Nőuralom 7

Mostanra kezdenek beérni eddigi erőfeszítéseim, kezdem valóban élvezni az életet ebben a formában. Igaza volt osztálytársnőmnek Áginak, elérkezett az az idő, amikor már fesztelenül élhetem az életem. Eleinte sok energiámat elvitte kitalálni rex (igen, így, kicsi betűkkel) napi feladatait, büntetéseit. Nem tudtam hol vannak rex határai, de legalább annyira nem tudtam hol vannak az én határaim. Volt, amikor hosszasan kínoztam, a hátán ültem, vagy állnia kellett a fészerben míg napoztam és erőltetnem kellett magam, hogy ne gondoljak rá és ne sajnáljam meg. Eleinte lányaim még sajnálták, mostanra Lil már nem, talán Viki - a kisebbik - néha sajnálja, vagy csak kerüli rexet amikor lehet. Mégis néha ő az, aki a legvadabb ötletekkel jön elő, amikor meg kell büntetni valamiért. Teljesen meglepett ma is, amikor ebéd után rex épp mosogatott és véletlenül kicsúszott egy tányér a kezéből. Nem tört el, csak hangos volt miközben Viki épp elszundított a kanapén fülhallgatóval a fülében. Mindenki felriadt, én épp anyával beszéltem telefonon, Lil pedig chattelt egy barátnőjével a laptopján. Hármunk közül Lil tette helyre a rexet; mérgesen letette a fülhallgatót és felpattant.
- Várj egy kicsit Noémi, el kell rendeznem valamit. rex, gyere ide!
- Igenis kisasszony.
- Nem tudnád csendben tenni a dolgod? Mit csináltál?
- Kicsúszott a kezemből egy tányér mosogatás közben, de nem tört el, bocsánatot kérek.
- Szánalmas vagy. Ez már nem az első eset, múlt héten is valami zajt csaptál, barátnőm meg is kérdezte mi folyik nálunk. Magyarázkodnom kellett, ahogy most is. Ezért büntetés érdemelsz. Most nem érek rá, majd mindjárt. Folytasd a dolgot, de lábujjhegyen megértetted?
- Igenis kisasszony.
Visszaült a kanapéra és ölébe vette a laptopot, majd csevegett tovább. Én lábujjhegyre álltam és úgy mosogattam, nagyon odafigyelve. Éreztem, hogy nem úszom meg szárazon ezt a dolgot. Közben Cintia végzett a beszélgetéssel és odajött.
- Mi ez a ribillió? rex?
- Bocsásson meg asszonyom, csak elejtettem egy tányért, nem tört el.
- Igen, szóval neked ez "csak". Apróság mi? Anya is rákérdezett, hogy mi ez a csapkodás nálunk.
Két pofonnal toldotta meg a szidást. Lehajtott fejjel álltam, sután, nem tudtam mit csináljak. Nem akartam állandóan bocsánatot kérni, azzal is idegesíteni szoktam.
- Azt hiszem itt az ideje valami különleges büntetésre. Lányok, van ötletetek? Lil?
- Én elverném de csak megfájul a kezem tőle. Szerintem álljon a sarokban egy órát ha végzett a feladataival.
- Viki?
Viki hatás szünetet tartott. Nem volt szabad néznem, de éreztem, hogy gondolkodik. Kicsit hümmögött, majd szólt.
- Nekem lenne ötletem, de butaságnak tartanád.
- Mondd csak, ha elkezdted.
- Egy játékra gondoltam. Idehozatjuk az összes magas sarkú cipőnket. Majd összekeverjük és szétszórjuk őket a földön. És bekötjük a szemeit, hátrakötjük a kezét.
- És? (Cintia nem látta még a végét, Viki kajánul folytatta)
- És össze kell párosítsa az összes cipőnket. Külön mindenkiét. Csak a száját használhatja, a nyelvét, az orrát. A végén ha tévedett, akkor még kaphat további büntetéseket, arra is van ötletem.
- Ki vele.
- Ha már úgyis sarokba állítjuk, akkor a kedvenc cipőmet a szájában tartja, de puhán, az ajkaival, hogy ne karcolja. Csak az egyiket, a párját pedig a fejére teszem és úgy kell álljon mozdulatlanul mondjuk egy órát. Ha bármelyik cipő leesik akkor kezdi elölről, vagy újabb büntetést kap.
- Nekem tetszik az ötlet - így Lil.
