Tengerparti kaland (2)

A kellemes úszás után a parti fövényen feküdt el mindenki és mivel a terv ellenére az „őr” is elaludt, így kissé „féloldalasan” végeztük a napozást. Szerencsére már a Nap ereje sem volt a nyári. Így melegített, de nem égetett le. Én ébredtem először az álomból és azonnal felráztam a többieket is szendergésükből, sürgetve a fordulást, de még inkább egy közös tengeri fürdőzést, mely jót tesz a felhevült testnek, no meg a bőrnek is.
Az újabb lubickolás után kifeküdtünk, de már nem aludtunk, ezért lassan persze a csajokra került a szó. Így ki-ki, vérmérséklete szerint eldicsekedhetett az eddigi hódításaival, kalandjaival, vagy fantáziája szerinti történetével. Mikor mindenki előadta már a maga történetét, hódítását, magamhoz ragadtam a szót és megkérdeztem:
- Szerintetek mindenki igazat mondott?
- Háááááááát. – jött a válasz több sráctól is.
- Igen, vagy nem? Egyértelmű a kérdés, legyen egyértelmű a válasz is! Kezet magasba, aki szerint igen, igaz volt! – szólítottam fel őket szavazásra és véleménynyilvánításra. Vártam, de nem sok sikerrel, mert csak egy kéz emelkedett a magasba. Az enyém.
- Akkor a többiek szerint kamuztunk? – kérdeztem meg újra. A kezek, ha lassan is, de emelkedtek fel, a magasba, egy kivételével, az enyém nem.
- Rendben, ez így is őszinte vélemény volt mindenkitől. – állapítottam meg. - Már csak az a kérdés, hogy legyen következménye, vagy maradjon büntetlenül? Szavazzatok! –adtam utasításba és figyeltem. Többen egymásra néztek, de volt, aki nem mert, a másikra nézni, főleg nem a szemébe. A kezek meg lassan emelkedtek a magasba. Már mind a hat ott volt, az enyémmel együtt. – Akkor jöhet a büntetés. – állapítottam meg.
- Azzal kezdem, aki a legnagyobbat lódította. Ki volt az? – kérdeztem és néztem körül. Elsőre senki sem jelentkezett, majd végül Sándor, azaz Alex keze bátortalanul, de emelkedett lassan.
- Miben kamuztál? – néztem rá. Lesütötte a szemét és kinyögte:
- Abban, hogy hű mit tettem az egyik lánnyal és hogyan, miközben nem hogy egyik, de egy sem volt még. – préselte ki magából nehezen a szavakat zavartan.
- Elismerésem, mert ez nem könnyű bevallani, de megtetted. Ezért dicséret is jár, amit majd tőlem kapsz meg később, de büntetés is, amit a többiektől, hiszen őket csaptad be. – Ki kezdi? – kérdeztem szétnézve s mivel nem volt önként jelentkező, így magam kezdtem. Felszólítottam Alexet: - Gatya le, bokafogás és számolod! – hallotta és kezdhette is, mert csattant már a tenyerem a popóján, gyors egymásutánban. Közben szememmel intettem a hozzám közel állónak, aki odébb lépett és szünetet sem tartva ütött s ütött, majd mind az öt srác megtette. Volt, aki nagyobbat csapott, de ritkábban, volt, aki kisebbeket, de szaporábban. Az utolsó után Alex még várt s mivel újabb nem érkezett, így felegyenesedett.
- Köszönöm Nektek. – mondta zavartan s leült, maga alá húzva a lábait, így takarva a merevedő farkát szégyenében.
- Rendben, akkor ki következik? – kérdeztem szétnézve.
Szépen sorjában mindenki bevallotta, hogy miben nem mondott igazat, miben lódított, nagyított, vagy kisebbített. Sorjában mindenki meg is kapta a popójára a magáét annak mértéke szerint.
A kör végén már mindenki feneke sajgott, így legjobban a hűs vízre vágytak. Ezért újabb kör következett a fürdésben. Volt, akit kéznél-lábnál fogtak meg s lóbázva dobtak bele, de volt, aki ez elől felugrott és maga szaladt be a vízbe. Hamarosan vidám zajok hallatszottak s nem csak a fürdőzés zaja, de a fröcskölés, a víz alá nyomás, a prüszkölés is keveredett közé, mellé. Nem volt semmi bántodottság, sértődés az előbbi büntetésekért, a kapott fenekelésekért.
A vidám lubickolás után már nem sok idő maradt kint a parton a megszárítkozásra és öltözésre, mert indulni kellett a többiekhez, hiszen közeledett a találkozó előre megbeszélt ideje. Odafelé menet még megbeszéltük, hogy este rendezünk közös fürdést is a szállodánál, valamint meglátogatjuk a szaunát is az alagsorban.
