Szauna világ II.

Az eddigiekben leírtam a környezetet, ahol megtörténtek a következők:
Ahogyan azt már leírtam, a Sótégla szaunában pihenve hallottam egy srác és lány hangját kintről, de azt nem miről beszéltek, veszekedtek. Később sem találkoztam velük sehol, míg bejártam a Szauna világ területét. Mikor végére értem a felfedezendők sorának és benéztem érdeklődően a Naturalista szauna üvegajtaján semmit sem láttam, befelé a fényből a sötétbe, így hátrébb léptem. Időben, mert kivágódott az ajtaja és elől egy fiatal csaj rontott ki azon, míg Őt követte egy srác, aki alig érte utol a kiscsajt még a lejárati lépcső előtt. Az hangosan dohogott, szidta a srácot és az „ízlését”. A sok szövegből végre annyit sikerült kivennem, hogy már az előbb is ők voltak itt fent, bent ebben a szaunában, de akkor még csak „gusztálták” verbálisan a kiscsajt a benti fiúk s a saját „lovagja” nem védte meg, hanem még szinte adta a lovat alájuk. Ezért rohant ki elsőre is a kiscsaj és veszekedett a Sótégla szauna fala előtt a srácával, nem sejtve, hogy én bent vagyok.
Akkor abban maradtak, hogy visszamennek, de a srác védje meg a csaját a benti fiúktól. Visszatértek, de folytatódott a heccelődés, ugratás a fiúk részéről és a saját sráca megint nem jól teljesített a kiscsaj szerint, ezért rohant ki újra most. Már komolyabban összezördültek a lépcsőnél, melynek az lett a vége, hogy a kiscsaj lerohant és az ajtó csapódása zajából következtetve, ki is rohant a Szauna világból, vissza a fürdőrészlegbe, vagy uszodába. A srác sértetten állt egy darabig a lépcsőnél.
Majd hamarosan jött fel a lenti, fiatal fürdőmester megkérdezni, hogy van valami probléma, hogy a vendég ily sietősen távozott? A srác legyintett, mondta, nincs semmi baj s sarkon fordult, otthagyta a fürdőmestert és átvágva a pihenőn visszatért a Naturalista szaunába.
Mi egymásra néztünk a fürdőmesterrel, de látszott a fiatal fürdőmester aggódik a dolog miatt. Rám nézett kérdőn, mi volt ez, de én mondtam, hogy most jöttem csak fel ide, s nem tudom mi történhetett, csak azt láttam, hogy kivágódik az ajtó, kiszalad a kiscsaj s a sráca utána. Majd itt veszekedtek s a csaj elrohant végleg.
Ekkorra ért vissza a másik srác is a vizes bermudájában az alsó szintről, a Merülő medencéből, s lépett volna be a Finn szaunájába, vissza. A fiatal fürdőmester komoran figyelmeztette, hogy nem használhatja itt bent a bermudát és leparancsolta azt róla. A srác hezitált, ránk nézett többször is, majd mikor látta rajtam sincs fürdőnadrág, mégis csak levette a magáét, de maga elé tartotta „fügefalevél” gyanánt s úgy tért vissza a szaunájába.
A fürdőmester nehezen kimondva, de megkért, hogy menjek a srác után (mutatta is) s ha gond van, csak kiáltsak s ő siet föl. Ekkor rémlett fel bennem a fiatal fürdőmester korábbi mondása és most értettem meg igazi értelmét: - Ott, fent, hátul van, a legmelegebb helyiség! Tényleg, most már visszagondolva a csaj srácára volt benne valami érdekes vonás, kíváncsiság talán.
Így is lett, mert most már én is odaléptem, majd kinyitva az üvegajtót beléptem a szaunába. Ennek bent elég furcsa alakja volt. Szintén sokszögű, így több „sarka” is volt, ahol egy-egy fiatal srác terpeszkedett eléggé kihívóan, mondhatnám különböző erotikus pózokba merevedve és éppen verbálisan ugratták a visszatért srácot. Elmondták mindenféle nyuszinak, anyámasszony katonájának, majd élces, vagy számukra annak tűnő megjegyzéseket tettek már a még mindig csüngő farkára és a nemi potenciáljára is célozgattak. Egyre durvultak a megjegyzések, majd már ordenáré stílusba mentek át. A srác próbált visszavágni nekik. Erőtlenek, nem is szellemesek voltak a riposztjai, meg egyedül volt a „bandával” szemben, akik magukban, többségben már erőt éreztek.
