Hol van ? - 4.

Négy

Nem tudta, mennyi ideig aludt és azt sem, hány óra van. A lába már nem volt az ágyhoz kötözve és egyik kezét is felszabadították, csak a jobb csuklója volt odabilincselve és egy takarót is rádobtak. Hálás volt fogvatartóinak, hogy hagyták pihenni. Mindene sajgott, de az alvás jót tett. Igyekezett mozdulatlan maradni és nem elárulni, hogy már ébren.

- Vigyétek át a Dokihoz – hallotta a főnöknőt

Eloldozták a bilincset majd ugyanazzal hátra kötötték a kezét, ráadtak egy köpenyt, ami alatt teljesen meztelen volt és elindultak a folyosón. Elhanyagolt pincének látszott. Ablak sehol, ócska lámpák csüngtek a mennyezetről. A doki szobája néhány ajtóval odébb volt. Ő maga fehér köpenyt viselt. Szakállas 50 körüli ember volt. Hidegen, mint egy kísérleti alanyra nézett rá, a száján lekicsinylő mosollyal. Miután végignézett rajta, a fejét billegette majd kísérőjéhez fordult. Halkan beszéltek valamit. Csak annyit tudott kivenni, hogy oroszul (vagy ukránul?), amiből semmit sem értett.

Doki szobája tiszta és rendezett volt, tele mindenféle dologgal. A vízszintes vizsgálóasztal az és a nőgyógyászati vizsgáló szék alapján akár rendelő is lehetett, csak tele voltak oldalt lecsüngő bőr szíjakkal, ami szokatlanná tette őket. Az asztalon és a szekrényben krómozott eszközök sorakoztak. Egy része ismerős volt, többségükkel azonban még nem találkozott. Injekciós tűket, különböző méretű fecskendőket is látott. Az egész nem sok jót ígért. A kerekes kis asztalon mindenféle elektromos szerkezet állt, odakészítve a vizsgáló szék mellé. A készülékeken gombok, kapcsolók és kijelzők sorakoztak, és rengeteg hosszú kábel a végén csipeszekkel és különböző dugókkal. Amikor rájött, hogy ezek elektromos kínzó eszközök, hirtelen megrettent. A keze elkezdett remegni és pisilnie kellet. Arra gondolt, hogy mi lesz, ha nem bírja visszatartani és oda fog csorgatni a kő padlóra a két férfi előtt. A gondolattól elöntötte a szégyen érzése mintha már meg is történt volna, és érezni vélte a vizelet szagát is képzeletben.

Közben véget ért a két férfi beszélgetése. Kísérője belelökte a vizsgáló székbe és lekötözte a szíjakkal, félig fekvő helyzetben. Lába a levegőben széttárva, kezei a feje fölött kikötözve, szíjak a derekán és a combjain. A legrosszabb a nyakán lévő volt, ami fojtogatta ha megpróbált mozgatni a fejét. Teljesen ki volt szolgáltatva, puncija premier plánban és bármire hozzáférhetően. Mikor végzett a férfi a kötelékekkel, diszkréten hátra vonult.

Doki hosszasan és figyelmesen nézte, amitől egyre idegesebb lett. Gyorsan számba vette a látott kínzóeszközöket és megpróbálta kitalálni, mit fog választani Doki, aki minden bizonnyal szintén a leltárt gondolta át. Azonban volt egy nagy különbség. Doki pontosan tudta, mi mire való és milyen szenvedést és meglepetést tud okozni, ő azonban nem.

Végül doki felvett az asztalról egy vastag, kb. 15 cm-es hengeres valamit, a végén szíjakkal és felé indult. Egy szájpecek volt. Megpróbálta összeszorítani a fogait, de Doki szétfeszítette a száját és ráharaptatta a rúdra, közben a szíjakat a tarkóján összekapcsolta. Megpróbált megszólalni, de csak nyögni tudott, értelmes szó nem jött ki a torkán. Érezte, ahogy a nyál lassan lecsordul a szája sarkán amitől még kiszolgáltatottabbnak érezte magát. Tudta, hogy most valami nagyon rossz fog következni és ha betömték a száját, akkor egy darabig nem lesznek kíváncsiak a válaszaira. Csak egy tárgy, egy élő játékszer lesz, amivel azt tehetnek, amit akarnak.