Sportcsarnokban történt (2)

Ott maradt abba a történetem, hogy a srácot leküldtem az alagsorba zuhanyozni, majd az ottani tornatermembe ígértem meg aznap éjszaka a kínzása, tortúrázása lebonyolítását.
Igen, uram! – jött azonnal a gyors, vidám válasza erre a közlésemre és a mutatott ajtón leszaladt az alagsorba. Hallottam a zuhanyozása zaját, a vidám prüszköléseit s elmosolyodtam magamban. - Igen, így kell élvezni ezt is, de remélem a folytatást is fogja! – gondoltam magamban és elterveztem mit, hogyan tegyek, hogy élvezze, maradandó legyen az élménye, de ne legyenek maradandók a nyomai. Főleg holnap ne lehessen látni azokból semmit. Mikor leérkeztem hozzá, már ott várt a tornaterem közepén, de nem állva, hanem térden állva, fejét lehajtva, szinte leszegve nézte a földet, padlót és szinte alig hallottam a lélegzetvételét, mert izgalmában szinte visszafogta azt. Teljesen mezítelen volt.
Nos, szolga, akkor most térjünk rá azon dolgok megvalósítására, melyeket elmondtál nekem, ott, a sportcsarnokban, a teniszpálya kerítésénél, mint vágyaidat. Jeleztem akkor is, hogy nem lépem túl a tabuidat, de kihasználom maximálisan a határokat. Nem lesznek rajtad maradó nyomok, legalább is testileg nem!  Egyhuzamban történik a tortúra, mert nincs sok időnk, s kell időnek maradnia a pihenésedre is. – jelentettem ki.
Igen, Uram, kérem is erre nagyon! – felelte alázattal a hangjában, de némi büszkeséggel is, hogy felkészült elviselni a megpróbáltatásokat.
Azzal kezdtem a tortúrát, hogy talpra állíttattam. Kis terpeszbe, majd elmondattam hangosan, hogy hogyan fürdött meg itt, hogyan mosta ki magát mindenhol. Ennek elmondása alatt már vörösödött, meg-megcsuklott a hangja közben. Azonban nem volt kímélet, végig kellett mondania. Mikor ezzel már eleget szenvedett, kapott nyakörvet, elég széleset, majd egy pórázt is csatoltam rá. Meglepetésére elővettem egy valósághű, bőr kutyamaszkot, melyet szintén a fejére húztam, megigazítva, hogy kilásson, de ne sokat lásson azért . Majd növekedett a csodálkozása, mikor oldalára fektettem a padlón és a bokáit a combjához csatoltam egy-egy széles pánttal. Ezt követően a kezeire is kapott spéci kesztyűket, amelyek olyan kemény bőr részeket tartalmaztak, hogy azokon tudott – ingadozás nélkül – meg”állni”. Most visszadöntöttem a „mancsaira”, a térdeire és utasítottam, hogy – távolabb lépve – kövessen. Kezdetben nehezen, majd rájőve a fortélyára, már könnyebben követett engem körben-körben, a tornateremben.
Mikor láttam, hogy a kutyamódra megkívánt mozgást, „járást” már tudja, akkor odavezettem a bordásfalhoz és kikötöttem. Hoztam egy tálban vizet, majd egy másik tálkában pár szem kekszet és utasítottam, hogy egyen-igyon. Nehezen ment kezdetben, de hamarosan ezt is kitalálta, megoldotta. A következő feladata a kutya”hűség” kimutatása volt. Egy ideig gondolkozott ezen, majd feltérdelt, „ugatott”, de körbe-körbe is szaladt engem. Fel-felugrálva rám szinte ledöntött a lábamról s végül még valósághűen pitizett is. Nagyot nevettem ezt látva, megdicsértem és még a buksiját és a fülei töveit is megvakargattam. Mély hangú dörmögés és hempergetőzés volt a válasza, bár a hátán fekve a „lábait” nem tudta az ég felé nyújtogatni, mert meg voltak kötözve. Láttam, hogy az alázat már megy, így tovább léptünk.
Kutyaállást vett fel a térdein és „mancsain” állva, mikor meglepetésére alá nyúltam és keményen megmogyoróztam. Ezt nem várta, nehezen is tűrte, végül már sziszegett erősen. Most egy másik pórázt vettem kézbe, melyet a lábai között átvezetve a farkára hurkoltam és onnan irányítottam a továbbiakban, az első pórázt a hátára engedve. Nemsokára azonban lecsúszott a póráz a még nem kellően álló, merev farkáról, ezért újra feltettem, de most meg is simogattam az oldalát, mellkasát, majd a farka mellett a golyóit is, de érzéssel, így hamarosan már elérte az általam kívánt merevséget. Így nem volt akadálya a „farok”- sétáltatásnak. Ha előre „szaladt”, akkor meghúztam a pórázt, ha meg lassúnak bizonyult, akkor rántottam párat.
