Megismételhetetlen élmény 2.

Mintha felfelé mentek volna...már a külvilág felől semmi zaj nem szűrődött be......pedig Dia maradék érzékszerveit kihegyesítve próbált információhoz jutni.
A zene szólt halkan...mintha gondosan készült volna ...
"Fülledt éjbe fulladt vágy,
Forró kéjtõl izzó ágy,
Százegy õrült érintés,
Minden csókod fáj.
Ajkad ég, hogy hozzám érj
Bennem lángra lobban a vér
Bárcsak lenne arra szó
Hogy, lényed mennyit ér"
Érezte, hogy ha most akarná, akkor is megkapná... ennek az idegennek adná a testét csak mára lelkestül. , mert a szíve már kiugrik romantikázik, holott a fűszert kereste..De Tudja, játék ez...és Dia játszani fog, mint máskor is.
Kíváncsi , hogy tudja megtörni az ellenállását az ismeretlen,...lesz e ellenállása egyáltalán....szeretne már kacérkodni, hatni a férfi érzéseire,játszani vele, esetleg kiakasztani, mint mást is tett, mert eddig mindig sikerült...
Volt már Ura, de így még nem volt, hogy egy alkalomra adta oda magát , a testét, lelkét Valakinek, akit nem láthat soha.Mert így beszélték meg.
Az autó egyre lassabban ment..Dia szíve egyre gyorsabban vert...tik-tak, tiki-tak.
Csak mondana már valamit...miért nem szól ....direkt csinálja...tuti...hogy a franc állna belé.... de nem dőlök be Neki... és gondolataiba mélyed újra Dia
- Megérkeztünk! Maradjon még kicsit...pár perc és Önért jövök-Ő szólt, a hangja megnyugtatta, Vagy mégsem? Becsapódott az ajtó.
Dia kihasználta az alkalmat..az izgalomtól egyre nedvesebb lett ...és naná hogy nem akarta hogy ez kiderüljön...mellette volt a táskája, kihalászta valahogy a papírzsepijét...kapkodott....villámgyorsan megtörölte vele bevetésre váró punciját....és a táskájába tuszkolta gyorsan.Kínosan ügyelt mindig a részletekre.
Kicsit megemelte a fenekét és lehúzta még jobban a ruháját...szinte ráncigálta, hogy hosszabb legyen...hogy ne látszódjon a térde ki...hirtelen úgy szégyellte magát...azt sem tudja hol van...kivel van..és ez a kirívó ruha ...nevetséges ...
Nem tudta, nem láthatta, hogy a férfi minden mozdulatát figyelemmel kisérte.., a kocsi mellett állt végig és már alig várta, hogy élvezhesse korlátlan hatalmát Dia felett. Nem látta az arcát, a finom vonásait, nem élvezhette a riadt tekintet , a pirosodó arcszínt,de bőven kárpótolta , hogy mozdulataiban érezni a zavart,a bizonytalanságot, amit Ő okoz, és hogy hatalom van a kezében, amivel nem fog visszaélni....csak kicsit
-Előre hajtottam az első ülést, óvatosan kiszállhat! Segítsek?
-Nem, köszönöm, elboldogulok!-persze hogy nem kell, megy ez neki egyedül is...valahogy kiszállt...de utólag belátta, jobb lett volna a segítség...de hiába...a büszkeség!Az a marha nagy büszkeség
Megállt az autó mellett és szinte kétségbeesve próbálta megtartani az egyensúlyát
A tűsarok belemélyedt a nedves földbe.,..próbált a lábával információkhoz jutni...tapogatózott...és rájött hamar , ez nem aszfalt, ez egyenletlen földes út.Szeme nehezen alkalmazkodott a sötétséghez.
-Fogja meg a kezem, pár métert megyünk előre...A férfi a kezét nyújtotta felé...Dia habozott kicsit..., de aztán a tenyerét a férfi tenyerébe csúsztatta..a férfi megszorította kicsit az ujjait...s összerezzent az érintésétől...mintha áram rázta volna meg...puha tenyér takarta az ujjait...melegséget adtak, és ahogy megszorította a kezét, kicsit megnyugodott, csak ne kellene a lépésekre figyelnie...azt nem mondta, hogy elvisz a pokolba, erről nem volt szó....
Próbált mellette lépkedni, de nem volt egyszerű ez a pár lépés...figyelni hogy a tűsarok ne billenjen...nem lemaradni, nem kimutatni a félelmét, és azt a bizsergető érzést élvezni...az érintését
-Egy küszöb...itt..érzi? lépje át...ügyes!
beléptek egy vélhetően szűk ajtón...ezt már csak onnan is gondolhatta, mert sikerült az ajtókeretnek ütköznie...súrolta a karja...mennyi ciki helyzet...ugyan mit ront még el, hol az a kemény Nő....mit szerencsétlenkedik...
A cipő kopogott a rideg burkolólapon.
