Az első

Annyiszor elképzeltem, milyen lesz az első alkalom, amikor meglátom őt. Amiről már annyit fantáziáltam, bármit is csináltam, ha vezettem, ha sorban álltam, ha zuhanyoztam, ha egy pár sétált mellettem kézen fogva... Milyen lesz a hangja, érintése? Keményen parancsol majd vagy kedvesen utasít? Vajon elijeszt már az első szóval vagy inni fogom minden szavát és remegni azért, hogy megtehessem, amit kér?

Aztán végre ott állunk egymással szemben, tudom, hogy ez nem másról fog szólni, most nem. Csak kettőnkről, a kapocsról, ami olyan régen láthatatlanul köt össze bennünket. Ő rám néz, elmosolyodik, egy pillantással végigmér; itt vagyok neki, most csak neki. Lassan átgondolja a helyzetet, érzi az izgalmamat, két karomnál fogva magához húz és amikor engedékenyen hozzásimulok, a hátamra kulcsolja a kezeimet, hogy ne tudjam érinteni. Szorosan tart, hiszen ő az erő, az akarat, amellyel úgy csókol meg, ahogy életemben még senki. Elvesztem. Elönt a forróság és közben kiráz a hideg. Az összes érzékemmel csüngök rajta, úgy döntök, ösztönös leszek, ettől a ponttól nem gondolkozom többé. Visszacsókolok és érzem, hogy Izmok mozdulnak az érintésemre, szemek sötétednek, sóhaj száll... a megnyugvásé, hogy ez most tényleg a valóság. Erre számított, ezt kell, hogy kapja. Elveszek az ölelésben, érzem, hogy hazaértem. Arra a hőn áhított helyre, ami körülvesz, melegen tart, ahol mindig biztonságban érzem magam és megnyugszom a tudatban, hogy itt mindig szeretni fognak saját magamért. Mindent akarok adni neki és úgy, ahogy kéri, úgy, ahogy elveszi....

.... amikor végzett, mozdulni sem tudtam. Lévén, hogy a kezeim a szék támlájához voltak kötözve, nem tudtam a helyemet elhagyni. A hátsómon a finom ostorcsapások helyet égett. A térdeimet nem éreztem a kemény felületen való hosszas térdeléstől, de ezt szinte nem is érzékeltem. Sajgott mindenem, de csak arra tudtam gondolni, hogy magamat is meglepve mennyire nem éreztem fájdalmasnak vagy megalázónak a történteket. Mögöttem állt, átkarolt és simogatott, a hajamba túrt, nyakamba csókolt. Minden mozdulatával éreztette, hogy számíthatok rá, sosem bántana, ha nekem ez nem okozna örömet....

Már akkor alig vártam a következő alkalmat, amikor újra birtokba veszi a testem, amikor újra érezhetem ezt a semmihez sem hasonlító, mámorító és egyben megsemmisítő érzést a kezei alatt... Szeretnék újra elveszni, szeretnék újra életre kelni, szeretném újra látni a szemében a gyönyört, szeretném....