csakegylany (46)
Bizonytalan
Nő, Hetero
  • Van nyilvános albuma 
  • Van blogja 
Cikkek idő szerint
2024. 03. (48)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Büntetés

2013. 11. 10. 18:12 | Megjelent: 1490x
Péntek van, 3 órára megbeszélt találkahely felé sietek. Van még 10 percem, mikor a telefonom csipogni kezdd. SMS érkezik tőled. Melyben tudatod, fent vársz a lakásban, a kapukódot nem adod meg ismét, csak utalsz rá, hogy emlékeznem kell rá. Mosolyra fakadok a kihívásnak látszó felszólítástól, ugyanis a kód a fejemben van, fel tudok menni. Ezt nem felejtettem el, a mai napra kilátásba helyezett büntetés pedig épp a feledékenységem miatt van. Megérkezem, miközben nyitom a kaput, az órára pillantok 15:00. Nem késtem el. Mire felérek, már nyitod az ajtót. Kedves a köszöntésed, és megjegyzed pontos voltam. Mosolyod és szemeid csillogása, megerősítik a tudatot, biztonságban vagyok. Megfordul a fejemben, talán nem is lesz bünti... Azonban ahogy a lakásba lépek, látom az asztalon a karórád és a gyűrűd, azonnal tudom, ebből bizony büntetés lesz, és a jelekből ítélve, nagyon gyorsan. Érkezésem után néhány perccel, mondod is, hogy nem húznád az időt, a megérdemelt büntetésem kiosztását szeretnéd elkezdeni. Néhány percet kérek még, szeretnék a fürdőszobába kimenni előbb. Mire visszaérkezem, eltűntél a nappaliból. A galériáról hallom a hangod, mondod, hogy a változatosság jegyében menjek fel hozzád.
- Gondolod, hogy felmegyek, mikor tudom, hogy elakarsz fenekelni? - kérdezem
- Biztos vagyok benne! A saját érdekedben, fel fogsz jönni!
Eszembe jut a levelezésünk, amelyben megpróbáltam alkudozni. Egyértelművé tetted, hogy nem alku kérdése, és hogy méltán számolhatók az alkudozás következményeivel is. Úgy döntök, nem rontanék tovább a helyzetemen.
- Oké, igazad van! Felmegyek. Még egy perc és megyek...
- Rendben, húzd csak az időt! :)
Felmegyek hozzád, melléd ülök. Beszélgetni kezdünk, de nem hagyod elterelni a szót.
- Gyere kedves! - hallom halk, és kedves szavaidat.
Kicsit távolabb húzódom, de Te máris nyúlsz a kezem után, és húzol a térdedre.
- Gyere kedves! Ne menekülj!:)
Nem tiltakozom, úgyis tudom, hogy felesleges, másrészt pedig érzem jobb, ha nem rontok a helyzetemen.
- Akkor ez még nem a büntetés része, most még csak az élvezetért fenekelek el, hallom szavaidat.
Ennek igazán örülök. Beszélgetünk közben, bár nekem el-elakadnak a szavaim, egyre kényelmetlenebb a helyzetem. Fészkelődésemből ezt érzed is. Ezért így szólsz:
- Elérkezett az ideje, hogy megszabaduljunk a nadrágodtól!
- ÁÁÁÁá nem, nem kell, épp elégé fáj így is:)
- Fáj?:) Dehogy fáj, majd fog! :)
- Ettől tartottam...
Rövidre zárod a vitát egy gyors mozdulattal lerántod a nadrágom, ismét a térdeden találom magam, a helyzetem kényelmi szempontból romlott.
Hosszú percek következnek, amikor fáradhatatlanul gyakorolsz valami dobszóló félét a fenekemen. Ez már az az állapot, amikor szeretnék hátranyúlni, de nem tehetem, egy ilyen mozdulatsort a meglehetősen bonyolult mutatványok közé tartozik. Azonnal elkapod a csuklómat, és a derekamhoz szorítod a kezemet. Így még kényelmetlenebb helyzetben kerülök. Te pedig még nagyobbakat csapsz a fenekemre, az előző akcióm jutalmaként. Végre abbahagyod! De csak azért, hogy magadhoz vegyél valamit, amit persze nem látok. Majd hozzám ér valami, az érintésből felismerem, hogy ez a hajkefe! Nagyon utálom ezt az eszközt, még csak simogatsz vele, végre újra ellazulok, talán ezt a pillanatot vártad. A finom simogatás ideje lejárt, mielőtt felfognám, gyors mozdulattal nagyot csapsz a fenekem mindkét dombjára. Összerándul az izmom, felnyögve szorítom össze a fenekem, de ez nem ment meg attól, hogy még egyet-egyet csapj mindkét oldalra.