- Ejnye Viki, honnan van neked ilyen fantáziád? Néha igazán meglepsz. De tényleg jó játék és nekünk nem sok dolgunk van ezzel. rex, irány a cipős szekrény. A nyári szandálokat is hozd, azok jó szagosak a mezítláb viseléstől.
- Igenis asszonyom.
Mondanom sem kell, őrült gondolat volt, de nem volt időm aggodalmaskodni, csak hordtam a cipőket. Kerítettem egy pokrócot, abban hordtam be őket, lehetett vagy 30 pár, de lehet, hogy több. Hogyan lehet három nőnek ennyi cipője, ezt sosem fogom megérteni. Mikor összegyűlt a kupac Cintia szépen hátrakötötte a kezeimet és egy selyem sállal bekötötte a szemeimet. A lányok közben össze-vissza keverték a cipőket, nagy rumlit csináltak.
- Készen vagy, indulj. Az én cipőimet középre kérem párosítva és fajtánként több sorba. Lil cipőit baloldalt a kanapé elé, Vikiékét pedig jobbra a konyhapult elé. Ne nyálazz össze mindent és ne zajongj. Én felmegyek aludni.
- Jaj, anya, ki fog vigyázni rá?
- Hát ti.
- Nem alszol inkább itt?
- Nem, ez sokáig fog tartani úgyis, majd lejövök és úgysem lesz még kész. Majd felváltva figyeljük.
- Jó, leszek én első - így Viki.
A lányok felváltva felügyeltek, bár lehet, hogy néha senki sem volt körülöttem. Nagyon nehéz feladat volt, sziszifuszi munka. Eleinte széthordtam mindent a számmal, majd kiválasztottam egy szélsőt és elindultam megkeresni a párját. A magas sarkúakkal kezdtem, mert könnyebb volt őket becserkészni. Ajkaimmal és orrommal tapogatóztam. Próbáltam elképzelni kié is lehet. Cintia cipőinek egy része illatosabb volt a sok viseléstől, de voltak ritkán használt cipői is, talán olyanok is, amiket fel sem vett. Az illat alapján próbáltam emlékezni lábának illatára. Hiszen sokat kellett nyalogatnom a lábujjait. Sajnos ez nem nagyon segített, bármennyire erőlködtem. A lányai illata is hasonló volt. Arra gondoltam, hogy lehetetlen a feladat, talán sosem érek a végére, de idővel felfedeztem egy tuti módszert. A magas sarkú cipők sarka eléggé egyforma, könnyű felismerni őket, de ehhez a nyelvemmel kell körbenyalogatnom a sarkakat és emlékeznem kell az érzésre. Ez a nyelv-memória. El is mosolyodtam erre, de megrémültem, hátha meglátják. Némelyik cipőnek fém sarka volt, ezek olyan fémes ízűek voltak. Volt olyan, hogy még így is több hasonló sarkat találtam, olyankor a cipő orrát tapogattam ki az ajkaimmal. Az orr formája általában elég volt, de a legtöbbet meg is kóstoltam és éreztem még az utca porát is a bőr szagával elegyedve. Vikinek volt egy hátul pántos cipője, azt könnyen felismertem. Lilnek volt olyan, aminek az orrán feljebb valami virág-minta volt, azt is beazonosítottam. Szerencsére én pucoltam a cipőket, így volt vizuális emlékem, most azt kellett egyeztetnem a nyelvem, az ajkaim és az orrom segítségével. Próbáltam elképzelni a cipő tulajdonosát benne a cipőben. Ahogyan fölém magasodik, míg előtte térdelek mélyen megalázott helyzetben.
Egy idő után belefáradtam, a nyelvemet is megvágta egy éles sarok. Ajkaim kiszáradtak, alig volt nyálam, de legalább nem nyálaztam össze mindent. A térdeim sajogtak, mert folyton térden csúszkáltam mindenfelé. Néha elvesztettem az egyensúlyom, olyankor az orromon landoltam, egyszer egy cipőbe fúródott a fejem, úgy álltam fel, hogy a számmal megfogtam. Körülöttem néha jövést-menést hallottam, néha nevetést. Éreztem magam körül a lányok illatát, ahogy közel jöttek hozzám. Egy játékszer voltam most, akin szórakozhattak, éreztem, hogy élvezték a szenvedésemet.
