Hazudj! Hazudj még!!! 10.

- Segítség! Engedjenek el! Béla te rohadék! Ezért megöllek! – fenyegetőzöl a köteleid rángatva. A szavak hatástalanok. Egyre több és több gyanta kenődik rád. Mikor már nincs rajtad több hely az edény csörrenve kerül vissza a tűzhelyre. Katalin vigyázza, kevergeti. Ildikó lép a lábad közé és tapogatva bólint, aztán mindennemű figyelmeztetés nélkül tépi le az első csíkot. Tested ívbe feszül a kíntól, ajkad földöntúli üvöltés hagyja el. Még néhány csík eltávolításra kerül. Úgy érzed a bőröd is lenyúzták, de a szemed elé tartott megkeményedett anyagban csak göndörödő szőrszálaid látod, azok estek áldozatul ezerszámra. Nem vígasztal a látvány. Főként nem, hogy érzékeny bőrödre még egy réteg kerül. Az érzés a forró láva képzetét kelti benned. Bármit megadnál, hogy abbahagyják végre.

Tested verejtékben fürdik, hangod rekedtre vált a megfeszített hangszálak is feladták már, ahogy te is mikor végre elhangzik a feloldó mondat.
- Takarítsátok el a gyantát! – int Ildikó és a lányok szó nélkül teszik.
Remegve fújod ki a levegőt, szinte megkönnyebbülsz. Ildikó puha ujjai ellenőrzésképp simítanak rád. Érintése kiáltást csal elő belőled, tested összerándul.
- Nono! Csak semmi kényeskedés kicsim! – duruzsol Úrnőd.

Már már reméled elenged és felkelhetsz mikor Ildikó szeme összeszűkül.
- Kérek egy lámpát és egy csipeszt! A munka nem volt tökéletes! – mondja rosszallón.
Petra perdül és máris előteremti az eszközöket. Ildikó széket húz lábaid közé és Katalin a farkadra fogva felemeli azt, felfelé feszítve szinte. Klára a golyóid ragadja meg és húzza feszesre zacsid bőrét.
- Kérem ne! Elég! Elég volt! – bőgöd könyörögve.
- Hallgass kicsim! Te sem szereted a félmunkát! – csitít Ildikó. A lámpa éles fényében megpillant jónéhány szökevény szálacskát. Méltatlan helyzeted már nem érdekel. Szeretnél lekerülni az asztalról mielőbb. Ám az még odébb van és jónéhány üvöltés után, akár fogadni is mernél rá, hogy sosem következik be.

A lámpa fénye árulkodón jelzi a renitens szálakat, a csipesz ellentmondást nem tűrően fog rá a szálra és egy erőteljes határozott mozdulat az, ami kirántva olyan fájdalmat okoz, amit még nem éltél át. Úgy érzed a gyantázás ehhez képest elviselhető volt. Azon fohászkodsz ne találjanak többet, legyen már vége! De Ildikó kitartó és alapos. Az ágyékodtól a feneked lukáig pásztázva tökéletesen szőrtelenít.

Megváltásnak érzed mikor a lámpa kapcsolója kioltja a fényt, a csipesz sem vadászik már és a két eszköz elkerül a közeledből. Könnyeid fényesre mosták arcod.
- Nos azt hiszem tarthatunk egy kis délelőtti sziesztát. – áll fel öled elől Ildikó. Jólesőt nyújtózik, arcáról süt az elégedettség. Végtagjaid eloldozásra kerülnek. Remegő tagokkal állsz fel az asztalról. A lányok támogatnak. Dehogy kell noszogatnia senkinek. Szíved szerint futva rohannál az emeletre, ám az ágyékod borító tűztenger és az elerőtlenedett tagjaid nem osztják véleményed. Az első lépcsőfokok után, tekinteted az emelet elképzelhetetlen magasába emelkedik. A lehető legnagyobb terpeszben indulsz tovább és ujjaid fehéredésig kapaszkodnak a korlátba.

Kimerülten dőlsz el a hatalmas ágyon, ahova Ildikó mutat. Már nem érdekel, hogy kikötözi kezed, lábad. Feneked alá párnát rak, kiemelve megkínzott testrészed. Magadra hagy eltűnik a fürdőben. Kezében egy tubus krémmel tér vissza.
- Hát nem volt még elég….? – nyögöd felsírva.
- Hát nem volt még elég…Úrnőm? – javítja ki így is engedetlen megszólalásod valamelyest.
- Kérem Úrnőm! – nyekerged elhalón.

Ildikó azonban terpeszbe kényszerített lábaid közé ül és ujjaira nyom a krémből. Felüvöltve menekülnél az érintés elől, de nincs hova. Az érintése kellemetlen, de mire végig ér a vöröslő területen, már csak kellemes zsibongás marad a fájdalom helyén.
- Köszönöm …Úrnőm! – sóhajtod megilletődötten. Ő csak elmosolyodik és felállva az ágyról újra magadra hagy. Kezet mos, majd visszatérve az ajtóhoz lép és még visszanéz, elégedetten pillant rajtad végig.
- Néhány órát pihenni hagylak, aludj vagy gondolkodj, rád bízom! – ezzel kimegy és a szobára csend borul.
Alig hiszed hogy a tortúra szünetel. Félelmed lassan beigazolódik. Ildikó nem tréfált. Ez még csak a második nap, ha szerencséd van akkor a remélt tíz napból csak hetet tart be. Így lesz a vágyott szabadság, büntetés végrehajtássá. Mélyet, hosszút sóhajtasz. Azon fohászkodsz, hogy csak túléld.
Kínlódásod lassan eloszlik, tán el is szundítasz, mert halk nevetgélésre ébredsz. Az ajtó nyílik és döbbenetedre Klára és Petra lépnek be. Ösztönösen rántod meg a kikötözött kezeid, betakaróznál, ha volna mivel. A lányok élvezettel néznek végig rajtad. Tekintetükből süt a prédára éhes vadász vágya.


folyt. köv.