- A büntetésnek olyannak kell lenni amit nem szeretsz! Ugye ebben egyetértünk? - hallom a kérdést.
- A hajkefét nem szeretem, nem akarom. Kérlek ne!
- A büntetés az büntetés! Azt gondoltam, hogy kapsz vele mondjuk.....
- Te és a számok?!
- Igen, legyen 25! Kétszer! Számolva!
- Ne, légyszi ne, ne kelljen számolni!
- Félreértettél, nem volt kérdés, számolni fogsz!
- Nem akarok...... Légy szíves ne!
Eközben már a hajkefe fáradhatatlanul csattog a popsimon...
- Én a helyedben elkezdeném számolni!
- Kérlek ne, ne kelljen... légysziiiiiiiiiiiii Nem akarom....
- Ahogy gondolod, de a büntetés majd akkor kezdődik, ha elkezded számolni!
- Nem akarom!
- Nem volt kérdés! Jobb, ha előbb kezded, mint utóbb...
Egyre inkább fáj a fenekem, nem vagy kíméletes, minél jobban makacskodom, annál keményebben használod az eszközt. Nehezen, de megadom magam. Elkezdem a számolást. Még én minden számot nagyon nehezen mondok ki, érzem Te mosolyogsz. Valahol a 13. fenekes környékén, néhány pillanat szünetet tartasz, azonban most nincs simogatás. Hamar, legalábbis számomra nagyon hamar újabb lendületet veszel, és folytatod a popsim gyötrését. Elérkezünk a 25-höz. Bíztam benne legalább egy kicsit pihenünk majd, de ehelyett hallom a hangodat ismét.
- Akkor még egyszer 25!
Megadóan kezdem ismét számolni. Valahol a 17. körül nem tudom azonnal a számot mondani, kicsit vársz, de nem túl sokat még mielőtt kimondanám a számot ismét lecsapsz, ekkor sikerült a számot kimondanom. Elérkezünk a 25.-hez ismét. Elengedsz, felkelhetek a térdedről.
Durcás hangulatba kerültem. Most először érzem azt, hogy dühös vagyok rád, mióta megismertelek.
- Utálom a számolást!
Válaszod kicsit várat magára, megvárod amíg a szemedbe nézek.
- Tudom - mondod.
Szemedben látom, a kedvességet azt, hogy nem bántani akartál. Igaz, hogy a büntetés fájdalmas volt, sőt igazából nem is a büntetés, hanem az hogy számolnom kellett. A lelkem mélyén érzem, tudom, hogy valójában ennek így kell lennie. Kezdek megenyhülni irántad.
- Utálom....
- Ne durciz!
- Nem is durcizom, inkább hisztizem, nem látod?!
- Igen?! Akkor ezt gyorsan hatástalanítani kell.
Máris a térdeden találom ismét magam.
- Ne, csak vicceltem!!
Nem tudlak meggyőzni, ismét a hajkefe van a kezedbe, kíméletlenül nagyokat és gyorsan csapsz a fenekemre. Kb 20-30 fenekes után elengedsz, gondolván ennyiből is tanulok. Naiv gondolat volt, bár tény a hisztit abbahagytam, de a pimasz megjegyzéseket nem. A csevegés közepette megállapítod, eltört a hajkefe, mely tényleg elrepedt hosszában.
- Gyenge volt ez a hajkefe - mondod
- Szerintem meg nem a hajkefével van a baj, Te voltál béna, nem tudod mire való, nem tudod rendeltetésszerűen használni.
- Valóban?!
Nincs időm válaszra máris elkaptál, és az ágyon hasalok, előtte ledobtad ide a hajkefét, amely így épp a hasam alá került.
- El ne vedd!
Nem reagálok a felszólításra, továbbra is a hajkefén fekszem, az egyik kezem természetesen rajta van.
- El ne vedd!