- Milyen béna. Ó, esélye sincs, ki fog kapni. Kezd uncsi lenni. Nézd már hogy kóstolgatja azt a szandált, mintha meg akarná enni a talpát. Kenjük be egy kis csípős paprikával. Kuncogást hallottam és valóban, egyszer csak csípős érzésem lett egyik cipő saroknál, ettől fogva érzékelésem eltompult. Leizzadtam, néha remegtem a fárasztó testtartástól.
- Na elég, látom ennek sose lesz vége. Már három órája csinálod és én indulok találkozni Ágival.
- Én is megyek Noémihez, házibuli lesz. És rex kell elvigyen.
- Nem baj, én maradok itthon és ha visszajön jöhet a másik játék. Majd beszámolok nektek. Lehet, hogy átjön Marcsi barátnőm, akkor szüneteltetem, inkább készít majd nekünk vacsorát.
- Rendben Vik.
Ki lettem szabadítva és láthattam, hogy kb. a felét sikerült megcsinálnom és amit párosítottam elég jól eltaláltam, hogy kié.
- rex kérek egy fürdővizet és készítsd ki ezt a fekete magas sarkút, a többit tedd vissza.
- Igenis asszonyom.
Elpakoltam mindent és előkészítettem Cin ruháit. Egy farmer szoknyát, hozzá vastag fekete harisnyát, blúzt, pulcsit, cipőt, kabátot.
- rex, míg fürdöm térdelj le a cipőm elé és csókolgasd. Ott az ajtónál a kövön. Mintha benne lenne a lábam. Érzékien, úgy. Suttogd neki... szeretlek. Csak az orrát, ne állj meg míg nem jövök. Soká lesz, mert hajat is mosok.
Egy óra is eltelhetett ezzel a feladattal, térdeim megint sajogtak. Négykézláb álltam a cipő előtt és mint egy kutya nyalogattam, csókolgattam. Olyan suta volt suttognom: szeretlek. De tettem, ahogy parancsolta. Néha Lil arra járt.
- Az enyémet holnap reggel fogod nyalogatni, amikor jó koszos lesz. A talpát is.
- Igenis kisasszony - és tettem a dolgomat tovább, nem néztem fel. Egyszer csak mellém állt felöltözve.
- Most kérek egy kis fényesítést én is. Puszilgasd körbe. Tudod mit? Feküdj hanyatt. Így jobb, most nyalogasd a talpát. Úgy, most a sarkát is szopogasd. Maradj csak, hozok egy széket.
Egy bárszéket hozott és leült. Ahogy feküdtem hanyatt néha láttam csinos lábait. Szűk ceruza-szoknyában volt és harisnya sem volt rajta. Hiába, fiatalság. Hanem a lábam között fájdalmat éreztem, hiszen nem vagyok fából. Meg is látta rajtam.
- Fáj mi? Szenvedj csak. Ne hunyd le a szemed, nézzél csak, úgysem tehetsz semmit. Anya még szárítja a haját. Most telefonálok, addig ne hagyd abba.
Míg beszélt a barátnőjével szórakozottan lóbálta lábát az arcom felett, hol a talpát, hol a sarkát nyomva a számhoz. Levegőnek vett, már egészen máshol járt, Megbeszélte, hogy vinni foguk még két lányt, meg beugrunk italért. Mintha ott sem lettem volna. Nyomorult érzés volt. Cintia érkezése vetett véget ennek a cipő-terrornak.
- rex, látom abbahagytad amit parancsoltam. Tudom, hogy van mentséged, de akkor is kikapsz. Gyere, add fel a cipőmet, indulunk. Kész vagy Lil? Előbb engem raktok le jó? rex majd légy készenlétben, néha hívni foglak, lehet vinned kell ide-oda.
- Igenis asszonyom.
- Egy búcsú ajándék. Nyisd ki a szád. Térdre, nézz fel.
Köpött egyet a számba, ami jól is esett, mert ki volt száradva. Meleg volt és fogkrém ízű. Maga a gesztus viszont iszonyúan megalázó.
- Indulás. Itthon pedig engedelmeskedj Vikinek, nem akarok rosszat hallani felőled.
- Értettem, asszonyom.
Örültem, hogy végre felöltözhettem és kiállhattam a kocsival. A hűvös levegő jól esett és egy időre megint férfinek érezhettem magam. De nem feledhettem, hogy ezek a nők bármikor térdre kényszeríthetnek ha kedvük tartja.