Az illem iskolája 1. rész

Megint egy tipikus őszi nap volt. A nap még erősen sütött, de már rideg volt a táj az iskola körül. Az emberek már nem gyönyörködtek a virágzó természetben, inkább sietve lépkedtek az épületek között. Késő délután volt és a már nyugovóban lévő nap jelezte, hogy hamarosan még hidegebb lesz és beborítja a tájat az éjszaka sötét fátyla. Nekem azonban még korán sem ért véget a nap. Sietnem kellett, mert nagy bajba kerültem. Olyasmit láttam, amire bár titkon nagyon vágytam, de mint minden átlagember nem hittem volna, hogy esetleg pont velem megtörténhet. Gyors léptekkel mentem le a kollégium lépcsőjén, még a bejárati ajtót sem csuktam be, pedig azért elég nagy dorgálás jár! De egyszerűen kiment a fejemből, nem tudtam másra gondolni csak azok a képek kavarogtak a fejemben, amiket láttam. Egyszer azt olvastam, hogy az agy képes fotókat készíteni magának, ha gyorsan egymás után különböző képeket vetítenek le neki. Itt ennél sokkal jobb dolog történt, lassabb nyugodtabb, meghökkentőbb és talán polgár pukkasztóbb is. Az átlag embernek ez egy olyan élmény, amit lehet, hogy védekezésképpen teljesen kizár és elítél. De persze én ezzel máshogy voltam. Először csak meglepett voltam, nem hittem, hogy ilyen megtörténhet a valóságban. És pont velem...
Ezért sietek most le a lépcsőn és rohanok végig a járdán, közben a szívem kalapál, egyszerre vagyok izgatott és felizgult is. Annyira erősen él a fejemben az a pár kép, amit az agyam lefotózott, pedig itt nem pillanatok voltak, amiket gyorsan a tudatomba égettem, hanem hosszú percek. Lassú és gyakorlott mozdulatok. Minden arról árulkodott, hogy tudja, mit csinál és élvezi azt. Öröm számára a játék. Nem volt durva vagy véres, de megszokott sem.
Azt hiszem jobb, ha az elején kezdem.
A főiskola után a nagyon konzervatív és tehetős szüleim beírattak egy intézetbe. Nem sokat tudtam róla, hogy igazából mi is ez, a neten nagyon burkoltan csak annyi derült ki, hogy viselkedés és etikett meg ehhez hasonló dolgok oktatására helyezték a hangsúly. A suli 1 éves volt és elég macerás procedúra és persze pénzösszeg árán lehetett bekerülni. Mivel nálunk pénzben és befolyásban nem volt hiány, ezért én bekerültem.
Minden az első napon kezdődött. Az iskola egy régi nemesi birtokon helyezkedett el, amin a sulin kívül még egy kollégiumi épület is volt. Igazi kísértetkastély! Valamikor a 16. sz. épült és nagyon szép állapotban volt. Hatalmas robosztus szürke kőfalak, magas ámde keskeny ablakok, és óriási ajtók jellemezték. Alapvetően az iskola tégla lakú volt, egyik hosszabb oldalának elején volt a bejárat. Egy járda kötötte össze a kollégiummal. Igazi korhű, hangulatos és izgalmas részletek, szökőkutak és szép virágoskert borította az egész kis birodalmat. Majd 30 kilométerre volt a várostól, egy kis falu mellett a domb tetején. Ha a kis faluban sétáltál és felnéztél a dombra, akkor a fák sűrűjéből kimagaslott az épület egyik hátsó sarkába épített széles torony. Egyszerre volt lehengerlő korabeli műalkotás és riasztó látvány. Hatalmas négyzet alakú volt és legalább három emelet magasan nyúlt az épület fölé. A szüleim csak a kapuig kísérhettek, mert idegeneknek tilos volt a bejárás. Ahogy sétáltam befelé a fákkal szegélyezett úton, hamar megcsapott a látvány hangulata. Már akkor is őszies idő volt, néha előbújt a nap aztán megint visszament a felhők közé. Így játszott a fényekkel és a lágy szellő, amely néha hideg fuvallattal simította végig arcomat, kísért az utamon. A hatalmas fák között törpének éreztem magam. De nyugodt és békés érzések töltöttek el, ahogy egyre beljebb és beljebb haladtam az iskola felé. A bejárathoz érve kicsit izgulni kezdtem, de ennek nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget, mert sok iskolát kijártam már és természetesnek vettem, hogy az első pár nap nagyon új és izgalmas lesz. Így is történt.