A férfi megállt..Dia közelebb lépett hozzá...be akarta szívni az illatát...valamit érezni belőle...és persze felmérni a magasságát...akaratlanul megindult a keze...hogy bemérje ..megjátszotta, hogy megbillen...de mit is gondolt...nem mérte fel jól az erőviszonyokat
- Na akkor beszéljünk a szabályokról, kedves Kisasszony!Innentől sehova nem léphet, csak annyit , oda és akkor ahová én mondom. Egy önálló mozdulatot sem tehet...mert mindennek következményei lesznek.PIROS! Ha ezt a szót kimondja, akkor vége! Kivezetem a kocsihoz és visszaviszem a bevásárlóközpontba...Ön dönt, de ha kimondja ezt a szót...akkor nincs tovább, csak egyszer használhatja...úgyhogy jól gondolja meg. Most pedig vegye le a kezéről az ékszereket...egy dobozba teszem...és kérem mind a két csuklóját!
Dia ajkai kiszáradtak...lábán kéjes remegés futott át...ahogy levette a karkötőjét, úgy érezte mintha meztelen lett volna ...ettől....mert ezzel tudtára ébredt, hogy eladta magát.s közben egyre jobban feszengett...combjait görcsösen összeszorította...hogy be ne pisiljen szégyenszemre....
Gazdája észrevette...mosolyt csalt az arcára a kusza mozdulat
- Elfelejtettem még egy fontos pontot:A lábakat mostantól nem zárhatja össze, minimum a kisterpesz kötelező!
"Végem van"gondolta Dia...és küzdött és remegett...
Megszabadulva az ékszerektől...megkapta új testékszereit...két érezhetően vastag , de mégis bársonyos tapintású csuklópántot amit a háta möögött össze is kapcsolt a gazdája , és a nyakára egy nyakörv került...ahogy félreforditotta a fejét, a láncok csilingelésbe kezdtek...
A láncok vége gazdája kezében volt.
-Forduljon meg és jöjjön utánam....Lefelé fogunk menni. lépcsőkön,lassan megyek, lesz ideje kitapogatnia, ha ideges csak ront a helyzetén, mert lezuhanhat!
Előtte ment...nem is a lépcsőre figyelt...nem ám...hanem a férfi illatát szívta be...mámorító volt.próbálta kitalálni, milyen magas lehet...figyelt a hangra, próbálta felmérni, szeretett volna beletúrni a hajába.....pillanatra gondolataiba mélyedt...nem félt, tudta, hogy ilyen izgalmat, ekkora vakmerőséget csak nagyon kevés Nő mer megengedni...Ő más....Őt mindig is vonzották az extrém helyzetek, a bizar gondolatok.
Ahogy egyre lejjebb és lejjebb lépett...kezdett fázni...hűvös , nyirkos volt a levegő
-Lent vagyunk! bátran lépkedhet..most egy dobogó...lépjen fel rá
Gazdája szakavatott mozdulatokkal a kezeit hátul kikapcsolta és egy kampóra akasztotta fel
Nem volt kényelmetlen..Dia magában mosolygott.."na ..még Ő mondja magát Dominánsnak...nevetséges...ruhába felhúzza a kezeim...ez is gyáva, mint a többi! Csak ne kellene már annyira pisilnem...beszólnék neki..."
-Most itt hagyom magára! majd ha úgy gondolom, visszajövök, ha nem , így járt! Ugye nem feledte, a lábak terpeszben...megbízok Önben, nem rögzítettem...de kérem koncentráljon rá..szerintem nem túl nagy feladat!
És hallotta a lépteit , ahogy a lépcsőn felment
Itt hagyta! Ez a kimértség ...egyáltalán hogy képzeli???össze kellett szorítania a száját és számolt magába, hogy vissza ne szóljon! Bár -mi tagadás, egyre jobban feszült a hasa....de megérdemli, az Ő butasága....meg a kapkodás...
Nem tudhatta, de fent gazdája már megrakta a kandallót... de hogy felhozza e a Nőt oda...az rejtély
A beszélgetések alatt keresztkérdésekkel megismerte ..tudta, makacs, szemtelenül pimasz, akit még kevesen tudtak irányítás alá vonni, attól függetlenül, hogy szubmisszívnek vallja magát...Dia elmondása szerint sokan meghátráltak, mikor provokatív módon viselkedett, nem igazán tudták kezelni, nemhogy nevelni, hisz legtöbbször saját elmondása szerint beszólogatott a jelöltjeinek...Ő készült...no nem forgatókönyvvel, azt utálta...de van elképzelése, hogy hogyan tudja kihúzni Dia alól a talajt és ingoványossá tenni mindent. S közben úgy szeretett volna a seggére verni egy jól irányzott kimért ütést, de tudta, pont ezt várná...játszott....ha játék, hát legyen az!
Kíváncsi volt, meddig viselkedik ilyen hősiesen...elhatározta, a végsőkig provokálja ..mert tudta, hogy ritka kincs akadt a kezébe, még ha csak fél nap erejéig is...de az ÖVÉ.