Vallató-kínzó módszerek.: Csiklandós technikák - I. rész

Ennek a sorozatnak a célja a kikötözés-csiklandozás művészete iránt érdeklődők és a szakavatottak szórakoztatása és ihletnyújtás a játékokhoz.
Több tucat szeánszon túl, csiklandozás-, kikötözés- és lábfétis escortként a saját tapasztalataimra és a rengeteg látott videó anyagra támaszkodom, szóval nem szentírás ez, csak kiírom magamból az élményeket.
Régi tudomány, hagyománya már évszázadok óta él, bár mókássága miatt sokan nem gondolják valódi kínzásnak. A maga módján pedig nagyon is az, és különösen hasznos is tud lenni, például akkor, amikor a tortúra során nem hagyhatunk nyomokat az áldozaton. Alkalmas vallatásra, megtörésre, megalázásra, büntetésre és félelemben tartásra is. Emellett élvezetes játék is (a ticklernek mindenképp). Ki nem szeret másokat kiszolgáltatott helyzetben megcsikizni? Gondolj csak arra a hétköznapi esetre, amikor hátulról mögé lopózva meglepsz valakit megbökve az oldalait, vagy amikor kinyújtózik a védtelen hónaljakra támadsz. Ellen tudsz állni a kísértésnek, ha elhaladsz egy karfára felpakolt, keresztbe tett láb mellett? Vagy amikor fogod a létrát és ő a legfelső fokon ágaskodik a lábpárnáin, a megemelt sarkaival pedig hozzáférést biztosít a puha, érzékeny részekhez? Az utóbbi példánál maradva, ha vagyunk olyan viszonyban vele az embereknek legalább a fele finoman végigtrillázik az ujjaival a pucér talpakon (a másik fele meg gondol rá). Ilyenkor a lábelrántás után meginog, aztán egy szelíd naa vagy héé leesekkel véget érhet a dolog, de mindenki elmosolyodik. Gondoltál már arra, hogy ez mosolygás a velejáró bizsergető érzéssel együtt tovább is tarthat?
Épp most, amikor írom ezeket a sorokat, egy szeánszról jövök. A házigazda kliens szép számú kalodakészlettel rendelkezik, amiket a konyhabútor tetején tart, így fel kell mászni egy magas létrára, hogy le lehessen venni, egészen a legfelső fokára. Mivel én vagyok a fiatal, felmásztam rá és nyújtózkodtam, hogy elérjem őket (már alsógatyában voltam, mezítláb). Még mielőtt hozzámért volna, egy pillanattal előtte már átláttam a helyzetet: a pipiskedő lábaim épp fejmagasságban voltak vele pár centire tőle, és már mozgatta is az ujjait a talpamon. E nélkül is majdnem ledőltem, így meg reflexből taposni kezdtem a lábammal, amitől megingott a létra. "Ne aggódj, foglak." - mosolygott, és még párszor eljátszotta ugyanezt, mire lábfejemet a fok szélén túltolva kiegyensúlyoztam magam. Ezt ő kihasználva elkezdte a levegőben lógó lábujjaimat szopogatni. Én nevetgélve, idétlenül inogva még hosszú másodpercekig küszködtem mire elértem a zsákot, amiben a kalodák voltak. ( hiába, sosem tudnak ellenállni a lábaimnak, aki érdekelt a témában nézze csak meg a képeket róla az albumomban :) ) Ilyesmi izgalmas játék az olvasós feladat is. A cél egyszerű: olvasd fel a kezedben tartott papír szöveget megakadás és hiba nélkül. Ebben csupán annyiban akadályoznak, hogy az előre kinyújtott lábaidnál ülő társad megszabadít a zoknitól/harisnyától és közben gonoszul csiklandozza a talpaid. Érdemes kipróbálni!
Persze, ha nem elégszel meg ennyivel nem muszáj itt megállni. Miután levettem a cuccokat, visszamentünk a szobába, ahol már várt az előkészített fogkefe, toll, ecset, kisvilla. Megszabadítottak az alsómtól is, aztán kalodába zárva a kezeim és lábaim, egy kifacsart pózban, mozdulni képtelen, meztelenül térdeltem előre borulva az ágyon ( a módszer részleteiről később ). Bár ez már egy haladó technika, azért a laikusok is sejtik mi következett...
Folytatás következik;)