Egy hatalmas előtérbe kerültem ahol korabeli bútorok, kandalló és gyönyörű festmények voltak. Számtalan üveges szekrény szegélyezte a termet, amiket közelebbről megnézve telis-tele voltak az ott tanult diákok ajándékaival és köszönő leveleivel. A terem hátsó részében egy hölgy ült az asztalnál. Nem láttam sokat belőle, mert viszonylag távolinak tűnt a hatalmas helyiségben. Amikor észrevette, hogy közeledem, elém sietett. Ahogy közeledett, egyre több részlet rajzolódott ki előttem. Sötétvörös haja fel volt tűzve, de nekem így is feltűnt, hogy ez nem lehet természetes. Biztosra vettem, hogy póthaj és arra saccoltam, ha kibontaná, akkor biztos a dereka alá érne. Ahogy tekintetem lefelé haladt, az arca alapján olyan negyven, negyvenöt évesnek mondanám. Bár nem nagyon voltak ráncai, de látszott, hogy egy érett nő. Fekete kis zakót viselt, alatta barna színű pánt nélküli felsővel. Selyemnek vagy szaténnek néztem. Nyakát gyöngysor díszítette és a fülbevalója is ezt a mintát követte. Hosszú fekete és nagyon szűk testhez simuló szoknyája, a vádlija közepéig ért. Barna harisnyát viselt, olyat, aminek hátsó felét egy fekete csík választotta ketté hosszában. Hozzá ugyan olyan színű barna tűsarkú, amely messze magasabb volt az átlagnál. első ránézésre is volt vagy tizenöt centi a sarka. Az egész nőt a sugárzó erotika és a konzervatív elegancia járta át. Amint oda ért hozzám nyújtotta a kezét és bemutatkozott. Megtudtam, Brigitte-nek hívják és ő az illemtan tanár. Nem volt túl barátságos, inkább távolságtartó, de nagyon illedelmes. Az asztalhoz kísért, és ahogy előttem lépkedett kecsesen, akarva akaratlanul is észrevettem, hogy szoknyája hátul nagyon fel van sliccelve, gondolom máshogy nem is lehetett volna benne járni, mert olyan szűk szabású volt. Úgy járt előttem, hogy ki-kivillant csodás harisnyája. Akkor vettem észre, hogy nem hagyományos, hanem egy vastag pántokból álló fekete harisnyakötő tartja a helyén, amely nagy fényes fémkapcsokkal fogja a harisnyát. A szoknya csak úgy kerekedett fenekén. Lába ugyan vékony volt, de a combjai és a popója már kicsit szélesebb. Ennek ellenére sok huszonéves megirigyelte volna ezt a formát. Leült velem szemben az asztal túloldalán és kérdezősködni kezdett mindenféle hivatalos adatról. Mikor születtem, hova jártam iskolába korábban, stb. Majd inkább személyes kérdések következtek. Milyen a szexuális irányultságom, voltam-e már nővel? Ha igen hányszor? van-e jelenleg barátnőm…
Kis idő múlva rászóltam finoman, hogy ezek nem hiszem, hogy ide és hogy ő rá tartoznának. De ő csak kérdezgetett én pedig egyre inkább hátráltam a válaszok elől. Majd megszólalt a hang, amiről akkor még nem tudtam, hogy egész életemre kihatással lesz!
Azért van szükség ezekre a kérdésekre fiatalember, mert intézményünk nagyon konzervatív! Nem tűrjük sem a szexuálisan aberráltakat, sem a melegeket, sem a kapcsolatban élőket. Itt nem lehet barátnőt fogadni, ez egy zárt közösség szigorú szabályokkal.
Tekintetem a nekünk háttal álló fotel felé irányult, amelynek támlája mögül füst szállott felfelé. Amint kiejtette az utolsó szavakat, felállt és az árnyékból elkezdett felénk sétálni….