- Nem vettem el! - és valóban nem merem elvenni, de meg sem könnyítem neked, hogy ismét a te kezedben legyen az eszköz. Természetesen ez pillanatokon belül bekövetkezik.
Leszorítasz úgy, hogy mozdulni sem tudok, bár balkezes vagy, most a jobb kezedet vagy kénytelen használni, mivel a bal oldaladra kerültem. Ez a tény a fenekesek erejéből, és hatásosságából semmit nem vonnak le. De azért próbálkozom.
- Te bal kezes vagy, ez így nagyon nem lehet neked kényelmes, inkább engedj el!
- Ügyes próbálkozás, de Te csak a saját komfort érzeteddel törődj ne az enyémmel.
Jó vicc, a helyzetemre sok mindent mondanék pillanatnyilag, de azt hogy komfortos azt nem.
Később, amikor már ki van pirulva a popsim és érzem, hogy kezd égni a bőröm, vágyom is a következő csapást, de tartok is tőle, hiszen a fenekem pirulásával egyenes arányban nő a fájdalom is. Amikor simogatva nyugtatod a bőröm, érzed, hogy ellazulok és hálásan sóhajtok a finom mozdulatokra, de azonnal felszisszenek, amikor akár csak egy pillanatra is elveszed a kezed a fenekemről. Hiszen ebben benne rejtőzik a lehetőség, hogy újra lecsapsz, talán máris, a következő pillanatban, talán csak néhány másodperc múlva, de jönni fog az ütés. Mikor már úgy érzem, ezt nem bírom tovább kérlelni kezdelek.
- Légyszi, légyszi, légyszi!!! Legalább egy kis szünetet....
- Mindennek van határa, remélem ezt most megtanulod!
Hiába kérlellek, nem engedsz az elhatározásodból. Sok-sok fenekes után végre abbahagyod, de felkelni nem engedsz, csak egy kicsit simogatod a lángoló fenekem.
- Ezt a hajkefét igazán elfelejthetnéd, nagyon utálom. - panaszkodom
- Te pedig elfelejthetnéd a pimaszkodást, panaszkodást, hisztit mi egymást...
Bár tudom, nem kellene beszólnom, de ez ismét kihagyhatatlan magaslabda volt a részedről.
- Döntsd már el, mit szeretnél. Úgy tudom, ma épp a feledékenységem miatt kaptam a büntit, mert elfelejtettem valamit, amit megbeszéltünk. Akkor most felejtsek vagy ne ?:)
- Erről beszélek!
Máris ismét a fenekem a céltábla.
- Miért nem a feledékenységemért kaptam a büntit?
- De igen! Meg a hisztiért meg a pimaszkodásért.
- Nem is pimaszkodtam!
- Akkor most mit csinálsz?
- Próbálok kommunikálni, de így nagyon nehéz.... Auuuuuuuuuu - ismét hatalmasat csapsz a fenekemre.
- Ezt a pimasz magabiztosságot előbb utóbb kinevelem belőled, ne aggódj!
Kijelentésedet cselekedet követi, már lassan úgy érzem nincs a popsimon bőr, ismét kérlelni kezdelek.
- Neeeeeeeeee, légyszi neeeeeeeeee.... Hagyd abba kérlek!!!!!!
- Miért Te abbahagyod???
- Ühümmmmm - dunnyogom
- Tessék? Nem értettem jól.
- Igen!
- Nem lesz több pimaszkodás? Beszólás? Szemtelenkedés? Hiszti?
- Nem, nem lesz.
- Biztos? - Kérdésedet egy hatalmas fenekessel nyomatékosítod.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁáááá, Igen.... Biztos...!
- És ha abbahagyom, akkor sem?
- Akkor sem!
Nem válaszolsz, helyette kiosztasz egy sorozatot hihetetlen nagyokat, és gyors tempóban csapsz a fenekemre. Végre abbahagyod.
- Elég volt?
- Igen!!!!!
- Akkor felállhatsz, de nem ajánlom, hogy folytasd az eddigi viselkedést, mert.....
- Ok nem fogom!
Ebben a pillanatban ezt komolyan is gondolom. Azonban ahogyan a fenekem lángolása csökken úgy az elhatározásom is kezd feledésbe merülni. Ugyan a mai napon már nem kísértem a sorsom, a teljesen tönkrement hajkefe mára elég volt, de a következő találkozás alkalmával kezdheted előröl a nevelésem. :)

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.