Agapiosz szigete

Szolón kivitte a partra az utolsó német csoportot, apja, Geraszim és menyasszonya, Ellina a sziget egyetlen szállodája hűvös teraszáról nézte ki tudja hányadszor a távolodó hajót. A személyzet hazament, ketten maradtak a Hotel Pelagiusz hófehér épületében, a család szállodájában.
Ellina felnézett az ősz férfira: fehér sziklának látta a parton. Szolónt szélben hajlongó pálmafának: felegyenesedik a legnagyobb bóra után is; a fehér szikla pedig ősidők óta állja az ár-apály hullámait.
Geraszim elé állt, épp a válláig ért, pipiskedett kicsit:
- Amíg Szolón visszaér, kérek valamit.
"Ha valaha lányom lett volna, ilyennek álmodtam volna"; amióta megismerte fia menyasszonyát, eljátszott sokszor a gondolattal. Szerette, ha érkezéskor arcon csókolta a lány; a falubéli após-jelöltek kezüket nyújtották csókra.
- Mi lenne az?- szeme még a távolba veszett hajócska után kémlelt.
- Menjünk le a Thimáte öbölbe. Szolón megígérte, de csak az esküvő után,- ráfonódott a karba font karra,- nagyon szeretném látni.
Agapiosz szigetén ez az öböl tabu volt a lakosoknak, tabu a turistáknak; Geraszim lezárta a sziklákba vájt lépcsőt. Maga sem járt mostanában arra.
- Rendben,- mondta csöppnyi töprengés után, mert nagyon kedvelte a lányt,- de Szolónnak egy szót sem! Akkor sem, ha az esküvő után együtt mentek le.
Ellina életében először megcsókolta a férfi kezét.

- Milyen szép!- mondta ott lent, szandálját lerúgva belegázolt a vízbe, apró lábnyomai mint megannyi apró tavacska csillogtak a homokban. Hátranézett, akkor vette észre a sziklába faragott portrét.
- Maria itt tűnt el, amikor kiderült, hogy megcsaltam,- a férfi hangja inkább tárgyilagos, semmint érzelmektől festenyzett volt,- lejött és eltűnt, csak Szolón játékhajóját találtuk itt, a parton. Nem hiányzott egyik hajónk vagy csónakunk sem.

Egy nagyobb hullám a sziklának fröccsent, a permet eláztatta Ellina vékony pólóját. Hátat fordított:
- Leveszem és kicsavarom,- mondta a férfi felé.
- Milyen a hátad?!- Geraszim torka elszorult: vérvörös csíkok a bársony bőrön.
- Szolón szeret játszani szeretkezés közben. Néha kegyetlen és fáj, de ő élvezi, élvezem én is olyankor, mert szeretem,- hátrafordult, a férfira nevetett,- Filippa tegnap, takarítás közben megtalálta, mert az ágy végében felejtettük. Elég sokba került a hallgatása, átkozott vén banya!

Olyan keserűséget, dühöt érzett az ősz férfi, mintha kalapáccsal összetört szobrot, késsel felhasított festményt, felgyújtott könyveket látott volna valaha is.
A megsebzett Szépség.
A fia kezétől megsebzett Szépség.
Isten ajándékát megbecstelenítették.
Nevetséges mondat jutott az eszébe és magát érezte nevetségesnek, amikor azt mondta:
- Nem erre neveltem...
Ellina szembefordult, apró melleit eltakarta az összegyűrt, kifacsart pólóval. Néhány csík a hasát is megjelölte.
Geraszim szálfaként dőlt elé a homokban, homloka épp elérte lábujjait:
- Magamra veszem fiam bűnét, mert szeretlek,- nagyon fájt a megkorbácsolt, gyönyörű női test látványa,- húzd ki a nadrágszíjam, kérlek...vagy találsz vesszőt a parti ligetben...
- Forduljon meg,- a leány letérdelt, ölébe vonta az ősz fejet,- én is szeretem.
Lesöpörte arcáról a finom homokot, könnyű, szelíd csókkal becézte az idős férfit:
- Szolón a kapocs magához,- kigombolta a könnyű, fehér vászoninget: csókokkal, apró harapásokkal vesszőzte a finoman reszkető férfitestet.
Szolón hajókürtje egész közelről jelzett; Geraszim térden állva gombolgatta az ingét.

Ellina a sziklába faragott portréhoz lépett, megsimogatta a kő-homlokot:
- Most már mindkettő az enyém.
Megcsókolta a kő-ajkakat:
- Áldott legyen a tenger, ringasson örök békében téged!

Most már én vigyázok rájuk.