Végül az egyik srác engem pécézett ki, s nekem kezdett mondani sértő megjegyzéseket értve az életkoromra, nemi potenciámra is. A többiek meg hangosan röhögtek ezeken, hallva.
Eddig álltam csak az ajtónál, de most beljebb léptem, erősen ránéztem az eddig hozzám beszélőre, szinte „satuba fogtam” a szememmel a tekintetét és úgy kezdtem beszélni hozzá:
- Látom Te vagy az erős legény ezen nyiffantak között, hiszen csak Te mersz tenni is, nem csak szájalni. Viszont hamarosan gondod lesz, mert kifogysz a szövegedből és laposodni fog, ami nem tesz jót a renomédnak majd!
- Csak ne pofázz, nem adtam szót magának! – kezdte a srác a vissza„ugatást”.
- Várj, még nem fejeztem be! – szóltam erélyesen rá. – Türelem. Ha elmondtam, amit akarok, szót kapsz, addig is melegítsd a bendődet, mert még kihűl a sok beszédtől és hascsikarásod lesz, ami nem kellemes dolog. – folytattam. A srác nyitotta száját újra így ráordítottam: - Mondtam már, hogy kuss, míg a nagyobb beszél! Nem tetszik a hangnem sem, a szavak különösen nem, de ez az egész szituáció meg pláne nem. Én itt ugyanolyan vendég vagyok, mint ti, de belépőt fizettem, nem azért, hogy ezt hallgassam, hanem azért, hogy jól érezzem magamat, akárcsak az a kiscsaj, aki az előbb innen rohant ki és vágta rátok az ajtót. Joggal! – tettem még hozzá.
- Honnan tudja, ha nem volt itt? – szólalt meg egy másik srác kérkedőn.
- Onnan, hogy kint megbeszélték a történteket egymással, ezzel a fiúval s ezt hallottam meg. Szóval vissza az agyarakkal! Megértettétek? – fejeztem be és néztem most már szét, a többiekre is. Azok egy ideig hallgattak, majd a „vezér” mégis csak megszólalt, mert mindegyik arra nézett:
- Már mondta a társam, hogy nem osztottunk lapot magának, akkor ne is akarjon beszállni a játékunkba! – nyögte ki fennhéjázóan és körülnézve várt a dicséretet a többitől. Majd így folytatta: - Majd móresra tanítjuk ezt a kis köcsögöt, hogy élvezettel fog nyögni is kínjában, meg örömében. Ugye? – kérdezte meg a sráchoz fordulva, de az nem válaszolt, csak megrándította a vállait.
- Biztosan így lesz. – szólaltam meg halkan s úgy is folytattam: - De nem itt! Itt és most én fogok szaunázni csendesen, csendben. Így, ha akartok, maradhattok, de szintén csendben. Ha meg nem, akkor kívül tágasabb! Sipirc, kifelé!
- Mondtam már, hogy nem kapott lapot.. – kezdte a bandavezér, de ránéztem szúrós szemmel, így elharapta a mondandóját, majd vállat vont, felállt és nyeglén kivonult a szaunából. A többiek persze utána, csak a csaj sráca maradt.
Egy darabig csend volt, még egy légy zaja sem hallatszott. Végre hosszabb idő után a srác megszólalt:
- Köszönöm, hogy segített, de lassan megyek Mónika után, mert már biztosan nagyon dühös lehet rám.
- Igen, szívesen és joggal! – tettem hozzá.
Jó ideig voltam egyedül a szaunában, talán el is aludtam, mikor arra riadtam fel, hogy nyílik az ajtó és a Finn szaunában lévő srác lép be. Meglátva vissza akart fordulni, de mégis erőt vett magán, belépett, letette a lepedőjét és maga is lefeküdt az egyik padra. Megint hosszú ideig csend és rend volt.
Arra riadtunk mindketten fel, hogy kivágódott az ajtó és benyomultak rajta az előbbi srácok szinte egymáson át csörtetve, üvöltözve s zajosan elfoglalták helyeiket a sarkokban, jól megvetve a hátukat és felvéve az előbbi erotikus tartásukat. Nem maradtak csendben sem, mert hangosan megvitatták egymásnak ordítozva, hogy megváltozott a szauna eddigi kellemes légköre, két „hernyó” is bejött, bent maradt s rontja a levegőt.
A másik srác kezdett felcihelődni, de én nyugodtan megszólaltam:
- Már az előbb is kifejtettem, most is csak azt tudom megismételni, hogy én a csendet szeretem a szaunában, azért fizettem meg a belépőt és ha nem lesz csend, akkor teszek is róla, hogy legyen.
(folyt. köv.)