Ezt is hamar megtanulta, megszokta, ezért újabb tortúra vette kezdetét. Kiengedtem a széles pántokat és ugráltattam, békaügetésre fogtam, hogy izmai fellazuljanak. Mikor ez sikerült, akkor a farok-pórázt kötöttem ki a bordásfalhoz és utasítottam, hogy ugorjon reám, de mielőtt elért volna, hátrább léptem, így nem sikerülhetett, viszont kissé fájdalmas volt számára. Kíváncsi voltam, hogy meddig teszi meg, de alaposan megdolgoztatta magát, nem kímélte a farkát sem, ugrált s ugrált „reám”.
Megállítottam, majd azt parancsoltam, hogy álljon kis terpeszben, de úgy, hogy feszüljön a farok-póráz rajta. Megtette, sőt alaposabban is, mint kívántam, mert eléggé vörösödött a farka és a golyói. Ekkor gyorsan hoztam egy here-satut és feltettem rá, meghúztam rajta. Most is sziszegett kezdetben, bár kíváncsian is nézte, (amit hagytam) a felszerelését és a végeredményt. Mivel igencsak mereven állta a farka a satuban, ezért még hoztam egy dilatator-készletet is (húgycsőtágítók), melyet sorban haladva a vékonyabbaktól a vastagabbak felé, felpróbáltam, belepróbáltam. A harmadik még bele ment, de már láttam, hogy nem kellene a továbbit is erőltetnem, így ezt abbahagytam, ez maradt benne. Kapott rá egy bőr parittyát is, hogy ne tudja kinyomni.
Most odatoltam egy kerekes ágyat, majd arra ráfektettem hanyatt és a lábait a bokáinál, valamint a kezeit a csuklóinál kikötöztem, valamint a nyakpánt pórázát is a teste alá helyeztem. Ott feküdt előttem „kiterítve” kívánatosan. Odatoltam mellé egy másik kiskocsin az elektro felszerelést és kezdetben a tappancsokat a hasára tettem fel, majd indítottam a szerkezetet. Felkiáltott a meglepetéstől, mikor megérezte az első „hullámokat”, de elcsendesedett és feszülten várta a továbbiakat. Hol erősítettem a frekvenciát, hol növeltem az erejét, de közben mindig figyeltem rá, főleg a reakcióira. A feszültség lassan csökkent az arcán, majd már mosolyogni is tudott. Ekkor megint kicsit erősebb fokozatra kapcsoltam. Megrándult, de tűrte, majd egy idő múlva megint élvezte is.
Így haladtunk végig a frekvenciákon és erősségeken, miközben az összes „hullámváltozatot” is végig próbáltuk. Mikor ezzel végeztem, akkor a tappancsok maradtak, de elővettem a csipeszeket is, melyek a golyók bőrére kerültek s most már nem csak a tappancsokon, de a csipeszeken át is érezte az elektromos ingerületeket. Fokozatosan ehhez is hozzászokott, így már megint mosolygott egy idő után. Ekkor kerültek sorra a második sorozat csipeszek, melyek már egymás mellé a farkában lévő dilatátorra kerültek fel csipeszelésre és újabb „móka-kacagás” indult. Ez kezdetben inkább sziszegés és vonaglás volt, de a megszokás nagy úr, így hamarosan ez is ismerős lett s már mosoly fogadta az újabb „hullámokat”.
Sőt a „hullámok” mellett már egyéb „hullámok” is jelentkeztek, de mivel még nem akartam, hogy elcsöppenjen, így visszavettem az elektro ingerületekből, így csak feszengett, de nem tudott újra a kéj közelébe kerülni. Egy idő után már könyörgött ezért, kitartóan, de a fejemmel nemet intettem. Bánatosan, de megértette, hogy még nincs itt az ideje ennek.
Befejezve az elektrózást, lekapcsoltam mindent róla és hagytam kicsit pihenni, de hogy azért ne unatkozzon, meg én sem, mellette állva a kezemmel cirógattam, simogattam, ingereltem a testét mindenhol, különösen a mellkasát, hasát, ágyékát, majd a talpait is. Addig nem nagyon izgatta, de a talpai különösen csiklandósnak bizonyultak, mert akkor rángatózott, vonaglott, vergődött és könyörgött hangosan, hogy ezt ne tegyem vele.
(folyt. köv.)