Hazafelé nem csak mi, de a többiek is vidámak voltak, felszabadult már a társaság és fel-felhangzott innen-onnan is a nevetés hangja. Idegenvezetőink tették a dolgukat és elmesélték a látnivalókat, felhívták figyelmünket a meglátogatható érdekességekre. Ezek között szerepelt a szállodánktól nem messze található különleges szauna, törökkori fürdő megemlítése is. Ezt hallva elgondolkoztam, mert erről nem tudtam eddig. Eszembe jutott egy régebbi emlékem Bulgáriából, ahol több napig nem jutottunk a szállodában meleg vízhez s ezért már nagyon vágytunk utána s ezért ott is egy török fürdőbe vittek el megtisztálkodni.
Azt vettem észre, hogy az emlék hatására elhallgattam, amit Alex észre is vett, majd megkérdezte mi volt az oka, hol jártam gondolatban. Ránevettem a sofőr melletti ülésen ülve és halkan elmeséltem, ami eszembe jutott. Ugyan nem tudtam részletezni, mert közel ültek mögöttünk, de Alex így is megértette és visszakérdezett:
- Akkor török fürdő lesz az esti tengeri fürdőzésből?
- Nem tudom még. Meg kell tudni, hogy meddig van nyitva. – válaszoltam Alexnak.
Mikor leszálltunk a buszról, első dolgom volt a gyakorlott idegenvezetőt megkeresni és megérdeklődni a török fürdő dolgát. Megnyugtatott, hogy késő estig nyitva tart, a vacsora után is ráérünk odamenni. Visszaérve már vártak a busznál a többiek, így mondtam, hogy irány vacsora, majd utána török fürdőzésben lesz részünk. Még megkértem mindenkit, hogy oda hozzon magával fürdőnadrág helyett – ha más nincs, akkor – egy pijama nadrágot, de hosszúszárút. Izgatott kérdezősködés kezdődött ezt hallva, de leintetem őket azzal: - Majd mindent megláttok és megtapasztaltok! Most menjünk előbb vacsorázni, de mértékkel!
A szálló előterében gyülekeztünk s hamarosan csapódtak hozzánk a tegnap esti és ma reggeli tengeri fürdőzéseinknél már volt társaink is a csajaikkal együtt. Én ugyan megjegyeztem, hogy ez nem fog menni, mert a török fürdő nem koedukált, szigorúan nemek szerint szeparált, s ma férfi nap van a vezetőnk szerint. A csajok csalódottak voltak, próbálták lebeszélni a fiúkat a török fürdőről. Azonban nem mindegyiknek sikerült, így végül is egy tucaton indultunk el a szállóportáján kapott térkép után megkeresni a török fürdőt. Egy darabig azért a csajok és azon srácok is jöttek, akiket lebeszéltek a bejövetelről. Nem kellett sokáig mennünk, mert pár utcasarok után megláttuk a kivilágított épületet. Tényleg keleties volt, nagy ívelt kapuval, előtte, azaz mellette mindkét oldalon kőpadok, melyen a várakozók ültek. Ezen kicsit elcsodálkoztunk s többen meginogtak elszántságukban, de én bementem s hamarosan visszatérve közöltem, hogy külföldi mivoltunkra tekintettel soron kívül bemehetünk, de csak egyszerre, most!
Az ingadozók közül is még két srác csatlakozott hozzánk, csajaik nagy bánatára, így végül tizennégyen jöttek be, libasorban, utánam. A pénztáron átjutva egy nagy terembe léptünk, ahol iskolaipadok álltak a falak mentén. Ott kellett levetkőzni, azaz átöltözni a pijama gatyákba. A padok feletti polcra és akasztókra tenni a ruháinkat. (Szerencsére az értékeket kint hagytuk a lányoknál!) Nem kis viháncolásba telt, míg levetkőzött mindenki, majd elindultunk befelé a nagy, íves kőkeretes ajtón át. Bejutva egy nagy négyszögletes térbe jutottunk. Jobbra lehetett menni a gőzkamrák felé, ahol száraz gőz volt. Balra a nedves gőzkamrák látszottak. Előttünk egy nagy négyszögletű medencében ültek az eddigi vendégek. Ki nyakig bent a vízben, ki meg éppen csak a medencepartján. Volt ott felnőtt, fiatal, idős egyaránt, de még kicsi - páréves – fiúgyermek is. Elég nagy feltűnést keltett a belépésünk, tétova mozgásunk.
(folyt. köv.)