádok telhetetlen kurvaként az Uram kemény farkától elélvezni. Szeretem, amikor a kegyelmes Uram megjutalmaz, és teljesen kitöltve szétfeszíti a nimfomán pinámat, amikor úgy kúrja a mocskos számat, hogy majd megfulladok, s taknyom-nyálam egybefolyik az eltorzult arcomon... Minden kielégítetlen napomon eszembe jutnak ezek a közös élmények, s akkor nem bírom ki, hogy ne markoljak rá - az energizer nagy örömére - a kedvenc műfarkamra.
Éjjel, amikor minden elcsendesedik, bűnbánóan térdre ereszkedem, és csukott szemmel imádkozom az ágyam mellett. Gondolatban végigpörgetem az aznapi bűneimet: reggel nem ébredtem időben, hogy szép napot kívánjak az Uramnak; megtagadtam a parancsát és borostás pinával indultam útnak; napközben többször is megfeledkeztem magamról és nem viselkedtem úgy, mint ami egy igazi szub kurvához méltó lenne…stb. A vétkeim sorolgatása közben a térdeim eltávolodnak egymástól, s az összekulcsolt kezem is lassan szétnyílik, s a jobbik utat keres magának a combjaim között. Óvatosan simogatom magam, miközben az imádott Uramról fantáziálok, azt képzelem, hogy itt van velem. Belepirulok. Elszégyellem magam, hogy ilyet teszek. A bal kezemmel miután végig simogatom a nyakamat - ott ahol az Uram mindig körbecsókol, ha megérdemlem - kibontom a két copfom közül az egyiket, majd a másikhoz nyúlok, de mielőtt azt is kiszabadítanám a hajgumi fogságából, rántok rajta egyet, úgy hogy a fejem hátra hanyatlódjon. Nem élvezem annyira, mintha az Uram csinálná. A másik kezemmel ujjazni kezdem az addigra már lucskos puncimat. Nem elég. Ügyetlen vagyok. Borzasztómód hiányzik belőlem az Uram hatalmasra duzzadt farka. Körbenézek, mintha láthatna valaki és lesütött szemmel a leharcolt vibrátorom után nyúlok. Hogy körbecsókolom a vörös rúzsos számmal, olykor-olykor a torkomra eresztem, s beborítom a nyálammal - egyáltalán nem segít. Ez még mindig csak egy kibaszott műfasz. Duzzogva a puncimhoz tolom, hogy elkeverjem egymással a nyálam és a pinám nedvét. Csend van. Hallom, ahogy egy csepp a földre csöppen, s azt pazarlásnak érezve lehajolok, hogy felnyaljam. Behunyom a szemem, nem csak azért, mert szégyellem magam, hogy nem bírom ki maszturbálás nélkül egy napig sem, hanem azért, hogy az Uramat magamba képzeljem, s feltolom a szűkös hüvelyembe a műfarkat, annyira hogy a forró nagyajkaim teljesen elnyeljék. Cuppogtatva lassan kihúzom, s a csiklómat izgatva visszatolom, ezt ismételgetem addig, amíg eszembe nem jut, hogy be is kapcsolhatnám. Milyen hülye ribanc vagyok! Elfelejtem, hogy berregtethetném is a pinámban - habár meg sem érdemlem a gyors orgazmust, mert nem csak hogy nem hívtam fel az Uramat közben, ráadásul még az engedélyért sem könyörögtem, hogy magamhoz nyúlhassak ma éjjel. Már megint figyelmetlen szuka voltam tudom, s a büntetésre gondolok, amit majd ezért a hibámért meg fogok kapni. Remélem, hogy ezúttal sem fog kímélni a kedves Uram s a még felavatatlan lovaglópálcával keményen rendreutasít majd. Alig várom, hogy minden egyes csapást hangosan számolva megköszönhessek a tisztelt Uramnak.
A gondolataim elkalandozása közben fáradhatatlanul dolgozom a kezeimmel. A pálca képzelt ütemére mozgatom durván magamban a műfarkat, s nem kell hozzá sok idő, hogy az izmaim megfeszüljenek, s a takarómba markolva nyúljak el az ágyon miközben elfojtok egy majdnem teljesen kielégült sikolyt. Nem vagyok boldog. Sőt! Szomorú vagyok, mert arcomon az uram ízletes gecije helyett csak a szégyen karmazsin pírja játszik.